Sportélet Csicsón

 

A csicsói labdarúgás kezdete

 

        Idáig még nem jutott eszébe senkinek, hogy leírja azt, vajon mikor is kezdődött falunkban ez a sport. Én 72 éves fejjel rá tudtam venni magam, hogy papírra vessem, mert bizony minden falun nagy forduló volt a maga idejében.

        Azt nem akarom részletezni, hogy mit is rugdostunk, amíg az első futball-labda megjelent a faluban. Akkor írtuk Isten jóvoltából az 1933-as évet, amikor Fél László hajós az első labdát hozta a keresztgyerekeinek. Ezek a szerencsések Domonkos Gyula és Imre voltak, pont a szomszédunkban laktak. El lehet képzelni, mennyit hajtottuk ezt a labdát! Aztán meghozták a másik labdát is. Fél Lajos hajós hozta a fiának. Két labda volt, így a gyerekek is kétfelé osztódtak, ahogy a falu maga is ősidőktől: alsó és felső falusiakra. Aztán folytak a heves küzdelmek, míg a szegény labdák ronggyá nem foszlottak. Ekkor aztán bajban voltunk! Szerencsére akkor a családok népesebbek voltak, legalább négy-öt gyerek mindenütt. Így szinte fillérekből összegyűjtöttük a labdára valót. Így múltak az évek 1940-ig. Néhányan már középiskolába jártak, már láttak igazi meccseket. Ők aztán a nyári szünetben összeállították a csapatot aszerint, hogy ki hogy tud futni vagy milyen biztosan tud rúgni. Ekkor Magyarországhoz tartoztunk.

 1940. június egyik vasárnapján átmentünk Füssre. Ez volt az első, hivatalos barátságos mérkőzés, ahol drágán megfizettük a tandíjat. A mérkőzés napján csúnya, szeles idő volt. Az első félidőben nekünk kedvezett a széljárás, 2:0 eredménnyel jöttünk le a pályáról. A második félidőben azonban csúful 12 gólt kaptunk. Kinevettek bennünket, de tanácsokkal is elláttak. Náluk már évekkel előbb volt labdarúgócsapat. A visszavágó már jobban sikerült. 3:1 arányban győztünk.

    A legelső csapat tagjai beosztás szerint:

Papp Géza +

1922 köz.i.tanuló

Bödők Benő +                             Nagy Károly+

1921 köz.i.tanuló                        1924 gazdálkodó

Bödők Sándor +           Mészáros Dezső +        Bödők József+

1923 köz.i.tanuló         1922  köz.i.tanuló           1923 gazdálkodó

Belák Lajos +                    Nagy Géza+

1925 kétkezi munkás          1920 kovács

Vida Lajos +                            Fél Lajos +         Varjú Kálmán+

1920 gazdálkodó                 1924 köz.i.tanuló              1921 kovács

    Csere:

Textor Gáspár+ 1925 kétkezi munkás, Gőgh Imre+ 1925 kétkezi munkás, Lengyel István+1924 köz.i. tanuló.

    Ezekből csak a jobb szélső és a jobb half helye volt a változó, így jól ismertük egymást. Akkor még más volt a hadrend, az egész pályán játszottunk.

Pályánk a falutól 2,5 km-re levő nagylegelőn volt. A vonalakat kapával húztuk meg. A pásztoroké maradt a gond, hogy a teheneket legalább szombat-vasárnap ne engedjék a pályára. Gondolhatják, miért! Ez a csapat kisebb-nagyobb sikerekkel egészen a háború végéig játszott.

   A háború végén dresszünk is lett. Mindenkinek volt fekete klott-gatyája. A lányok fehér csíkot varrtak a két oldalára. Magyar katonai ingeket zöld dióval barnára festettünk. A lányok fehér anyagra kék betűkkel ráslingelték a jelet: CS.A.C. – Csicsói Atlétikai Club. Ezt rávarrták az ingekre. Saját bakancsban játszottunk, teljesen szétrúgtuk, legtöbbször mezítláb fejeztük be a meccset. A felavatás tökéletes volt, 3:1-re legyőztük a füssieket.

  Ezután nagy törés következett.  Visszahelyezték a határt. Középiskolás tanulóink kilátástalannak látták helyzetüket, és 1946 telén a Duna jegén átmentek Magyarországra.

