Megfigyelésem témájának anyukám szülőfalujának temetőjét választottam. Kiskoromtól fogva sokat járunk ebbe a faluba, és minden alkalommal meglátogatjuk a temetőt is. Jól ismerem ezt a helyet, sok ismerőssel, rokonnal találkozunk itt, és sajnos az évek múltával sokukat már csak itt tudunk meglátogatni.
A temető fontos része a falu életének. Nem a falu szélén, hanem a központban található.
Már kisgyerekkorom óta járok ki a temetőbe, de mivel éves munkámnak ennek megfigyelését választottam, ezért az elmúlt egy évben alaposan, részletesen megfigyeltem és lejegyeztem minden apró kis részletét. Nagy segítségemre volt keresztanyám, aki sokszor eljött velem és sok érdekes apró dologra felhívta a figyelmemet. Megfigyelésemet tavaly nyár elején kezdtem.
Miután elkezdődött az iskolai szünet, utaztam le nagymamámhoz. Ezen a nyáron három hetet töltöttem el itt és így sok mindent meg tudtam figyelni a temetőben. Az első majdnem két hétben nagy forróság volt a faluban. Majdnem minden nap kijártunk öntözni. A föld nagyon ki volt szikkadva. Rengeteg vizet kellett cipelnem, mert sok sírunk van, amit gondoznunk kell. A temetőben ilyenkor nagyon kellemes a nagy forróság ellenére, mert hatalmas gesztenyefák, cédrusfák és sok fenyőfa veti ránk árnyékát. Ezeknek a fáknak gyönyörű nagy lombjai vannak. A levegőt elárasztja a sok, minden nap vitt friss virág illata. Köztük kiváltképp a nyári szagos szegfű, ami egy apróbb virágú illatos szegfű. A temető ilyenkor nyáron mindig gazdag virágokban. Szép színes minden. Az emberek legszebb virágaikat ide hozzák. Megfigyeltem, hogy a temető végén a határban már érik a gabona és nyáron mikor eljön az aratás ideje, érezni lehet a frissen aratott gabona illatát. Mikor leülünk pihenni egy-egy hosszabb munka után, akkor lehet hallani a madarak csiripelését. Sok verebet, rigót látni és főleg reggelente szól a kakukk. Ha este mentem ki, akkor általában a temető mindig tele volt szúnyogokkal. Ezek nagyon rossz fajták, mert hatalmasakat csípnek. Azért van itt rengeteg szúnyog, mert a falu mellett folyik a Duna. Este, ha kimentünk hallani lehetett a tücskök ciripelését. És hallottam baglyot is. Nagyon sok siklót is láttam a sírokon és esős időben a temetőt ellepték a csigák. Jellemző még, hogy mindig láttam békát. A harmadik héten viszont hatalmas zivatarok voltak. A temető teljesen felfrissült. A két hétig tartó nagy forróság után a levegő felfrissült, a virágok új életre keltek. Ilyenkor kevesebb embert látni a temetőben, mert nincs szükség az öntözésre. Megfigyeltem az embereket is. Inkább öregek járnak ki. Szívesen beszélgetnek egymással. Témájukban mindig a visszaemlékezésnek van fő szerepe. Visszaemlékeznek elvesztett szeretteikre, fiatalságukra. És ha módjuk van találkozni fiatalokkal - mint ahogy egyik alkalommal velem is szóba elegyedett egy idős néni - akkor sok mindent mondanak a családunkkal kapcsolatban, mert bizony ők jól ismerik a rokonainkat, sok mindent tudnak rólunk annak ellenére, hogy én még nem is láttam őket soha. Mert itt mindenki ismer mindenkit.
