A csicsói temető
„… visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: por vagy te s ismét porrá leszesz.”
(Teremtés 3,19 Károli Gáspár fordítása)
A falusi emberek Csicsón még mindig, akárcsak a zsidók, a földbe temetkeznek. Nagyon ritka a hamvasztás, ami városon már egyre gyakoribb. Falun az emberek jobban kötődnek őseikhez, ezért a temető, a temető látogatása, a sírok gondozása életük fontos része. Még életükben kijelölik sírjuk helyét. Ez megnyugvással tölti el őket, tudják, őseik, szeretteik közt fognak pihenni az „idők végezetéig”. Ezért a falusi temetők nem szomorú helyek, hanem ide járnak ki emlékezni, de az élőkkel is gyakran itt találkoznak.
Csicsón, a Felvidéken, vagy más elszakított magyarlakta vidéken, a temetőknek még más nagyon fontos jelentőségük is van. Az itt élőknek emlékeztető, hogy kik voltak, és kik ők: magyarok. Az idegenből jövőknek, ugyanerről, bizonyíték.
Csicsó a Kisalföld részén, az Alsó-Csallóközben található, amely a régi időkben lápos, mocsaras terület volt, árvizekkel gyakran sújtott. Ezért ezen a tájon még szükségesebb volt a templomot magasabb helyre építeni – és ahogy szokás volt – köréje temetkezni. (Valójában a keresztyénekre-keresztényekre mindenütt ez volt a jellemző.) Csicsón már 1550-ben, szinte a reformáció kezdetétől (1517. okt.31.) volt református templom. 1673-ban az ellenreformáció idején azonban a Zichy család, Csicsó földesurai, leromboltatták a templomot és helyébe római katolikus templomot építtettek. (18. században alakult ki mai formájában.) A körötte levő temetőt is felszámolták. Új helyet jelöltek ki maguknak, ez a ma is meglevő köztemető. Reformátusok ide nem temetkezhettek. Ők a Hami út menti dombokra temetkeztek, egészen a Türelmi Rendelet (II. József, 1781. okt. 25) érvényesüléséig 1784-ig. (Természetes dombok nincsenek ezen a tájon. A magasabb helyek vagy ősi települések romjait takarják, vagy az emberek tudatosan alakították ki.) Ekkor kaptak engedélyt templom építésére is, a temető mellett. Így alakult ki a ma is szokásban levő felosztás: Elöl a református rész, mögötte a katolikus, és a délnyugati sarokban pedig a zsidó temető.
A temető kapujától a központi keresztig út vezet. A tájra jellemző akácfák szegélyezik, a 20. század elején ültetett gesztenyefák és magas fenyőfák. A sírokon még télen is zöldell a borostyán, a kis télizöld, egyéb kúszónövények, tuják és más bokrok. A fákon harkály kopácsol, a lombok között mókus ugrál. Az út mentén padok vannak elhelyezve, a temető így az élőknek is pihenőhely, szinte botanikus kertre hasonlít. Befelé nézve a temető bal oldala magasabb. Ez a temető régebbi része, melyet a 18.század végéig kétszer is feltöltöttek. A gazdák ökrös szekerekkel hordták a földet. A kapu felől, elől a református temető van, egy kis füves rész választja el a katolikus temetőtől. Ide építették az 1970-es években - 1977 januárjában temettek innen először - a ravatalozót-halottasházat, amit 2006-ban átépítettek. Ekkor állították fel mellette a haranglábat a kis lélekharanggal. A sírba tételkor szólaltatják meg. A ravatalozó helyén régen csak egy kis fabódé állt, benne tartották a „Szent Mihály lovát”, a fából készült koporsótartó és -vivő állványt. A ravatalozó elkészültéig otthon a „Szent Mihály lován” ravatalozták fel és rajta vitték ki - vállon - a gyászolók halottaikat a temetőbe.