Nagy veszteség érte a csapatot! Akkor azért még több fiatal volt a faluban, lett utánpótlás.  Pár éven belül újra fel tudtunk zárkózni az élvonalba.

  1949-cel folytatom, amikor mi magyarok is megkaptuk a csehszlovák állampolgárságot. A grófi birtokra telepített szlovákok megalapították a földműves szövetkezetet. Egy Marcinka nevű szlovák finánc igen szerette a futballt és 1950 őszén 6 futballcipőt vetetett a szövetkezettel. Az öröm mellett bánat is ért bennünket. Az állampolgárság azzal járt, hogy be kellett vonulnunk katonának, a ténylegesek 1950 őszén 2 évre, a tartalékosok 1951. február 16-án 6 hónapra. Azért volt bőven fiatal tartalék. 1950-ben a magyar gazdák is beléptek a szövetkezetbe, ez is kis fellendülést hozott a csapatnak. A járási bajnokságba is benevezett. A pálya átkerült a kastélypark mellé, ahol esténként „rugdalóztunk”. Ez volt a tréning, de már ez is nagyon jó volt az erőnlét növelésére.    

    Néhány nevezetesebb meccset leírok:

 A csicsói határba minden éven cserkészek jártak Pestről. Sokat tanultunk tőlük.

 Egyszer kulcsodiakkal játszottunk. Nagy reményekkel jöttek hozzánk, mert hat játékosuk Győrből és Nagybajcsról volt. Mégis alulmaradtak 3:2-re. Hívtak bennünket aztán Nagybajcsra, de nem vállaltuk, mert ott is a győriekkel kellett volna szembenéznünk. No meg ladikkal kellett volna átkelnünk a Dunán!

 Az 1950-es években a szövetkezetnek a csúcsmunkákban egy pozsonyi húsüzem segédkezett. 1953 vagy 1954 nyarán meghallották, hogy van itt futballcsapat. Kihívtak bennünket mérkőzésre. Mikor megtudták, hogy még edzőnk sincs, edzőt is küldtek egy csütörtöki napon, hogy kioktasson bennünket. Eljött a várva-várt vasárnap. Nagy híre ment, hogy a csicsóiak pozsonyiakkal fognak megküzdeni! Az erőnlétünk jó volt, és a lelkesedés is nagyon hajtott bennünket. A hazaiak teljes erőbedobással indultak és a meccs végéig meg is tartották. Meg is lett az eredménye, a félidő végén 4:0-val a javunkra ültünk le a pálya közepén. A második félidő már enyhébb volt, már csak 2 gólt kaptak a pozsonyiak. Így 6:0 vereséggel utaztak haza. Szidták az edzőnek kinevezett csapattársukat, aki a meccs elején azzal bíztatta őket, hogy csak libapásztorokkal kell kiállniuk.

Néhány játékost el akartak csalogatni, de nem mentek. Megérdemlik, hogy megnevezzem ennek a csapatnak a játékosait: Fajnor Kamil nagyon jó kapus volt, két hátvéd: Csóka József+, Nagy Károly+, fedeztek: Bencsik György, Fél László+, Belák Vilmos+, csatársor: Nagy Benő+, Kolocsics Károly+, Belák Lajos+, Andris Ján+, Bartos Gusztáv+.

A vezetésről: A tiszteletbeli elnök, dr. Czina Kálmán+ írnok volt, a titkár, Peczke János+ tanító. Szombatonként a Spallér úton összegyűltünk és megbeszéltük a következő meccsre az összeállítást és a teendőket. Az ő dolguk csak annyi volt, hogy meghallgatták. A pályát is a játékosok tartották rendben. Ma mindenért a vezetést okolják. Ott nem keresik a hibát, ahol van. Legtöbbször a hiba a játékosokban van, nem tudnak szívvel-lélekkel játszani.

 Ezzel a krónikám befejezem, mert a többiről már lehetnek írásos feljegyzések. Ha valaki kételkedik írásom valóságában, érdeklődhet a még élő tanúktól.

(Az írásban említett személyek közül már csak idős Bencsik György él. Az első focisták közül tavaly halt meg legutoljára 93. évében Varjú Kálmán, aki gépészmérnök volt a győri vagon és gépgyárban.  Nagy Amália, 2015. augusztus 14.)

 Írta: Nagy Károly (1924–2000), 1996. december 25. 

