Én táncolnék veled…
A Bergendy együttes egyik dala jutott eszembe, amikor rábírtam édesanyámat, hogy meséljen nekem arról az időről, amikor az 1950-es évek végén volt a falunak egy fiatokból összeverbuválódott tánckara. Ahogy ő és másik mesélőm Mészáros Pisti bátyám elmondták, akkoriban az ifjúság jobban össze tudott kovácsolódni, mint napjainkban. Szívesen jártak össze táncolni és szórakozni. Tették ezt szívvel-lélekkel. Az 50-es évek végen televízió még nem volt minden háznál. A kocsmába jártak az emberek, ha TV-t szerettek volna nézni. A fiatalok viszont szerették a jó zenét, slágereket, ezért bejártak a régi kultúrházba az úgynevezett „Kacsabálokra”, melyen ismerkedtek, és ha kedvük támadt táncoltak. Ott nem kellett belépőt fizetni, nem volt büfé, de hamar kialakultak a párok és összeállt a tánckar. Klór Károly falusi tanító és szintén tanító felesége Világi Éva gyorsan meglátta, hogy a fiatalokkal érdemes foglalkozni. A tanítónőnek már volt táncos tapasztalata, melyet az Ifjú Szívekből hozott magával és tudását szívesen megosztotta az itteni fiatal lányokkal és fiúkkal. Támogatók is akadtak bőven. Az akkori SZISZ vezető, későbbi járási párttitkár Magyarics Vince és a helyi tűzoltó parancsnok Vida Lajos sokszor megszervezték a fiataloknak kultúrműsorokon, évzáró gyűléseken, Csemadok napokon, táncfesztiválokon való fellépését. A táncokat, melyek csárdásból és verbunkosból álltak, a már említett Világi Éva tanította be, aki maga is szólótáncos volt a csapatban. A másik nagyszerű szóló táncos Kovács Lajcsi volt. Őt akkoriban még az Ifjú Szívekbe is hívták táncolni. Édesanyám a Magyarics Tónival, Tábor Magda néni pedig a Sztahó Gyulával táncoltak a szólótáncosok mellett. Szép táncos ruhájuk is volt, melyet az Ifjú Szívektől kaptak kölcsön. A lányok a hajukba színes pántlikát kötöttek. Még üveges táncot is bemutattak, melynek hatalmas sikere volt bárhol, ahol eltáncolták.
Zselízen a táncfesztiválon 14 fellépő tánccsoport közül a csicsói fiatalok dobogós helyezést gyűjtöttek be. Pályafutásuk csúcsa ez a helyezés volt. Ezen kívül számtaln évzárógyűlésen, majálison, Csemadok napon léptek fel, sőt, Magyarics Vince jóvoltából két alkalommal Brünnben is felléptek kiállítás megnyitón. Még nem szóltam a zenekarról. Minden egyes alkalomra Megyerről lett ide szállítva a banda lovas szekérrel. A prímást Vontszemű Vilmosnak hívták, egyben ő volt a zenekar vezetője is. Nagyon jól tudták húzni a talpalávalót. De a fiatalok nem csak cigányzenére szerettek táncolni, hanem ha a faluban fúvószenekar lépett fel, arra is szívesen ropták. Ezekért a szép táncokért soha nem kaptak kézzel fogható elismerést, csak sok-sok szeretetet és tiszteletet. Anyám elmondása szerint mindig vastapssal búcsúztak. Sokszor nem is akarták őket leengedni a színpadról. Előttük is utánuk is voltak tánckarok, de egyikük sem tudott ilyen szép sikereket elérni.
2014. április 8. Androvics Adrianna
Állnak balról: Mészáros István, Danics Laci, Sztahó Gyuszi,
Bödők Zsuzsi, Magyarics Tóni,
Kósa Ernő,
Guggolnak balról: Fábik
Zoli, Kovács Feri tanító, Fél Ilona,
Ádám Edit, Klórné Világi Éva, Magyarics Magda, Bukor Magda,
Varga Magda.