Az első és második világháború sok áldozatot követelt. Az ő emléküket őrzi az 1993-ban a ravatalozó mellett felállított emlékmű. Itt olvashatjuk a falu minden háborús áldozatának nevét, de emléket állít azoknak az idegeneknek is, akik a háborúban a faluban vesztették életüket és itt lettek eltemetve. Az emlékmű falán a Madonnát– gyermekeit sirató anya – ábrázoló bronz dombormű Nagy János ismert felvidéki szobrász alkotása. A mellette lévő kopjafákat és díszkutat csicsói mesterek készítették. A kopjafa ezen a tájon ismeretlen volt. A díszkút az eredeti gémeskút fölé épült, meghagyva a kútágast a kútgémmel, szépen faragott káváján pedig 4 vaslemez főnixmadár áll, csőrükkel a bölcsek kövét tartják. Ezek a gémekhez hasonló mitológiai madarak az állandóan megújuló életet jelképezik. (lásd lent a fényképet)
A központi kereszt először fából készült, majd vasból (ma is megvan, a keresztnek támasztva), melyet a katolikus hívők műkőre cseréltek fel, visszahelyezve rá Jézus öntöttvas testét és egy táblát, ezzel a felírással: „Édes Jézusunk, ki meghaltál érettünk. Kérünk, adj örök nyugodalmat temetőnk minden lakójának. 1979”.
A kereszt mellé régen csak kisgyermekeket temettek. Itt ért véget a katolikus temető. Jó pár éve azonban helyszűke miatt már a kereszt mögé is temetkeznek, tiszteletben tartva a sarokban lévő zsidó temetői részt. A zsidó temetői rész, a temető délnyugati sarkában található. Még látható néhány héber feliratú sírkő, alakjuk a reformátusokéihoz hasonló. Ezt a részt a második világháború 32 után sajnos sokáig elhanyagolták. Az értékesebb sírkövek eltűntek, a terület növényzete elvadult. Az 1980-as években aztán egy csicsói lakos, Cseh Vince (1930–1999), magánszorgalomból kitisztította a zsidó-temetői részt. Azóta ezt a részt is, ahogy a többit, rendszeresen gondozza a falu önkormányzata. A temető el van kerítve, este zárják a kapuját. A katolikusok síremlékei kereszt alakúak, vagy kereszt van rájuk vésve, a reformátusoké pedig ívben végződő táblák, vagy hegyes, szögletes oszlopformák (obeliszkek) voltak. A temetéskor felállított fejfák helyébe, később ki-ki módja szerint gránit vagy terméskő síremlékeket emeltetett. Ezek mindig a halott fejénél állnak. Az újabb kori síremlékek anyaga és formája sokkal változatosabb. A legszebbek mégis a hagyományos sírkövek. A gyászév leteltéig nem bolygatták a halott nyugalmát, nem nyúltak a sírhoz. Utána szedték le a virágokat, koszorúkat, sírkövet állítottak, ha már volt, akkor vésették rá az új nevet, vagy ha már az is rajta volt, akkor az elhalálozás dátumát. Ennek lelki okok mellett ésszerű oka is volt és van ma is. Ha nem kriptába temetnek, nincs kőfedele a sírnak, akkor még a frissen megforgatott föld sokáig „mozog, dolgozik”, süllyed a virágok, koszorúk alatt. Nincs értelme a sírrendezésnek.
A feliratok egyszerűek:
itt nyugszik (ált.) az Úrban (ref.) Istenben boldogult (kat.) ; a boldog feltámadás reménye alatt – A.B.F.R.A.(ritka, régi) IHS (kat., ritka, régi), nyugodjanak békében; béke-áldás poraira-hamvaira (ált.); az örök világosság fényeskedjék nekik (kat.); Jézus szent szíve áldd meg őt - irgalmazz neki (kat.); vagy a Bibliából vett rövid idézetek (inkább a reformátusoknál). Egy sírkőn több családtag neve is rajta lehet, a feleségnek legtöbbször a lánykori neve. A reformátusok sírköveikre olajfát (az itteniek szerint szomorúfüzet), vagy zsoltároskönyvet- kehellyel vésettek. A zsidó, héber feliratú sírkövekre olajfa vagy pálmaág van vésve.
A fejfákon és sírköveken a feliratok a sírtól kifelé néző oldalon vannak, mivel a hozzátartozók ezen a vidéken a halott fejéhez állnak megemlékezéskor. Már egyre több „sírra néző” fejfa is akad. Pedig az itteni hagyomány szerint nem állnak a halott lábához, így csak a fejfa „üres felét nézik”. A református temetőben a halottakat a kaputól „fejjel befelé”, a katolikus részben pedig „kifelé” temették-temetik. A faluban a zsidókat egyszerű faládában, lepedőbe burkolva, ülő helyzetben („magzati pózban”) temették.