 

A felújított sportpálya átadása 2000-ben, a szalagot Nagy Károly és Bödők József vágták el és a kezdőrúgást ők végezték. A kép jobb szélén Polgár Tibor polgármester.

-          Dr. Pásztor Lászlónak köszönhetően minden évben megrendezik a fiatalon elhunyt polgármester, Polgár Tibor (1955–2005) emlékére a róla elnevezett nemzetközi tornát. Rajta kívül megemlékeznek a szintén fiatalon távozott futballistáinkról: Komjáti Jenőről, „Dönciről”, Csóka Dodiról, Kósa Ottóról, Ihar Józsiról, „Dídáról”, Szabó Laciról, Csémi Tiborról.

További képeket a galériában talál: Csicsói futballisták (kattintson)

Nagy Amália, 2017.

Focimánia

 

  „Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci!” Puskás Ferenctől szól az idézet, ami nagyon is helytálló a mai anyagias időkben. De ha azt nézzük, hogy a csicsói foci milyen nagy múltra tekint vissza, akkor ezen az idézeten egy kicsit másítanék, mégpedig én úgy mondanám, hogy kis szív, kis foci, nagy szív, nagy foci. Mert a mi fiaink igenis szívüket-lelküket beleadják minden játékukba. Igaz, néha több alkalommal landol a labda a mi hálónkban, de a mi csapatunk még él, edz és végigjátssza a bajnokságokat. A csicsói foci nagy múltra tekint vissza. A futballisták és edzők jöttek, mentek, voltak hullámvölgyek, volt, amikor csak egy csapata volt a falunak, valaha, az 1980-as években a III. osztályban is játszottunk bajnokságot, a fiataljaink bajnokságot is nyertek, volt, amikor pályánk sem volt, aztán az is lett, de egy valami mindig maradt. Mégpedig a játékszenvedély. Az az egy sosem hiányzott, sosem lankadt. Mindig akadt pártfogója, aki továbbvitte és nem hagyta, hogy a tűz a játékosokban kialudjon. Most is ezt a tüzet láttam a fiatalokban, amikor kilátogattam hozzájuk a pályára egy pénteki edzésnapon. Régen nem láttam ennyi focistát edzeni. Polgár Szabolcs elnök, Váradi Roland és Polgár Gergely edzők készségesen válaszoltak a kérdéseimre. Szavaikból azt vontam le, hogy kiválóan működő sportszervezet alakult ki az elmúlt években, amelyben nemcsak a vezetőség dolgozik alaposan, hanem a játékosok is egyre jobban fejlődnek, s beleadnak anyait-apait a játékukba. A jelen helyzetben a faluban két csapat működik, a felnőtt csapat (22 fő), mely az idei tabellán a 9. helyen áll, és a diákcsapat (15 fő), ők pedig a 4. helyen tanyáznak. Sajnos az ifjúsági csapat a 2011-es bajnokság megnyerése óta feloszlott. Edzést minden pénteken tartanak a sportpályán, telente a tornatermet veszik birtokukba. Oda járnak edzeni az öregfiúk is, ők is szép számban képviseltetik magukat. Sőt azt is mondhatnám, hogy kevés olyan falu van, ahol ilyen aktív az „öreg” csapat. Szép számban akad dolguk, néhanapján még nemzetközi vizekre is eveznek. Télen a teremfociban vannak jelen, nyáron a falunapokon szoktak játszani. Sajnos ez utóbbi már feledésbe merült. Természetesen ők sosem felejtenek, mert évente megrendezik a Polgár Tibor emlékkupa napot, ahol nemcsak az új pálya létrehozójáról, de az azóta elhunyt társaikról is megemlékeznek. A sportszervezet fő támogatója a falu önkormányzata. Természetesen más szponzorok is akadnak bőven, akiknek szívügyük a sport támogatása a faluban. Ilyen módon szeretnék megvalósítani a pálya állandó öntözését, mellyel a minősége is fokozatosan javulna. A vezetők elém tártak egy sor ötletet, amelyet remélem, sikerül akár önerőből, akár szponzoroktól kapott pénzből vagy a falu támogatásával megvalósítaniuk. Mert ők nem csak kapni, hanem adni is szeretnek. Így történt meg az, hogy 2013-ban a kempo klubnak adományoztak 100 €- t, a csicsói óvodásoknak pedig 15 gimnasztikai labdát vásároltak. Ezt mind a húsvéti bál bevételéből sikerült kisajtolni. Ahogy az idézetben írtam, már régóta tudom, hogy a sportolóknak hatalmas szívük van. Mindenkitől elfogadják a segítséget, még a legapróbbat is, de ha kell, akkor ők is önzetlenül segítenek, ahol tudnak. Jó volna, ha még több fiatal hódolna ennek a sportágnak, mert a foci az egyetlen a világon, melyet északtól délig, kelettől nyugatig, mindenütt játszanak. Na meg az is jól esne a fiúknak, ha egy kicsit többen szurkolnánk végig a meccseket, buzdítanánk őket, közösen örülnénk, amikor rezeg a háló. Valamikor hajdanán a vasárnapi meccs az egész család számára egész délutános kikapcsolódás volt. Mert a győzelem után mindenki megérdemelten megkapta a jutalmát: mi, gyerekek egykoronás puncsos sütit vagy fagylaltot, az apukák meg a játékosok a frissen csapolt Aranyfácán sört, az anyukák meg málnát iszogattak és kedélyesen elcseverésztek egymással.  Már csak emiatt is érdemes volna megpróbálni, nem? Meg aztán hogy is nézhetnénk nagyapáink és apáink szemébe, ha eljön az idő, hogy hagytuk elveszni ezt a nagy múltú örökségünket.

