A harangozási és temetkezési szokásokról:

 

Csicsón két templom van: katolikus és református. Mindkét templomnak három harangja volt: két nagy és egy kicsi lélekharang. Az első világháború idején mindkét templomból elvitték a nagy harangokat. A reformátusok 1922-ben mindkét harang helyett szereztek másikat, a katolikusok csak egyet tudtak pótolni. Így most a református templomban megint három harang van, a katolikusban pedig kettő. Mindkét templomban ma már a harangokat villanyárammal szólaltatják meg gombnyomásra, vagy pedig automatikusan. Nem is olyan régen még kézzel harangoztak. Ez nem volt könnyű munka. Először is fel kellett létrán mászni a toronyba, lépcső csak a karzatig vezet. Egy ember legfeljebb csak két harangot tudott húzni. Három harang húzásához már segítség kellett. Néha fiatalok virtusból három harangot húztak: a két nagy harangot a kezükkel húzták, a kisharang kötelét pedig a lábukra kötötték. Tűzvészkor vagy más vész esetén félreverték a harangot. Ez azt jelenti, hogy a harang nyelvét csak a harang egyik oldalához verték. A harangozás módja mindkét templomban megegyezik. Naponta harangoznak a faluban egy nagy haranggal: reggel nyolc órakor a református templomban, majd a déli harangszó következik a katolikus templomban végül este hétkor harangoznak, szintén a katolikusok. A vasárnapi istentiszteletre és misére, vagy egyéb ünnepi alkalomra is egyformán harangoznak. A vasárnapi istentisztelet és mise 11 órakor kezdődik. 10-kor és fél 11-kor harangoznak egy-egy haranggal, majd 11-kor az összes harang szól, beharangoznak. Ha nálunk a két templom harangjai egyszerre szólaltak meg, az bajt jelentett (így figyelmeztettek különféle veszedelmekre, például tűzvészre), ezért még ma is betartják, hogyha úgy adódik, de nincs vész, legalább pár másodpercnyi időt hagynak a templomok egymás harangozása között. Általában először a református templomban szólalnak meg a harangok, majd mikor ezek elnémulnak, akkor kezdenek a katolikus templomban harangozni. Ezt minden más alkalommal is betartják. Nagycsütörtök estétől nagyszombat estig, amikor a katolikus templom harangjai Rómában vannak, ott gyászolják Jézust, Csicsón is kereplő szólt a harangok helyett. Ez a nagy kereplő még állítólag megvan.

Halottra harangozás és temetés: A halottat először kiharangozzák: a kis lélekharanggal, ha férfi az elhunyt, hármat csöndítenek-csendítenek, kettőt nőre, egyet pedig kisgyermekre. Majd egyformán mindenkire az összes haranggal három „verset” harangoznak. Kisgyermekre ekkor is csak a kis lélekharanggal. Temetésre már úgy harangoznak, mint istentiszteletre, az összes haranggal, de három „versben”. Az elhalálozástól a temetésig közben már csak egy haranggal harangoznak reggel 8 órakor, délben és délután 4 órakor. Amikor a halottat a ravatalozótól a sírhoz viszik, régebben otthonról a temetőbe, vagy a katolikus templomtól a temetőbe (akikhez nem ment le a pap a péróba), egykor, a lélekharang szólt. A menetet a templom tornyából figyelték vagy kiszámították az idejét. Most, hogy a ravatalozóból temetnek, és gombnyomásra harangoznak, a reformátusok az ablakból látják és megszólaltatják a templomuk összes harangját. A katolikusok pedig más módon jeleznek a harangozónak.

 A „teljes” egyházi temetésben részesültek a „prédikációs halottak”. Nagyon régen, édesanyámnak így mesélték, ha az elhunytat nem a saját felekezete szerinti temetőbe temették (hanem a házastárs vallása szerint), de a saját hite szerint, a pap a koporsót csak a temetőig kísérte. Innen tovább már csak a kántor és a gyászoló gyülekezet ment és ők „énekelték” el a halottat. Ilyen temetésük volt a meg nem keresztelt gyermekeknek is. Az öngyilkosoknak, vagy akit az egyháza kitagadott, vagy hitetlen volt, vagy nagy bűnt követett el, még ilyen temetés sem jutott. Innen a mondás, hogy valakiből még „énekes halott” sem lesz. A faluban a hozzátartozók az elhunyt fejéhez állnak, ahogy a későbbi temetői látogatásnál is. A pap a kántorral és az éneklőkkel velük szemben állnak. Régen az egész gyászoló gyülekezet énekelt.

A temető kapuját mindig be kell csukni! Az idősek ma is betartják. Ennek a szokásnak több magyarázata van. Az egyik, hogy így védik a holtak nyugalmát, a másik pedig, hogy a temető a nyitott kapuval az új lakóját várja. A harmadik magyarázata pedig a szemérem. A porták kapuit is csukták (nem zárták kulcsra), aminek az egyik oka az volt, hogy védték a bent levő jószágot. A másik oka pedig a szemérem volt – a tárt kaput, ajtót kitárulkozásnak, kocsmákra, nyilvános helyekre jellemzőnek tartották.

 

Néhány harangozó a múltból:

Református: Keszegh János, Nagy József, Szép Kálmán, a presbitérium tagjai felváltva, idős Vida Sándor, Varga Kálmán, jelenleg Fél Dénes és Irén.

Katolikus: Bódis István, Horváth Jenő, Misák Lajosné Emília, Winter Gizella, Bognárné Bors Mária, Specziár József - Bandi, jelenleg pedig Bognár Bea.

 Nagy Amália, 2009. november  - 2016. február