CSICSÓI tájnyelv
az oldal frissítve: 2021.05.03.
Ezt az írást, szógyűjteményt Hrotkó Géza győri Kanonok Úr „A taksonyi tájnyelv jellegzetességei az 1940-es évek táján” összeállítása és gyűjtése alapján és engedelmével készítettem, amit a további ajánlások oldalon olvashatnak el.
Köszönöm Kanonok Úrnak!
A csicsói tájnyelv a magyar nyugati nyelvjárástípushoz tartozik. Azon belül a Dunántúli- közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárási régió, az alsó csallóközi típushoz.
Falu szerint, sőt falun belül, családok, néprétegek között is vannak eltérések. Ahogy a mondás tartja: Ahány ház, annyi szokás. Ez a beszélt nyelvre is érvényes.
A beszélt nyelv állandóan változik, más hatások érik. Így van ez Csicsón is. Például a főnévi igenév -ni ragját már csak elvétve ejtik -nyi-nek. Gyakrabban megkülönböztetik az a és az az névelőt, a -ba, -be ragot a -ban, -ben ragtól. Jobban ügyelnek arra, hogy ne suksüköljenek. Helyettük viszont más jellegzetességek alakultak ki.
Néhány nagyon régi kifejezés, amit már csak nagyanyáink, dédanyáink használtak, nem nyelvi szempontból érdekes. Azért tüntettem fel őket, mert a fogalmak, tárgyak, amiket a szavak jelölnek, már nem ismertek. Így emlékeztem meg róluk.
Ennek a gyűjteménynek a megírásával nem volt más célom az emlékezésen kívül. Tudom, a tájnyelv leírásánál – ami furcsa lehet olvasva – jobban szolgálná ezt a célt hangfelvétel. Hangfelvétellel érzékletesebb módon tudnánk megőrizni tájnyelvünk sajátosságait, dallamát, „szólamát”. Bízom benne, hogy hamarosan azt is tudunk készíteni.
Bakos Mártának, a Tájszólam nevű, budapesti székhelyű egyesület vezetőjének szívügye a magyar tájnyelvek csodálatos hangzásának közkinccsé tétele a
http://www.tajnyelv.hu oldalon.
Már hallható a mi falunkban gyűjtött hanganyag.
A csicsói tájnyelvről röviden
Röviden a csicsói nyelv jellegzetességeiről (Hrotkó Géza kanonok úr írásának segítségével, a csicsói tájszóláshoz igazítva):
– „A”: Hosszan ejtjük az "a"-t olyankor, ha azt követő mássalhangzó, l vagy r olvad bele: āra = arra, meg van hāva = halva, vasā: vasal, asztā: asztal stb. Néha még hosszú l is beolvad: hallgat: hāgat. Ezt a „hosszú a”-t a szövegben ezzel az "ā" betűvel érzékeltetem.
A hosszú á után az "a" kiejtése tiszta "o" lett: be van kapávo; ēmënt Gútáro; állat: állot stb. Fávó tüzēnek a sporhēbe. A "fávó"-fával szóban mindkét szabály érvényesül: 1. á után az a o lett, 2. az l pedig ó-vá olvadt.
– „E”: Számunkra teljesen egyértelmű, hogy mikor kell "e"-nek, mikor "ë"-nek ejteni a megfelelő betűt. Fejek – pl. lófejek, de fejëk: mëgfejëm a tehenet. Főmëntem a Duna tőttísire: felmentem a Duna töltésére; Főmentëm a vád alú: felmentem a vád alól. Ëszëm a ebídët. Jó' forog a eszëm. Nagyjából, de nem minden esetben, akkor ejtettük az "e" betűt "ë"-nek, amikor a délalföldi nyelvjárások "ö"-nek. A röviden ejtett é hangot a szövegben "ë"-vel jelöltem.
Hosszú "e"-t, úgy mint a hosszú "a"-t, a kieső r, ill. l pótlására ejtjük. A hosszú "e"-t jobb híján "ē"-nek írtam: ēre: erre; meszē: meszel; terē: terel stb. Az el igekötőt minden esetben ē-nek ejtjük: ēmënt: elment; ē kő mënni; ē vót romúva a biciglim: el volt romolva a biciklim; sőt! ē#esëtt: elesett. Mentek vagyunk - mentesülve vagyunk. Mentëk - mentëm, ami menthető. Mëntek - hova mëntek a huszárok? Mëntëk - Tik/ti mëg hova mëntëk né'külem/nélkülem. (Az é hosszabban van ejtve, mert lemarad az l.)
Időnként az e-t is, az é-t is i-nek, ill. í-nek mondjuk: négy: nígy, néz: níz; késik: kísik; készül: kíszűll; széltében: szíltibe; kezét: kezit; elején: elejinn; vékony: víkony; szëgíny-szegény, idësanyám: édesanyám stb.
Máskor ö-re változik az e: kereszt: köröszt; kell: köll, ill. kő stb. A kő viszont kű lett. (kőszikla)
o, ö: időnként u, ú, ű lesz: gondol: gondúll; töröl: törűll; hol: hun; hogyan: hugyann stb.
– Az ly szinte minden esetben l-nek, esetleg ll-nek ejtődik: gömbölyű: gömbölű; skatulya: skatula, melyik: mëllik; gereble: gereblye, Mihál stb. A szó végén elmaradhat: bagó, vagy bagol, (bagó, ly nélkül dohányt is jelent) Káró vagy Károl. Tavaly: tavvā vagy tavval. Nekünk tájszólással beszélőknek így könnyebb megkülönböztetni írásban az ly-t a j-től.
– Az r és l egymás után mindig egybeolvad: tarló: talló; sarló: salló; parlag: pallag
– A kettőzött mássalhangzók sokszor szimplává szegényednek (talán szlovák hatásra): disszidál: diszidál; forró: foró; varrás: varás; erre, arra: ēre, āra; bosszú: boszú; orr: or, orra: ora; állít: álítt, stb.