 Androvics Adrianna, 2013. május 19.

 

Csicsón mindig volt foci

 

Csicsón mindig volt focicsapat, de nagyobb sikereket nem könyvelhettünk el. Általában a járási alsó osztályban focizott a csicsói csapat. Voltak fényesebb esztendők is: az 1975-ös és az 1976-os szezonban sikerült a járási II. osztályban játszani (többek között Naszvad, Marcelháza B, Nemesócsa voltak az ellenfelek). Aztán 1986-ban is sikerült egy szezont a III. osztályban játszani (négy osztály volt már akkoriban is). Ezután pár évig nem volt csicsói focicsapat, és a pálya is tönkrement. 1999-ben sikerült Polgár Tibor polgármesternek köszönhetően új pályát építeni. Nagyon sikeresek volt az Ófalu–Újfalu meccsek, melyeket sokáig Nagy Géza tartott életben. Sajnos, ez a szép hagyomány mára már megszűnt.

Sikeresebb az utóbbi időben az ifik csapata. A 2010–2011-es szezonban Fercsik Pali bácsi edző kezei alatt járási bajnokságot nyertek. Ezt a huszárvágást megismételték a 2015–2016-os szezonban: Schnell Erik edző vezetésével ismét járási bajnok volt a csicsói ifi csapat. A jelenlegi szezonban is vezetik a tabellát (most is Schnell Erik az edző), szurkoljunk nekik, hogy megnyerjék a járási ifi bajnokságot. A sikeres években Polgár Szabolcs volt a kapitányuk. Nagyon fontos, hogy diákcsapatunk is van, és nagyon lelkesen kergetik a labdát.

Az öregfiúk Pásztor László dr. vezetésével nagyon aktívak. Olyan csapatok is megfordultak Csicsón, mint a DAC öregfiúk csapata. Nagy sikere volt a Monarchia kupának, a mieink mellett Fonyód és Jihlava részvételével. De Pelhřimov, Ménfőcsanak, sőt Ostrava-Poruba csapatai is rendszeresen játszottak Csicsón. Évente megrendezik (általában a csicsói búcsú szombatján) a Polgár Tibor-emlékkupát, télen pedig Aranyoson is. Győri Sándor a csapat kabalája, 67 évesen is a csapat legjobbjai közé tartozik.

2016-ban Pásztor László dr. átadta a kapitányi szalagot a fiatalabbaknak, remélhetőleg ők tovább viszik ezt az értékes stafétabotot.

A csicsói focistákból magasabb osztályokban is játszottak, a teljesség igénye nélkül:

Fehérváry Pál, Livinka Ľudovit, Tarcsi István (Csehszlovák ifi válogatott is volt), Tarcsi Attila, Polgár Gergely, Gál Balázs, és jelenleg is játszanak Kósa Tamás és Fél Károly.

Dr. Pásztor László, 2017. április.

A csicsói kemposok eredményei az Európa-bajnokságon

 

        A harcművészetet a tehetség, a szorgalom, az akarat, a kitartás és a szív működteti.”