Legközelebb az őszi szünetben látogattam meg nagymamámat. Most csak pár napig voltam itt, mivel a szünet elég rövid volt, de azért megpróbáltam minden nap kimenni a temetőbe. A temető most még nem volt tele lehullott levelekkel, mivel ősszel elég meleg volt. Sok olyan virág is volt, ami újból kezdett virágozni. Pl. a körömvirág, a szarkaláb is nyílni kezdett. A temető tele volt lehullott, szép nagy barna gesztenyékkel, és a tobozok is már mind a földön voltak. Ezeket összegyűjtöttem - mint minden évben-, hogy a nővérem tudjon majd belőlük halottak napjára koszorúkat készíteni. Rengeteg krizantémot látni. Nem csak vágottat, hanem kiültetettet is. Láttam pár mókust is, ami az előző években nem nagyon fordult elő. Mindenki készülődik a télre. A sírokat csinosítják halottak napjára. Sokan és sokat vannak kinn ilyenkor. Halottak napján az egész családunk kiment a temetőbe. Nagyon sokan voltak kint. A katolikus temető tele volt gyertyákkal, minden gyönyörű fényben úszott. Ezen az estén mindenki emlékezett. Mindenki megállt, megpihent egy kicsit és együtt, csendben emlékezett azokra, akik már nem lehetnek itt velünk. A levegő ezen az estén nagyon tömény volt, mivel még az idő elég meleg volt és a sok frissen hozott virágnak nagyon erős illata volt. Az öregek –ahogy megfigyeltem- már sokan szerettek volna elvesztett hozzátartozóik után menni. Mikor pár nap múlva visszamentünk folyt a „takarítás”, el kellett a gyertyamaradványokat takarítani és sok virág is már teljesen elhervadt. Idén nagyon későn hullottak le a fákról a levelek. Még ősz legvégén is voltunk nagymamáméknál és akkor már szép színes levelekbe borult a táj, de virágok még ekkor is voltak.
Következő alkalommal a téli szünetben mentem ki nagymamámékhoz. Az idei tél nagyon enyhe volt. A táj nem sokat változott az őszhöz képest. Fagyok nem voltak, hó nem esett csak a falevelek lepték el a temetőt. És nagyon sok hóvirág nyílt most ki. Mozgalmasabb volt az élet, mint az előző teleken. A jó idő miatt nagyon sokan jártak ki. Még karácsonykor virág is elég sok volt. Karácsonykor néhányan feldíszített karácsonyfát visznek szeretteik sírjára a katolikusok közül. A ravatalozót is egy kicsit átalakították. Kívül átfestették, hosszan kinyúló tetőt helyeztek rá és haranglábat állítottak. Már madarakat se lehetett hallani, mind elmentek. Csak a harkály kopácsolása hallatszott tisztán a téli csendben. Az idő nagyon kellemes volt. Este már nem kellett tartani a szúnyogoktól, úgyhogy sokat üldögéltünk kint esténként nagymamámmal, aki ilyenkor mindig mesélt valamit a régi időkből. Ebből az időszakból nem volt sok megfigyelni valóm. Az idő nem nagyon változott. Nagyon enyhe telünk volt. És a temetőben sem történtek nagy változások.
Legközelebbi alkalommal tavasszal jártam nagymamámnál. A táj megint kezdett életre kelni. Sok új sírt láttam. Ilyenkor tavasszal sok öregember hal meg. Megint megtelt a temető élettel, bár mint mondtam már télen is nagy volt a „forgalom”. Nagymamámmal megint sokat voltam kint, mert elkezdtünk virágokat ültetni. Rendbe hoztuk a sírjainkat. Sokat kellett gyomlálnunk az enyhe tél miatt. Húsvétkor már nyíltak a tulipánok. Mivel itt volt a húsvét ideje, megint többen látogattak ki a temetőbe. Lehetett hallani a vasárnapi istentiszteletre hívó harangszót. Sajnos, már említettem, tavasszal sok öregember hal meg és ezért én is részt vettem és megfigyeltem egy temetést. Ez a temetés egy napsütéses délután volt. Egy nappal a temetés előtt hangosbemondóval mondták be a temetés időpontját. Ezt mindig szép zene kíséri. Délután 3 órakor kezdődött a temetés. A ravatalozó közepére volt kiterítve az elhunyt öreg néni. Körülötte virágok és a legközelebbi hozzátartozók álltak. Majd miután mindenki lerótta előtte a tiszteletét a koporsóvivők kivitték a lezárt koporsót a ravatalozó elé. Itt a falu válogatott asszonykórusa énekelt és a pap pedig elbúcsúztatta a halottat. Ezután mentünk a kiásott sírhelyhez. Itt még addig énekeltek, amíg elhantolták a koporsót és rárakták a virágokat sírra. Ezután mi a nagymamámmal hazamentünk.
Ez volt az egész éves megfigyelésem a temetőben. Tulajdonképpen már sok mindent láttam és megfigyeltem máskor is, hiszen mióta megszülettem kijárunk a temetőbe, ami az egyik központi hely a faluban.
Kovács Enikő, 7.o.t., 2006-2007, Csicsó-Budapest