– A szóvégi mássalhangzó viszont igen gyakran lekopik: mert: mer; már: má; sem: se; ammá (emmá) így van: az már (ez már) így van stb. Leggyakrabban az l marad el, viszont az előtte levő magánhangzó megnyúlik: kell: köll, kő; nélkül: nékű; hátul: hátú; elöl: elő
– Máskor viszont éppenséggel megkettőződik: pl. jelöl: jelűll; gondol: gondúll; ezt a helyzetét tovább ragozva is megőrizte olykor: jelölünk: jelűllünk; növel: növell, növelünk: növēllünk; gondolunk: gondúllunk; általában: átollábo stb.
– A főnévi igenév -ni ragja többnyire -nyi lett: menni: mënnyi; állni: ányi; ülni: űnyi stb. – Néhány i tőhangú szónál pedig -nya lett a rag: írni: írnya; inni: innya; ríni: rínya; bírni: bírnya; nyírni: nyírnya stb.
– A -ban, -ben rag helyett minden esetben csak a -ba, -be volt használatos: könyvben: könyvbe; kertben: kertbe; udvarban: udvarba stb. A -ban és a -ba rag egyaránt -bo lett olyan szavak végén, melyek tartalmaztak hosszú á-t, mint följebb említettem: januárbo; ahun (ehun) van a istállóba: ott (itt) van az istállóban.
– A -hoz, -hez, -höz -z-je általában lekopott. Szomszédokhoz: szomszídokhó; kerítéshez: keríttíshő; tűzhöz: tűzhő stb.
– A -ról, -ről, a -tól, -től és a -ból, -ből rag -rú, -rű, -tú, -tű, -bú, -bű formájában élt: asztalról: asztārú; utcáról: uccárú; kertből: kerbű; fától: fátú, széktől: széktű stb.; rólam: rúlam; tőle: tűle stb. - Az "-öl", ill. "-ül" szótag egyéb helyzetekben is szívesen lett "-ű": pl. töröljük: törűjük, kerülje: kerűje stb.
– A -val, -vel ragot -vā-nak, -vó-nak, -vē-nek ejtettük: sóval: sóvā; apjával: apjávó; testvérével: testvírjivē; de mássalhangzó-hasonulás esetén is: asztallal: asztallā; lábbal: lábbó; kézzel: kézzē stb.
– A tő végi -t + -ja, -juk, -jük, -játok, -ják rag többnyire -ssa, -ssuk, -ssük, -ssátok, -ssák formában élt: látja: lásso; láthatjuk: láthossuk; nézhetjük: nízhessük stb. S persze a többi ragozott alakban is: láthatja: láthossa stb.
– Az -on, -en, -ön ragban meg az igék egyes szám harmadik személyű -l, -ít képzőjében, sőt szó végén elég gyakran más estekben is az -n, -l, ill. a -t megnyúlt: lábon: lábonn; széken: székënn; kalapál: kalapáll, cserél: cseréll; kezel: kezēll; tanít: tanítt, – belőle pedig taníttó; után: utánn stb. Hasonló történik a feslik és foszlik szavakkal. Fesűll: elhasad a ruha, feslik „Ēfesűtt a nadrág a üllepinn.” – Elfeslett a nadrág az ülepén. Foszúll a bőre.
– Magánhangzóra végződő szóhoz sokszor -j- hiátustöltővel kapcsolódik hozzá a következő szó névelője: Csukd be az ajtót: csukd beja ajtót! stb.
Néhány szóban röviden ejtjük a magánhangzót: hüss: hűs, sürü: sűrű vagy betü: betű, bucsu: búcsú - Elmegyek a bucsuba. Csicsói bucsu. Viszont úgy mondjuk: Búcsú van. Lesz még Csicsón búcsú! Itt „megadjuk a módját”! Mert ezek állandósult, „liturgikus” szókapcsolatok.
Hiátus – Ha a beszédben két magánhangzó kerül egymás mellé akkor magánhangzó-torlódás, azaz hiátus keletkezik
# – határjelzés, szavak vagy szóelemek közötti elkülönülést jelöl
@ – egy vagy több betű pótlása
Négy történet bevezetőnek:
*A gazda mëg a szógalegíny nádot vágtok. A szógalegínynek fázott a keze. Mondta a gazda: Fújd mëg, lehējj rá! Hazamëntek, ëttík a foró levest. A gazda mëgin mondta: Fújd mëg! Mire a legíny: Há' a kē pofájjábú hun hideg gyün, hun meleg?
* Csicsó északi határa valamikor lápos, mocsaras vidék volt. Itt hömpölygött a Millér vagy Mire patak, vagyis Mély ér. A patak rászolgált nevére. Nagy esőzések idején ez a határrész tengerré vált. Ezen a területen van többek között Odolló, Böllő, Böllőköz, Bérittye (Bő rétje), Némőke, Farkasfőd (Farkasföld). (Csicsói helynevek gyűjteménye) A nádasokban nádi farkasok, toportyánok, újabb néven aranysakálok lakoztak. Népiesen toportyánférgek vagy -fírgek, sőt csicsóiasan topolcsányok. Ezt a régi történetet nagyszüleim, szüleim mesélték: A Farkasfődön mëgtámották a toportyánfírgek az ökrös szekeret. Kifogtak ëgy ökröt. Azzā visszamarattak a farkasok. ëgyszër csak hazagyütt az ökör. Az ökör erős állot, agyonrugdāta a toportyánokat. És okos, ëgyedű is hazatalá't.
*Barthalos Lajos bácsi (1925–2009) mondta: Azelőtt benn a házbo lëhetëtt pöknyi, de kimëntünk sz@rnyi. Most nëm lëhet pöknyi, de benn sz@runk.
*Bödők Géza nagybátyám (1914–1990) mesélte: A fronton, messze a Dón kanyarná' törtínt. Kimëntünk a bunkërbú elvígezni a dógunkat. Ëgyszër csak az ëggyik katonatársunk elkezdëtt igën-igën nevetni. Mi a bajod, mëgbolondútá'? Eszëmbe jutott idësanyám. Azt monta, ha sz@rnyi kő, mënny jó messzi a háztú’. Há', most jó messzi vagyunk!