       A Szlovák Kempo Szövetség legjobbjai is részt vettek a budapesti IKF Kempo Európa-bajnokságon, amely 2015. december 4-én volt. A bajnokságra a csicsói csapat is benevezett. Bajnóczi Roland 2 danos kempo mester, a csicsói és tallósi klub vezetője készítette fel a résztvevőket: Földes Tímeát, Beke Bernadettet, Beke Adriánt, Jassa Ádámot és Kóša Kristiánt. Csapatunk tagjai komolyan készültek erre a versenyre, rengeteg munka állt mögöttük. Ez is bizonyítja, hogy a szakmai vezető és a tanítványai között jó az együttműködés. Eredményeink a következők:

       Földes Tímea két számban is megmutatta szakmai tudását, katában és önvédelemben is aranyérmet nyert.

       Beke Bernadett ezüstérme is megérdemelt a semi-contact küzdelemben.

       Jassa Ádám bronzérmet nyert semi-contact küzdelemben.

       Kóša Kristián ezüstérmet nyert semi-contact küzdelemben.

       Beke Adriánnak nagyon kemény csatája volt full-contact küzdelemben, komoly – későbbiekben győztes       – ellenfelekkel. Megosztott pontozással sajnos nem ért el dobogós eredményt.

       Községünk lakosai büszkék lehetnek ezekre a fiatalokra, akik szorgalmukkal, kitartásukkal és elért eredményeikkel emelték községünk jó hírnevét. Köszönetemet fejezem ki Földes Csaba mérnöknek, községünk polgármesterének, valamint Mgr. Németh Ildikónak, a Gáspár Sámuel Alapiskola és Óvoda, Csicsó igazgatónőjének, akik biztosították számunkra az iskola tornatermét. Külön köszönöm csapattársamnak és jó barátomnak, Beke Adriánnak lelkiismeretes munkáját, aki szabad idejét nem sajnálva készített fel erre a versenyre.

       Bízom abban, hogy fiataljaink mielőbb megismerik e sportág szépségét és részvételükkel bővítik majd a csapatunk létszámát.

Kóša Kristián, Csicsó, 2015. december 15.

 

Újraéledt a kynológiai sportklub Csicsón

 

Meghívást kaptam Vörös Lajos és Dudás János klubtagokhoz, akik a szívélyes vendéglátáson kívül beszámoltak a kynológiai sportklub újraéledéséről.  Elmondásukból megtudhattam, hogy ez a klub 2006. február 16-án alakult meg, amikor is hivatalos bejegyezést kapott a belügyminisztériumban. Az akkori alapító tagok Vörös Lajos és ifj. Győri Sándor voltak. A klub szinte csak papíron működött, Lajos is kizárólag csak a kutyáival foglalkozott. Többfajta kutyát vonultatott fel és tanított, úgymint németjuhászt, labrador retrievert. A kutyák sportkynológiai képességekre lettek kiképezve, melybe beletartoznak a nyomkövetés, engedelmesség, őrzővédő munka sport céljából. Lajos hordta őket kiállításokra és versenyekre is.  Szinte megszállottja lett a kutyák kiképzésének. Bárki fordulhatott hozzá szakmai tanácsért, igyekezett is mindig a lehető legtöbbet segíteni a még tanuló kutyatartóknak.