Ha várható volt az elhunyt másik családtagjának közeli halála, a halottat nagy ritkán „panda’ba”-padmalyba temették. A sírgödör aljába oldalt üreget vájtak, ide helyezték a koporsót, és ezután betemették a sírgödröt. Az ezt követő temetéskor a padmaly melletti sírgödröt ásták ki újra és ide temettek. Az gyakrabban előfordult, hogy a megásott sírgödörben csontmaradványokat találtak. Ilyenkor a csontokat „panda’ba” helyezték el.
Falunkban a temetkezés helyét a temetőben olykor a magas talajvíz vagy az árvíz is meghatározta. Halálukban családtagokat választhatott el a víz. Erről az 1965-ös nagy árvízről szóló könyvünkben is olvashattak. Mivel apai dédapám és dédanyám sem Csicsón született, mikor tüdőgyulladásban elhunyt a fiuk, temetkezési helyet kellett keresniük családjuknak. Végül a temető alacsonyabb részében temették el fiukat. Dédapám halálakor azonban magas volt a vízállás és őt nem temethették fia mellé. Új helyet kellett keresniük a magasabb részen. Természetes volt, hogy dédanyámat már őmellé temették és ez lett a család sírhelye. Dédszüleim fia mellett pedig apám, anyám és húgom nyugszanak, és majd nővéremmel mi is ott fogunk. A temetkezésnek a természet adta akadályozáson kívül megvoltak az íratlan szabályai. Ki hova, ki mellé temetkezhetett. Voltak „jobb” helyek és kevésbé „jók”. Egy helynek „rangot adhatott egy-egy lakója”. Mivel alacsonyabb volt a megélt életkor, főleg nőknél, az özvegyemberek újraházasodtak. A többször férjezett nők – kevesebb ilyen eset volt – általában az első férjük mellé temetkeztek, vagy akitől gyermekük született. A férfiak mellé legtöbbször mindkét feleségét odatemették, vagy a második feleség (ha nem volt több férje és gyermeke sem) sokszor a szülei mellé temetkezett. Ritka volt a válás, ilyenkor természetesen a volt házastársakat nem temették egymás mellé. Voltak egyedi kívánságok is. Temetőnkben sok az „asszonyneves” sírkő, férj neve nélkül. Ennek oka a falunktól sok áldozatot követelő két világháború. Ritkábban pedig az, hogy a férfiaknak többször volt módjukban elhagyni falujukat, mint az asszonyoknak. Ha valakit faluján kívül ért a halál, nehezen vagy egyáltalán nem tudták hazahozatni.
Ebben a temetőben nyugszanak húgom, szüleim, őseim és elhunyt rokonaim.
A környéken egyedülálló a szomszédos kolozsnémai temető. A falu közepén áll egy, az évszázadok során többször is feltöltött dombon. A temető közepén katolikus és református templom van. A fatornyú, műemlék református templom renoválását 2005-ben fejezték be. Feltárták az altemplom falmaradványait is. Itt van eltemetve dédanyám és dédapám szülei és apám nagynénje.
Édesanyám halottak napján, novemberben, minden évben végigjárta ezeket a temetőket, megemlékezve őseiről, szeretteiről, régi jó ismerőseiről. Mi, lányai és unokái is elkísértük őt.
November 1. Mindenszentek napja az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ ünnepel. November 2-án, Halottak napján pedig az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért imádkoznak. A holtak tiszteletének szánt, róluk megemlékező eredetileg katolikus ünnepet és népi hagyományait más felekezetek is átvették. Az ünnep nemcsak a katolikus hívek ünnepe, hanem a reformáció több felekezete is elfogadta. Az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerték. A reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az elhunytakról.
Nagy Amália – Kovács Enikő, Csicsó, 2007.02.02
Kovács Enikő megfigyelései - kattintson rá!
Harangozás - temetkezés
A csicsói temető nevezetes lakói
A temető - további képekhez kattintson ide vagy a képre
Zsidó temető - további képekhez kattintson ide vagy a képre
Kattintson a képre!