És egy szólás:
*Ippen ölíg nekëm a isteni szógállot! Éppen elég nekem az isteni szolgálat. Jelentése: alig élek, rossz az egészségem, rossz helyzetben vagyok. Éppen hogy csak élek.
A menni – „mënnyi” ige jelenidejű, kijelentő módú ragozása:
Én megyek, mëgyëk, mënëk, mënyëk
Te mész, mégy, mísz, mëgyű, mén
Ő-Ű megy, mëgy, mén, méne
Mi-Mink megyünk, mëgyünk, mënünk, mënyünk
Ti-Tik mentek, mëntëk, mégytëk
Ők-Űk mennek, mënnek, mëgynek
Olvassák el még az ezen lapon található kis gyűjtésemet mondókákból, versikékből, játékleírásokból. Olvassák legalább olyan élvezettel, mint ahogyan írtam!
Rokoni megnevezések,
megszólítások Csicsón
Külön csoportba írtam az 1950-es évektől egyre gyakrabban használt szlovák szavakat, ezek "magyarosított" változatait, de magyar, csallóközi, vagy csicsói jellegű újabb szavakat is.
Szavak gyűjteménye:
Nyomtatható verzió - pdf verzió
| abázúll | legyúr, tipor, "jóll leabázúták - összeabázúták a kácsák a füvet" |
| acskó: | zacskó |
| Agácifa: | akácfa |
| ahun-a! | ott ni! |
| alangyár: | elhagyatott külsejű, kicsit együgyű |
| állot: | állat |
| ámbitus: | tornác |
| ampa | vödör, eredetileg hajósvödör, A konyhábo, a vizespadonn át (állt) két ampa mëg ëgy féllitërës zománcos plépohár. A ëggyikbű (egyikből) ittak mëg főztek. E le vót födőve' takarva. A másikbú (másikból) mosakottak mëg mosogattak. |
| ancúg: | ruha, öltözet |
| áprëhëndál: | szid, rosszat mond valakiről |
| ármádia: | igen nagy, főleg jelzőként ("nagy ármádia ember") |
| aszonta, aszongya: | azt mondta, azt mondja |
| átollábo, átujjábo: | általában |
| átúll: | átall, szégyell |
| aztat, aztot, eztët: | azt, ezt |
| bajuc: | bajusz |
| barac: | barack |
| bászli: | gyámoltalan, ügyetlen |
| báttyo: | nagybácsit is szólítottak így |
| baúgat: | hangutánzó szó; a kutya "dalolgat" így pl. telehold idején |
| bëce, búbëce: | kisborjú |
| befogó: | igavonó állat, ló vagy szarvasmarha |
| belerendűll*: | beleigazgat |
| bërzebuk: | kócoshajú |
| bërzedt: | kócos, kuszált, esetleg még rosszkedvű |
| bévű, kívű: | belül, kívül, Törűd mëg kívű-bévű! |
| bibi, bibis: | sebes, gyermekeknek mondták |
| birizgáll, birizgat | piszkál, "Haggyá' má', në birizgájj!" |
| boca (buci): | fejecske, gyermeknek mondták: mëgpuszikállom a kis bocádot, más kicsinyítők: bibis lett a lábikód, kezecskéd, ëszikéjj ëgy kis kënyerkét, aztán aluszikájj kicsinkóm. |
| bóházás*: | játék; pilinckézés |
| bordël: | rendetlenség |
| botúll: | faágakat fölnyes ("botúllófűrísz") |
| bögű: | bögöly |
| bökékűll: | öklendezik |
| böszmett: | komor, haragos |
| bricska: | könnyű hintó; homokfutó |
| buckó: | bokacsont, esetleg más kiálló csont, Fáj a buckóm, mëgütöttem. |
| bugyelláris: | pénztárca |
| buggyad | megromlik az étel |
| buggyan | forrni kezd a víz, zsír |
| bugyogó | (főleg női) nadrág |
| buri, buri! libahívogató | |
| butyor | batyu |
| buzëráll: | piszkál, nem hagy neki békét |
| bügyöríszik | matat |
| bűt | böjt |
| bűti boszorkány: | böjti boszorkány, rusnya, kócos. Úgy nízű ki, minda bűtiboszorkány - Úgy nézel ki, mint a böjti boszorkány. |
| bűzlöget: | kelletlenül turkál az ételben |
| caplat: | sáros talajon, esetleg cuppogó lábbelivel, halad |
| cepe'ni, cepe'nyi: | cipelni |
| cigarëtl*: | (így egy t-vel!) cigaretta |
| curukk! vagy curikk! | - hátrálóparancs lónak |
| curukkúll vagy curikkúll: | hátrál |
| család: | valakinek a gyereke. ("Hány családod van?") |
| Csálé!*: | Igásmarha, ökör balra kanyarodásának vezényszava, vagy ferde |
| csapva: | nem púpozva, nem búbozva (edényben, kosárban valami) |
| csëszkëre, sarabulló: | saraboló féle kapa, két kis kerékkel, amit tolnak |
| csetresz: | kicsi dísztárgyak, üvegcsék |
| csikmák: | metélttészta, mákos csikmák |
| csimpaszkodik: | lóg valakin, kapaszkodik valakire; főleg gyerek felnőttre |
| csíp: | főnévként: csép "csíphadaró" - csípűll: csépel, magot a növényből kiver, vagy kiveret cséppel vagy géppel. - Átvittebb értelemben: ver valakit, főleg, ha nem kézzel teszi |
| csipekëdik: | szépíti magát, Hugyann kicsipekëdëtt! |
| csipszar: | gúnyosan kis növésű, fiatal, csipás |
| csonyi, (csoni) ne! | - malachívogató |
| csóré: | meztelen, kisgyerekre mondják , "Csóré-bóré vaskandóré. Hídonn mënté', tyúkszart ëtté'" |
| csosza, csoszinkó, csocsinkó: | stampedli, egy csosza pálinka |
| csóvány: | csalán |
| csömbőlíkës: | csomós, leginkább állatszőr |