Végül is ennek a kitartásnak köszönhető, hogy a klub újra beindult. Meg annak, hogy a faluból több kutyatartó, többek között Dudás János is megkereste, hogy kezdjék újra a munkát. Lajos eleget tett a kérésnek, mert úgy gondolta, ne csak a klub legyen megújítva, hanem az embereket is hozza össze a kutyatartás szeretete.  A gondolat, hogy közösen beszélgessenek a kutyatartásról, -nevelésről, -idomításról és -tenyésztésről, tetté alakult. Ma már egyre több falubéli érdeklődik a klub háza táján. De nemcsak itthoniak, hanem a környező falukból, úgymint Lakról, Füssről és Csilizradványról is vannak érdeklődő kutyabarátok. A klub vezetői semmilyen akadályt nem gördítenek az új tagokkal szemben. Korhatárhoz sincs kötve a tagság. Mindenki hozhatja a kutyáját a kiképzésre, aki meg tudja tartani a pórázon az ebet. Vörös Lajos rendelkezik kutyakiképző képesítéssel.  Az edzéseken ő adja ki a vezényszót és vezeti az oktatást.  A kutyáknak nem kötelező a szájkosár, csak a nyakörv és póráz.  Az ebek hétről hétre alapkiképzést kapnak a rendre. Természetesen nem mindegyik kutya fogékony a tanulásra. A nebulókkal többet foglalkoznak. A kutyaiskolába nemcsak a fajtatiszta kutyusok járhatnak, hanem a keverék buksik is. A kiképzésre használt eszközöket, futópadokat a klubtagok készítették el. A klub tevékenységét aktívan támogatja a helyi önkormányzat is. Idei költségvetésből 300 €-val segítik a munkájukat. Készülőben vannak a tagsági könyvek is. A tagdíj 1 évre felnőtteknek 15 €, 15 éves korig 5€. A kiképzés szombatonként történik a sportház melletti udvarban, melyet szintén az önkormányzat bocsájtott a rendelkezésükre. A 2015-ös tervek között van az is, hogy fellépnek a falunapon, ahol másfél órás kutyabemutatót tartanak a késő délutáni órákban. Lesz hobbikutya-, sportkutya- és rendőrkutya-bemutató. Továbbá szeretnének a sportszervezettel karöltve brigádokat szervezni a sportháznál.

A vezetőség szeretné, ha minél több falubéli, főleg a fiatalabb korosztály kapcsolódna be a szervezet életébe. Itt alkalmuk volna a fiataloknak elsajátítani a kutyatartás törvényeit, szabályait. És nem utolsósorban hasznosan tölthetnének el egy egész délutánt a kedvenc kutyusaikkal a szabadban.

 

 

Kutyaiskola a sportháznál

2015. március 8.

2015. március 8. Androvics Adrianna

 

 

A csicsói sportszervezet éves közgyűlésén 2017.2.25-én új héttagú vezetőséget választott az elkövetkező 4 évre: Megály Dávid – elnök, Nagy Zoltán – alelnök, Misák Máté – titkár, Kollár Anikó – pénztáros, Bozsaky Tibor, Bankó Tímea, Csóka Csaba – tagok.

 

2016. április közepén adták át rendeltetésének a multifunkciós sportpályát. Többek között kispályás focit, teniszt, röplabdát, kosárlabdát és streetballt (utcai kosárlabda) lehet rajta játszani. A modern világítási eszközöknek köszönhetően az esti órákban is művelhetik kedvtelésüket a sportolni vágyó fiatalok, idősek egyaránt. Az elsődleges cél az alapiskola diákjai sportolási lehetőségének a biztosítása. Természetesen emellett a falu lakossága és a helyi sportszervezet is igénybe vehetik a pályát.

 

Az utolsó szpartakiádról

 

              Mi csicsói lányok és asszonyok elmondhatjuk, hogy 1985-ben részt vettünk az utolsó szpartakiádon, melyet a prágai Strahov stadionban rendeztek meg.  A gyakorlatokat már egy évvel korábban megkezdtük az iskola tornatermében. Dvořak „Szláv táncok” zenéjére tornáztunk.  Rajtam kívül ott volt velem Horváth (Bödők) Erika, Bödők Judit, Nagy Szerénke, Domonkos Judit, Csémi Georgina, Bencsik Irén, Šuch Daniela, Győri Sarolta, Habenicht (Várady) Erzsébet, Németh (Győri) Éva, Bödők Teréz, Fábián (Vörös) Viola, Borsiczky (Vida) Judit, Vida Jolán, Nagy Olga, Hostomský (Nagy) Eszter, Polgár Klára. Húszévesként én voltam a legfiatalabb. A helyi szövetkezet támogatott bennünket a melegítő ruhával, fehér cipővel és a fellépő ruhával, mely fehér trikóból, zöld szoknyából, sárga szalagból és egy fehér karikából állott.

              Csak tájékoztatóul: az akkori Csehszlovákiában 62.000 nő gyakorolta be a művet, ebből a Strahovi stadionban 13.824 lépett fel.  1985-ben a szpartakiádra 3242 helyszínen gyakoroltak, összesen 2.186.900 tornász kapcsolódott be és cca. 4 millió néző látta az egészet. Azért ez nem semmi! Prágán kívül felléptünk még Ógyallán, Komáromban, Nemesócsán, Gútán és természetesen Csicsón is, mégpedig a helyi futballpályán.      