| csömcsög: | hangutánzó és hangfestő szó.Valami nedves volta miatt cuppog. |
| csömí: | darázs |
| csömőcsing: | szemölcs |
| csöndír: | csendőr |
| csöndítnek: | haldoklónak vagy meghaltnak húzzák a lélekharangot |
| csördítt: | ostorral durrant. nyaka közé csördítt: ostorral keményen megüt |
| csörge | töpörtyű |
| csörmöle*: | kedveskedő kifejezés, főleg kisgyerekre: "te kis csörmöle!" |
| csörögefánk | forgácsfánk |
| csuszkoráll: | csúszkál a jégen. A gyerëkëk aVida tón csuszkorátok. Csuszkorát sikosítottak: hosszú csuszkorálló helet kisíkosítottak. Akinek vót a csizmájo ta'pán vas, karézott - karéjozott vele. Csinátok maguknak fakorcsolyát is. A éllire drótot erősítëttek. |
| csuszpejz: | babfőzelék, főzelék |
| csuvikk, csuvikkúl, halálmadár: | kuvik bagoly, kuvikkol, vészt, rossz hírt mond |
| csűcse: | sarka valaminek, vánkos csűcse |
| csücsörög: | folyékony vagy pépes anyag kinyomódik a nálánál sűrűbb anyag közül, csücsörög a víre - vére |
| csünt: | növésben elmaradt |
| derce, dercés: | apró szilárd részecske a pépszerű anyagban. Ilyen anyag |
| dödölle: | derelye |
| dönt: | önt (kidönti a vizet) |
| dőzs: | zajos beszélgetés |
| dőzsűll: | többedmagával hangosan beszél |
| düdörög: | csöndesen, meghitten beszélget |
| dűll, dűnyi: | dől, dőlni |
| e'babráll: | soká matat valamivel; elront valamit |
| e'gyúr: | eltapos, elgázol (ember a bogarat, autó a gyalogost) |
| e'gyügűll: | álmosságtól, italtól figyelmetlenné, nehézfejűvé válik |
| ëhun-ë! | itt ni! |
| elegy-belegy | össze-vissza, rendetlen, pl. munka, vagy akár beszéd |
| elemezne: | igen rosszul, nyomorúságosan, rendetlenül öltözött |
| eltér | elfér, ippen eltér ide a szekríny |
| Engëdelmet*: | mondta a távozó vendég. A háziak válasza rá: Kísza engëdelëm. - Kész az engedelem. Ezt a szép búcsúzkodást sem mondják már. |
| epër: | szamóca |
| eriggy, többesben: ertëk! | - menj, eredj, menjetek! |
| esmént, esmég | ismét, megint, Esmét csak úgy jártom, mind mútkor. Ide esmég a másik kípet fössük . |
| elsódom, e'sódta: | elnyomom, elodázok valamit. Elnyomta a késztetést a WC-használatra. |
| Estvány*, Istvány, Kálmány: | István, Kálmán |
| é'tyúk*: | éhes tyúk , "lesi, minda é'tyúk a taknyot" |
| féhaj: | félszer |
| fékötő, fíkëtő*: | főkötő |
| ferhelëz: | korhol, szid, megró. Haszná't neki a ferhelëzís, mëgtanú'ta a leckét. |
| fesűll: | elenged a varrás, szétnyílik a ruha, feslik, E'fesűtt a nadrág a üllepinn |
| figura*: | a kivetett agyagtéglát figurába rakták, úgy szárították a napon |
| firhang: | ablakfüggöny |
| fírísz, fíríszűll: | fűrész, fűrészel |
| fonyacsík*: | kukorica hüvőkbű font fonyás |
| fődek: | földek, határ. – Még egyszer is többes számba lehetett tenni: "fődekëkënn körösztű" |
| főhörtyen, hörtyönförty | fölmérged, méregzsák, "Ez a Arany olyan hörtyönförty asszony, hama főhörtyen" |
| főháborodik a gyomra: | hányingere van |
| fölöstököm*, fölöstökömözik*: | reggeli, reggelizik , "Öt török, öt görög örökös örömök között tököt fölöstökömözött" |
| főpucúll: | fáról az alsóbb ágakat levagdossa |
| förgeteg | nagy, viharos felhő, viharos, szél, vihar, "Nízzítëk, micsoda förgeteg gyün a rohatt szëglet felű'" |
| förmed, förmett, e'förmed, ráförmed, förmeteg | haragosan rászól, csúnya, haragos, elgennyesedik, csúnyaság, "Ráförmettem, hogy mënnyën e' orvoshó', mer e'förmett a seb a lábán. Förmett kípet vágott. Te förmeteg! " |
| früstök, früstük*: | reggeli |
| fundáll, kifundáll: | ügyesen kitervel valamit, No, ezt jó' kifundá'tod!" főleg rossz értelemben |
| fuszekli: | zokni |
| fűha! Fíha! | csodálkozás, meglepetés, esetleg elismerés kifejezése |
| galiba: | probléma, baj |
| galibáz: | útban van |
| ganci: | régies étel; olyanféle halmazállapotú, mint a császármorzsa |
| gëbulás: | nem egészséges, beteges |
| gëlëszta: | giliszta |
| gëríny: | görény |
| gímbërëdik: | gémberedik |
| gólyanéni, asszonyság: | bábasszony, és megszólítása: asszonyság : Gyűjjön gyorsan asszonyság, mer má mingyá mëgszül (lebabádzik) a felesígëm! |
| gornyatt, gornyadozik: | beteges testtartású, betegen összehúzza magát |
| gőbülös*: | szarvasmarhát (göböly) ëtető szógalegíny. "Nëm hitted e' babám, hogy gőbülös vagyok. Majd e' hiszëd babám, ha ëtetni fogok. Lazsnak kötíny előttem, abrakot nëm kevertem, nyomja a vállom a füles." |
| göcsörtös: | csomós, egyenetlen (pl. bot) |
| görhöny: | kukoricalisztből sütött lepény |
| göthös | beteg |
| grabanc: | öltözet, E'kapoma grabancodat!- elkapom a grabancodat! fenyegetés |
| grádics: | létra, lépcső |
| gramanc: | apró holmi széthányva, szétdobálva. Mi ez a sok gramanc itt szíthányvo? |
| gubacs: | nálunk a gesztenye termése, a gubacs jelentése eredetileg más |
| gugyorodik: | guggol, összehúzza, begörbíti magát |
| gúnya: | ruha, öltözet Csönd lëgyën abba a rossz gúnyábo! |
| gyerëk: | fiú |
| gyija! | indítószó lónak |
| gyökér: | petrezselyem gyökér is lehet |
| gyöngyörget: | kímél, félretesz |
| gyüge: | állapotszerűen ügyetlen |
| gyünni: | jönni, ragozása: én gyüvök, të gyüssz, ű gyün, mink gyüvünk, tik gyüttök, űk gyünnek, "Tessík gyünni-mënni, és nëm ënni." Gyűjjík má' ide kend! |
| gyürke | kenyér vége, csücske |
| hajdë!: | indulás! |
| hajma: | hagyma |
| hajsz!*: | Igásmarha, ökör jobbra kanyarodásának vezényszava |
| haluska: | galuska |
| ham: | lápos terület, lásd hany, hanság |
| hambár: | gabona ömlesztett tárolására deszkából készült nagyobb méretű "szuszák", hombár |
| hangyálok: | hangyák |
| harákúll: | köszörüli a torkát |
| hárít, hárigat: | gereblyéz, vagy kezével eltol |
| hëgyëtt: | fölötte, rajta |
| hentërëg: | holmi gazdátlanul hányódik. Kinek a plajbásszo hentërëg itt? |
| hentërgő* | mezőgazdaságban használatos henger |
| hëpciás, hëpciáskodik | kötekedő, kötekedik. Mit hëpciáskocc, mingyá mëgcsaplak! |
| hërdáll | elkótyavetyél |
| herebódázik | megszédülve lépeget, lábatlankodik, elesik. Mit herebódász előttem? Mënny a utambú! -Mit kóvályogsz előttem? Menj az utamból! |
| híll, hínya, híjja | hív, hívni, hívja (de híjja van - hiányzik belőle) |
| himpër | málna |
| hirgál | kézzel vagy valamilyen szerszámmal maga felé huzigál valamit, hirgálló gereble - nagybőgő - szénagyűjtő nagy gereblye |
| hirinna | hinta, hirinna-parinna, hintázás közben mondják |
| hó! hóha! | megállító vezényszó igavonó marhának |
| honkorodik: | alkonyodik |
| hosszi | hosszú |
| hozzád!*: | ló balrakanyarodásának vezényszava |
| hő! hőha! | megállító vezényszó lónak |
| hőle* | rostáláskor az értékes anyag tetejére feljövő értéktelen, könnyű rész |
| hömbölög | gurul, esetleg hömpölyög |
| hőröget | hangosan és mérgesen kiabál |
| hötyög | felelőtlenül elkotyog valamit |
| hummi, himmi-hummi | holmi |
| hun | hol |
| hunyó | az ipi-apacs játék egyik szereplője |
| hurumáll | kíméletlenül hurcol ide-oda, húzkod, koptat |
| húzentrógli | nadrágtartó |
| hüccs (disznó)! | disznó kergetése |
| igenyës | egyenes |
| íllëk-halok virág | nálunk nem pásztortáska, hanem a büdös bürök. "Íllëk-ë, halok-ë, koporsóba szállok-ë? " |
| íltëm gyászo | éltem gyásza, szidás. Haggyá të íltëm gyászo! |
| innencső | innenső, ez a közelebbi. Në onnít vëdd e, hanëm a innencsőt! |
| ipërëdik | fejlődik, nő |
| ítülődik | eszi magát, rágódik valamin (ételődik) |
| ispotály | kórház |
| ízík | takarmányból, kukoricaszárból meghagyott, lerágott rész, kóróízík |
| kacabajka* | hosszú ujjú női blúz |
| kacska | nyomorék, kacskakezű, "Në csúfulóggyík kend, mer kendnek is kacska a két újja - hibás a két újja!" |
| kácso | kacsa |
| kajdász (-ik) | kiabál "Süketëk vattok, vagy a fületëkën űtök? Kajdászúhat a zembër, nëm hajjátok." Ragozása: kajdászok, kajdászú (-sz), kajdász (-ik), kajdászúllunk, kajdászúttok, kajdászúnak |
| kajmó | görbe, horgas végű bot vagy rúd, kajmós bot. |
| kámpicsorodik | kiül az arcára az elkeseredés |
| kánno | kanna |
| káré | kétkerekű, többnyire ember vontatta "jármű" |
| karika | a konyhai tűzhely "platnyi"-jának leszedhető része |
| karistúll | nem kímélve használ, karcol |
| kaszli, kasznyi | kisszekrény, esetleg fiókos szekrény, de inkább ajtós |
| kászúllódik | vontatottan készülődik |
| kecmerëg | nehézkesen feláll, Soká kászúllódott, de vígre osztán főkecmergëtt. |
| këkk | rátarti Ennek a lëánynok igën kekk a járáso. |
| kelís | kelés |
| kënyér | kenyér |
| kërrëg | egyenetlen, hangos zajjal működik |
| keszkenyő*, keszkendő* | kendő |
| kibabráll | rosszindulatúan "kitúl-kitú", kitol valakivel |
| kibli vagy kübli | vödör |
| kicsinkó, kicsinykó | kisgyerek kedveskedő megszólítása |
| kicsiny | kicsi |
| kicsipekëdik, kicsípi magát | kicsinosítja magát |
| kidönt | folyadékot, szemcsés anyagot kiönt |
| kimënyűll | kificamodik |
| kímíny | kémény |
| kínytelenkëdik | maga se tudja, mit csináljon |
| kinyűvi | kitépi, pl. lent vagy kendert gyökerestől |