Az utaztatás szintén ingyenes volt. A vonat, melyen csak mi, tornászok voltunk, egyenesen Prágába ment. Ehhez kaptunk igazolványt is.  Ott egy iskolai tornateremben voltunk elszállásolva. Kempingágyakon aludtunk, az utazótáskából öltözködtünk, WC-én és zuhanyzón többen osztozkodtunk, de senki sem reklamált. Nekünk ez természetes volt. Mint ahogy az is, hogy minden nap kaptunk knédlit valamilyen formában. Egyszer ebédre, egyszer vacsorára. A szállásunkról minden nap jártunk gyakorolni. A metró, villamos, trolibusz szintén ingyenes volt. Ehhez is kaptunk egy igazolványt, melyet mindig a nyakunkban hordtunk. De ez az igazolvány vitt el ingyenesen bennünket a múzeumokba, kiállításokra, a várba, a templomokba, az akkori Magyar Kultúra Házába stb. Ki is használtuk, ha csak szabad időnk volt, mindig a városban csatangoltunk. Prága szinte minden nevezetességét megtekintettük.

              Visszatérve a szpartakiádhoz, fantasztikus élmény volt. Ha időnk engedte, akkor megnéztük a többi gyakorlót is. Így alkalmunk volt látni a katonák erőgyakorlatát, a nők 2. csoportját, az ifjú lányokat, családokat. Az utolsó napon volt a nagy felvonulás, amikor is egy tribün előtt haladtunk el, és ott üdvözöltek bennünket a kommunista vezetők.  Akkor láttam először és utoljára élőben az ország akkori párttitkárát Gustáv Husákot.

              A csicsói iskolások szintén szpartakiádoztak Bencsik Irén vezetésével, de sajnos alkalmunk nem volt, hogy láthassuk őket. A tanító néni a nyolcadikos és hetedikes fiúkkal gyakorolt, de betanulta a nők gyakorlatát is.  Talán ő szerepelt legtöbbet Prágában, hisz 1970, 1980 és 1985-ben is ott volt. 1989-ben pedig elkezdtük a következő gyakorlást, de itt már buzogánnyal.  A rendszerváltás azonban közbeszólt, és 1990-ben leállították az egészet, mondván, hogy ez a szocializmus vívmánya. Nem tartották fontosnak, hogy tömegeket mozgassanak meg. Pedig most is csinálják. Csak most aerobicnak és zumbának nevezik.

 

Androvics Adrianna, 2015. november 25.

 

Engedjék meg nekem, hogy kiegészítsem az írást Bödők Erika emlékeivel, aki betanította a csicsói lányokat, asszonyokat. Őt Komáromban tanították be. Kisiskolások, felső tagozatosok, középiskolások, szülők gyermekeikkel, sorköteles katonák, különböző korosztályú férfiak és nők végeztek önálló tornagyakorlatokat. Rendszerint járási szintig jutottak el a csoportok. A csicsói női csoport eljutott egészen Prágába. 18 nő alkotott egy virág-alakzat negyedét. Viszont Prágába már csak ennek a negyednek a fele, tehát kilencen mehettek. Vagyis nem mindenki, a felsoroltak közül.  Húszan készültek. Nővérem, Nagy Hajnalka is készült a többiekkel, Pozsonyból járt haza, és rajta kívül Komjáthy Karolina, ő Füssről járt hozzánk gyakorolni.

Nagy Amália, 2015. november-december

A képen bal sor: Vida Jolán, Komjáthy Karolina, ---, jobb sor: Némethné Győri Éva, Polgár Klára, Fábiánné Vörös Viola.

 

Bal oldali sor: Horváthné Bödők Erika, Bödőkné Balla Teréz, Bencsikné Petrás Irén. Jobb oldali sor: Borsiczkiné Vida Judit, ---, Habenichtné Várady Erzsébet.

 

További képeket a galériában talál: Szpartakiád 1985 (kattintson)

Köszönöm, hogy megosztották velem fényképeiket:

Fél Károlyné Balázs Vilma, Nagy Károlyné Ádám Margit, Androvics Adrianna, MUDr. Pásztor László, Bankó Tímea. Köszönet azoknak, akiktől ők is kapták a képeket. Köszönöm Lakatosné Domonkos Zsuzsának, hogy nagy segítségemre volt a képeken szereplő emberek azonosításában.

Nagy Amália, 2017. április 16.