| kisefa* | hámfa, szekérnél, néha rugós kocsiknál is, 60-70 cm hosszú fa az istráng megerősítésére. Ha három lovat fognak be, akkor a harmadik (lógós) istrángját a kisafára vagy lógóra kapcsolják. |
| kíső | késő, külső, Kíső este vót, mire vígezteka begyűjtísse' a Kíső-Kűső rítënn. |
| kisöregkés | kis méretű konyhakés |
| kíszűll | készülődik |
| klattyog | zajt adva lötyög, klattyogó - belépő cipő |
| kóbász, újabban kalbász | kolbász |
| kocogat | bekopog |
| kocsikas* | vesszőből font betét a szekérben. |
| kofernyál | turkál, keverget, "në kofërnyád az ítelt" |
| kolobicska | roller |
| kommogat | lassan eszeget |
| kóró | kukoricaszár |
| kórságos | rosszindulatúan csintalan |
| kóstáll, mennyit kóstáll? | mennyibe kerül? |
| koszrog | lötyögő lábbelijét a földön zajosan húzva megy |
| kotyogtat | megráz (pl. kulacsot), hogy hallja van-e benne folyadék |
| kő, köll | kell |
| kölönc | kolonc |
| köröszt | kereszt |
| körösztös | kepékbe rakott kévés gabona |
| körösztű-kasú | keresztül-kasul |
| körtí | körte |
| kötíny, këtíny, fíkëtíny | kötény, félkötény |
| kőttís | csíramálé, csiripiszli |
| kövécs | kavics |
| krakedli | szénsavas üdítőital, málna, csattosüvegbe árúták- csatos üvegben árulták |
| krëdënc | kredenc, konyhaszekrény |
| kúdús, kódis | koldus, "Így járják a kúdús/kódis táncot, istiglinc!" (istiglinc: madár) |
| Kúdúskáso, abákáso | abálébú disznóvérrel, rizzsel vagy árpakásával főzött étel |
| kukas | kakas |
| kuksúll | csöndben meghúzódik, guggol |
| kuncsorog | kéreget |
| kuperta | koperta, boríték |
| kurvabab | nagyszemű bab |
| kuszpitúll | piszkol, "Te szutymik, jó' e'kuszpitútad a ruhád!" |
| kútyász | keresgél, kajtat |
| kű | kő |
| lábicskázás*: | háradéknak kisgereblyével az ember lábához kéveformára való rendezése |
| lábitó: | faállvány, kis híd-stég a patak, kanális, tó-örvíny-örvény, tó szílin-szélén, ahun átok-ahol álltak a asszonyok, patéllófávó* hosszúlábú mosóasztalon patéllúták -verték, mosták a ruhát |
| lábokásájo | lábikrája |
| lajbi*, lejbi* | zakó |
| lajtorja | létra |
| lappog | lassan, nagyokat lépve ballag |
| legínyvirág | nem zínea-vasrózsa |
| lendëk | bükköny |
| lenyúz | lehorzsol ("elestem és jó lenyúztama térgyëm") |
| levesës | sok leve van |
| leveszekëdik | vigyázatlansága miatt leesik valahonnan |
| libavirág | százszorszép |
| lik | lyuk |
| lilililili! buri-buri-buri! | Libahívogató |
| lóhere | lucerna |
| lötyöget | folyadékot edényből vigyázatlanul kilocsol |
| lucërna | lóhere |
| lüttyő | ügyetlen, gyarló, kicsit gyüge |
| lüttyög | kacsázva megy |
| mácsonya, régebbi kifejezéssel gurdony* | szúrós gyomnövény, acat |
| maga dögibe | külső behatás, erőszak nélkül (pusztul el) |
| mámo | ma |
| mán*, má | már, emmán penig így van : ez már pedig (bizony) így van |
| mándli | kabát |
| maródi | beteg |
| Mártha* | mindig következetesen h-val mondták |
| másikféle | a leves után fogyasztott második fogás |
| masina | cséplőgép, varrógép, vetőgép, de tűzhely és kovakő is |
| masinázás | cséplés |
| mázso | nagyobb mérleg; mint súlyegység: métermázsa |
| mëg van csikkadva | rendetlenkedik, nem bír magával |
| mëgereszkëdik | a levegő páratartalmától csekély fokban megnedvesedik, kiengedi a levét |
| mëghálál* | meghál, éjjelre marad, nem elírás, megduplázták a végét |
| mëgpacskúll | gyöngéden megcsapkod pl. gyerëk fenekit |
| mëgposvad | gyümölcs vagy egyéb termény megrothad |
| mëgveszekëdik | tönkremegy, elpusztul |
| ménkű | mennykő, villám. -Mi a ménkű! csodálkozás kifejezése |
| mereszkëdik | nyújtózkodik, fekszik (csúnyán) |
| mestërke* | hímzési technika, máshol subrika, már nem ismerik ezt a hímzést |
| mezën | hol, merre, mely tájon |
| miján | miatt |
| mind | mint |
| mór, mórház | újabban, agyag, vályog, régebben inkább válogházoknak hítták |
| ne ë! | nesze! Ne ë, itt van ëgy pogácso! Jaj, de hun ëszëm mëg? Gugyoroggy le a ker alá, minha szarná, ëdd mëg!: Rendetlen gyerekversike. |
| në röste'je | ne legyen rest |
| nekije | neki. Van nekije szeretője. A szerető legtöbbször udvarló volt, nem szexuális partner! |
| nëm mísz ki?! nëm mísz, kutya?! | kutya kergetése |
| nëm takarodsz?! | szintén kutyakergető |
| níjja! | nézz oda! nézd a! |
| nízze mëg a zembër! | méltatlankodás kifejezése |
| nohát! | elismerő csodálkozás kifejezése |
| nyalábúll | átölel |
| nyámnyila | ügyetlen |
| nyámolog, nyammog | kibírhatatlanul lassan csinál valamit, pl. így eszik |
| nyanya, öregnyanya | édesanya, nagyanya megszólítása, már csak elvétve szólíttatja magát néhány nagymama, pl. az én anyám az unokáival |
| nyarvog, vagy nyervog | gyerek indokolatlanul követelőzik, nyafog |
| nyíves, nyűves | földigiliszta, gyümölcskukac; kukacos |
| nyőll, nyő | növekszik, Nyőjj nagyra gyerëkëm! |
| nyúgodjon | meghaltat emlegetve, annak neve elé kerülő kifejezés (pl. "nyúgodjon Géza szokta mondannyi") |
| ókuláré | szemüveg |
| óma | alma |
| ómárium | almárium |
| oskola | iskola |
| ozsonna | uzsonna |
| öregfejsze | nagyfejsze |
| öregkés | nagykés |
| öregszëmű óvasó | nagyobbszemű rózsafűzér |
| öregújj | nagyujj, hüvelykujj |
| pacski | cigarettacsikk |
| pacsmagúll | totojázik |
| pámpál, pámpikál, pámpa | fél lábon ugrál, sántikál, ugróiskola: "Pám-pám paripám, tüzes a pipám." |
| panda'*, panda'bo temetís | üreg , padmaly, padmalyba temetés |
| pantallíros * vitíz, katona | mifelénk afféle garabonciás vándor volt |
| papsipka | nálunk nem torta, hanem papsapka formára hajtogatott túróval töltött bukti –bukta |
| pepe | sütemény, sülttészta, kalács, lepény |
| petrezsír | petrezselyem |
| piha! | utálkozás kifejezése |
| pihák | "cigányút". "pihákjábo mënt valami, azér köhög" |
| pihákull | nehezen lélegzik |
| pikét | jól látható hely, rossz értelemben használták. Kirakta a szennyesit a pikétre. |
| pilisz, pilisznyës | penész, penészes |
| pimpimpálé | gyermekláncfű, pitypang („pimpimpálé zsugoroggy össze” – gyermekmondóka) |
| pi-pi-pi! | csibe, ill. tyúkhívogató |
| pitykű, pityküvezís | játék agyaggolyó, játék |
| píz | pénz |
| platnyi | a konyhai tűzhely öntöttvas sík felülete |
| pocik | egér |
| pócik | "csikósporhelt" magasabb, sütő fölötti része, házfal magasított alja |
| polësz | kelkáposzta, kelkáposzta főzelék |
| pompos | kelt tészta, cipó |
| pöccett | megduzzadt, némileg megdagadt |
| pöckülődik | kötekedik, Në pöckülőggy, mer e'náspángúllak! :Ne pöckölődj-kötekedj, mert elnáspángollak! "Julis velem në pocitázz! (packázz- pöckülődj) Három falunn hoztalak átt." |
| pöhű | pehely |
| pőre | gyengén öltözött |
| pőzs*, pőzsülís* | vastagabb vesszőből kötött nyaláb, ezzel verték körbe a vizek partját, mert főleg a futóhomok miatt veszélyes volt a megközelítésük, lásd még Erdészeti lapok, 1873, április - 14.oldal |
| prés, préshurka | disznósajt |
| pricsësznadrág | csizmanadrág |
| pruszlik, prucka | mellény |
| pufajka | meleg kabát |
| puhúsapka | prémes kucsma |
| purhás | korhadófélben lévő, vagy már korhadt, főleg fa |
| puruttya | igen csúnya Micsoda ëggy puruttya nípsíg lakik itt! - Milyen csúnya-rossz népség lakik itt! Puruttya szájjo van nekije. - Csúnya szája van neki. Méltatlankodás |
| rapsic | orvvadász, orvhalász |
| rékas | mosogatnivaló edény |
| rendfa | a megölt megmosott disznót húzzák fel rá, itt darabolják fel |
| rentyűll | valakit a háta mögött rosszindulatúan szid |
| rëtëráll | iszkol |
| retymek | rendetlenség, lim-lom. Takarícsd e' ezt a retymekët! |
| reznek | eleven, ma úgy mondanánk, hiperaktív, kisgyermekre mondják. Eredeti jelentése madár. |
| ribilió | rendetlenség, káosz |
| rípúll | tönkretevő módon, kíméletlenül bánik valamivel |
| rizsa | rizs |
| rohatt szëglet | rohadt szeglet, délnyugat, ahonnan a viharok jönnek |
| rokk*, gérokk* | kabát |
| röhencs | okkal-ok nélkül vihogó |
| rózombók | rokon, inkább távolabbi |
| rútság | genny |
| rúzsom | pásztorok, kanászok járandósága karácsonykor. A gazdáktól kalácsot, kenyeret, bort, szalonnát, kolbászt, hurkát kaptak. Elgyütt a rúzsomér. Viszi a rúzsomot. Később gúnyos értelemben mondták. A látogatókra, akik jól megpakolva távoztak. Inkább a vendéglátók szomszédjai mondták, akik ezt látták. |
| saggyás | kis, fiatal erdő |
| sajtár | tejesedény |
| sámli, zsámli, sámedli | zsámoly |
| sedre, sedre-bedre | szeleburdi, hebehurgya |
| sëzlony | heverő |
| sicc macska! | macskakergető |
| sifonér | ruhásszekrény |
| síkó | zsurló, mezei zsurló |
| silbakúll | álldogáll, várakozik |
| sipka | sapka |
| sipog | csipog, sipító hangon panaszkodik |
| sparhelt, sparheld | tűzhely |
| srót | dara; srótulló daráló |
| stëlázsi | polc |
| stokedli | hokedli |
| sublót, sublód | fiókos szekrény |
| sufli | fiók |
| sufni | fából tákolt kamraféleség |
| súgó víz | még éppen nem forrásban levő víz hét súgóva’, hét foróva’ köll mosnyi, akkó mongyaa tetü a bóhánok, alighanëm szapúnak - hét súgóval, hét forróval (vízzel) kell mosni. Akkor mondja a tetű a bolhának, alighanem szapulnak. |
| suny | bújócskázáskor a hunyó teszi. Egyébként az, akinek "vaj van a fején" és ezért sumákol |
| sunnyog | osonva megy |
| sústya* | kukoricacsuhé |
| sürükóró | csalamádé kukorica, silókukorica |
| szapúll | szapul, mos, de van olyan értelme, hogy szid; Süt a Kati, mesze' is. Ha akar, há'-hát, szapúll is. (mindenbe belekap, süt, meszel, szapul) |
| szëcsku | szöcske |
| szëdekülődik | indulni készül, elindul |
| szëdër | az eperfa termése |
| szénvonyó* | kemencéből ezzel húzták ki a parazsat |
| szërha | nádtető, szërhaajja-ereszalja, szërházik nádtetőt készít, javít |
| szertesíg | rendetlenség. |
| szírű | szérű, vagy szélén, szélről - szílin: szírű-szírű angyal, középpet a csipszar |
| szíva | szilva |
| szlopáll | (nem szépen) iszik |
| szökte'll, szökik | ritka csöppekben esik |
| szuktéros | szűk, "szuktéros ez a bejárot" |
| szúláng, szúla, | gyomnövény, szulák (folyondár) |
| szúr | bök (pl. a tarló) |
| szutyák, szutyákúll: | pipa, pipázik |
| szutymik | maszatos, piszkos, kovácsokra mondták gyakran |
| takargat | őrizget valamit |
| takart, esetleg takartós káposzta | töltött káposzta |
| tángáll | támogat, segít, de lehet eltángáll - elver |
| tapicskúll | tenyérrel, kanállal, lapáttal stb. ütögetve a felületet elsimítja, vagy vízben lábbal toporog |
| tápíszkodik | lustán feláll |
| tata, nagytata | édesapa, nagyapa megszólítása |
| té, téfű* | tej, tejfel |
| tehénkëdik | elterülve lustálkodik |
| tekenő | teknő |
| tellëget | széles mozdulatokkal integet |
| ténta* | tinta |
| tepszi | tepsi |
| térgye | térde |
| térgye'll; térdepűll | térdel |
| tík* | tyúk |
| tislér | asztalos |
| tívő* | görbe vasrúd, amivel betették-becsukták a kemence ajtaját |
| tokmányos tarisznya | Benne volt a tokmány, a kaszakű, a kalapács és az üllő. |
| toportyán fíreg, topolcsán fíreg | toportyán, réti farkas Nyanya meséd e', hugyan vót a toportyán firgekke' mëga ökrökke'. Emmá igën rígën törtínt: A Farkasfődön mëgtámottáka topolcsánok a ökrös szekeret. Kifogtak ëggy ökröt. Azza' visszamarattaka farkasok. ëccër csak hazagyütta ökör. A ökör erős állot, agyon rugda'ta a topolcsánokat. |
| totolászik | totojászik, matat, sokáig készülődik. |
| töszlök, töszlökű mëgy | csoszogó, mafla |
| tőtike | fából készült tölcsér, a bor hordóba töltéséhez |
| tráncportáll | indulni, menni késztet |
| trancsíroz, trancsírúll | feldarabol |
| trappúll | kocog, üget |
| trüsszent, trüsszög | tüsszent, tüsszög |
| tuló* | pótágy, reggel az ágy alá tolták |
| turha | slejm |
| tüled! | jobbratartás vezényszava lónak |
| tűlemtaszigálló* | krumplinudli |
| úritök | sütőtök |
| ustor | ostor |
| ű, űt, űtet- rámutatás, itet: | ő, őt. Űa hibás, űt-űtet büntessítëk. Hugyann híjják itet? |
| űk, űket, iket: | ők, őket, mink: mi, tik, sőt! tiktëk, tiktëket: ti, titeket |
| ümög, üng: | férfiing |
| vajling: | tál |
| varnyú: | varjú |
| Vasz maxt? Habige zakt!: | Mit csinálsz? Mondd meg nekem? Tréfásan mondták |
| vella, vasvella: | villa, vasvilla |
| verőce*: | kertkapu, nagyon régen használták ezt a kifejezést |
| vërse, vörse: | varsa, halászszerszám |
| vesztit érzi: | indokolatlanul és szertelenül jókedve van Nëm bír magávó, mëg van csikkadva, vesztit érzi! |
| vicsorog: | vigyorog |
| vidravas: | csapda, csapóvas |
| viganó*: | alsószoknya |
| vindű, ritkábban vindül: | zsírosbödön, köznyelvileg véndely, alig ismert szó |
| vonyó, tűzvonyó*: | hosszú rúd, ami mindig a kút mellett állt, tűz esetén pl. kukoricacsuhét kötöttek rá és ezzel próbálták lehárigatni a szërhatetőrű a tüzet |
| vonyogó: | horgas szerszám; szalmát, takarmányt húztak ki vele a kazal oldalából |
| vőfíny: | vőfély |
| vörhönyegës: | vöröses |
| zargat: | zavar |
| zuháll: | (kézzel) alaposan elpáhol |
| zsömlíkës, semlíkës | lapos, nádas, vizenyős földdarab |
| zsinatúll: | zsivajog, lármás tömegbe csődülve, izgatottan vitázik |
Kérem az olvasót, hogy észrevételeit, kiegészítéseit, kiigazításait "në röste'je leírnya" és a nem nyelvész, teljesen laikus, de jó szándékú összeállítónak, Nagy Amáliának erre a címre kattintva
csicso-nagy@post.sk eljuttatni. Minden hozzászólásnak örülök, és köszönöm. Tanácsokkal segített Kulcsárné Szénássy Zsuzsa. Köszönöm.
