CSICSÓI tájnyelv

az oldal frissítve: 2016.08.11.

 

 

Ezt az írást, szógyűjteményt Hrotkó Géza győri Kanonok Úr „A taksonyi tájnyelv jellegzetességei az 1940-es évek táján” összeállítása és gyűjtése alapján és engedelmével készítettem, amit a további ajánlások oldalon olvashatnak el.

Köszönöm Kanonok Úrnak!

 

A csicsói tájnyelv a magyar nyugati nyelvjárástípushoz tartozik. Azon belül a Dunántúli- közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárási régió, az alsó csallóközi típushoz.

Falu szerint, sőt falun belül, családok, néprétegek között is vannak eltérések. Ahogy a mondás tartja: Ahány ház, annyi szokás. Ez a beszélt nyelvre is érvényes.

A beszélt nyelv állandóan változik, más hatások érik. Így van ez Csicsón is. Például a főnévi igenév -ni ragját már csak elvétve ejtik -nyi-nek. Gyakrabban megkülönböztetik az a és az az névelőt, a -ba, -be ragot a -ban, -ben ragtól. Jobban ügyelnek arra, hogy ne suksüköljenek. Helyettük viszont más jellegzetességek alakultak ki.

Néhány nagyon régi kifejezés, amit már csak nagyanyáink, dédanyáink használtak, nem nyelvi szempontból érdekes. Azért tüntettem fel őket, mert a fogalmak, tárgyak, amiket a szavak jelölnek, már nem ismertek. Így emlékeztem meg róluk.

Ennek a gyűjteménynek a megírásával nem volt más célom az emlékezésen kívül. Tudom, a tájnyelv leírásánál – ami furcsa lehet olvasva – jobban szolgálná ezt a célt hangfelvétel. Hangfelvétellel érzékletesebb módon tudnánk megőrizni tájnyelvünk sajátosságait, dallamát, „szólamát”. Bízom benne, hogy hamarosan azt is tudunk készíteni.

 A csicsói tájnyelvről röviden

Röviden a csicsói nyelv jellegzetességeiről (Hrotkó Géza kanonok úr írásának segítségével, a csicsói tájszóláshoz igazítva):

 – „A”: Hosszan ejtjük az "a"-t olyankor, ha azt követő mássalhangzó, l vagy r olvad bele: āra = arra, meg van hāva = halva, vasā: vasal, asztā: asztal stb. Néha még hosszú l is beolvad: hallgat: hāgat. Ezt a „hosszú a”-t a szövegben ezzel az "ā" betűvel érzékeltetem.

A hosszú á után az "a" kiejtése tiszta "o" lett: be van kapávo; ēmënt Gútáro; állat: állot stb. Fávó tüzēnek a sporhēbe. A "fávó"-fával szóban mindkét szabály érvényesül: 1. á után az a o lett, 2. az l pedig ó-vá olvadt.

– „E”: Számunkra teljesen egyértelmű, hogy mikor kell "e"-nek, mikor "ë"-nek ejteni a megfelelő betűt. Fejek – pl. lófejek, de fejëk: mëgfejëm a tehenet. Főmëntem a Duna tőttísire: felmentem a Duna töltésére; Főmentëm a vád alú: felmentem a vád alól.  Ëszëm a ebídët. Jó' forog a eszëm.  Nagyjából, de nem minden esetben, akkor ejtettük az "e" betűt "ë"-nek, amikor a délalföldi nyelvjárások "ö"-nek. A röviden ejtett é hangot a szövegben "ë"-vel jelöltem.

Hosszú "e"-t,  úgy mint a hosszú "a"-t, a kieső r, ill. l pótlására ejtjük. A hosszú "e"-t jobb híján "ē"-nek írtam: ēre: erre; meszē: meszel; terē: terel stb. Az el igekötőt minden esetben ē-nek ejtjük: ēmënt: elment; ē kő mënni;  ē vót romúva a biciglim: el volt romolva a biciklim; sőt! ē#esëtt: elesett.

Időnként az e-t is, az é-t is i-nek, ill. í-nek mondjuk: négy: nígy, néz: níz; késik: kísik; készül: kíszűll; széltében: szíltibe; kezét: kezit; elején: elejinn; vékony: víkony; szëgíny-szegény, idësanyám: édesanyám stb.

Máskor ö-re változik az e: kereszt: köröszt; kell: köll, ill. kő stb. A kő viszont kű lett. (kőszikla)

o, ö: időnként u, ú, ű lesz: gondol: gondúll; töröl: törűll; hol: hun; hogyan: hugyann stb.

– Az ly szinte minden esetben l-nek, esetleg ll-nek ejtődik: gömbölyű: gömbölű; skatulya: skatula, melyik: mëllik; gereble: gereblye, Mihál stb. A szó végén elmaradhat: bagó, vagy bagol, (bagó, ly nélkül dohányt is jelent) Káró vagy Károl. Tavaly: tavvā vagy tavval. Nekünk  tájszólással beszélőknek így könnyebb megkülönböztetni írásban az ly-t a j-től.  

– Az r és l egymás után mindig egybeolvad: tarló: talló; sarló: salló; parlag: pallag

– A kettőzött mássalhangzók sokszor szimplává szegényednek (talán szlovák hatásra): disszidál: diszidál; forró: foró; varrás: varás; erre, arra: ēre, āra; bosszú: boszú; orr: or, orra: ora; állít: álítt, stb.

– A szóvégi mássalhangzó viszont igen gyakran lekopik: mert: mer; már: má;  sem: se; ammá (emmá) így van: az már (ez már) így van stb. Leggyakrabban az l marad el, viszont az előtte levő magánhangzó megnyúlik: kell: köll, kő; nélkül: nékű; hátul: hátú; elöl: elő

– Máskor viszont éppenséggel megkettőződik: pl. jelöl: jelűll; gondol: gondúll; ezt a helyzetét tovább ragozva is megőrizte olykor: jelölünk: jelűllünk; növel: növell, növelünk: növēllünk; gondolunk: gondúllunk; általában: átollábo stb.

– A főnévi igenév -ni ragja többnyire -nyi lett: menni: mënnyi; állni: ányi; ülni: űnyi stb. – Néhány i tőhangú szónál pedig -nya lett a rag: írni: írnya; inni: innya; ríni: rínya; bírni: bírnya; nyírni: nyírnya stb.

– A -ban, -ben rag helyett minden esetben csak a -ba, -be volt használatos: könyvben: könyvbe; kertben: kertbe; udvarban: udvarba stb. A -ban és a -ba rag egyaránt -bo lett olyan szavak végén, melyek tartalmaztak hosszú á-t, mint följebb említettem: januárbo; ahun (ehun) van a istállóba: ott (itt) van az istállóban.

– A -hoz, -hez, -höz -z-je általában lekopott. Szomszédokhoz: szomszídokhó; kerítéshez: keríttíshő; tűzhöz: tűzhő stb.

– A -ról, -ről, a -tól, -től és a -ból, -ből rag -, -, -, -, -, - formájában élt: asztalról: asztārú; utcáról: uccárú; kertből: kerbű; fától: fátú, széktől: széktű stb.; rólam: rúlam; tőle: tűle stb. - Az "-öl", ill. "-ül" szótag egyéb helyzetekben is szívesen lett "-ű": pl. töröljük: törűjük, kerülje: kerűje stb.

– A -val, -vel ragot -vā-nak, -vó-nak, -vē-nek ejtettük: sóval: sóvā; apjával: apjávó; testvérével: testvírjivē; de mássalhangzó-hasonulás esetén is: asztallal: asztallā; lábbal: lábbó; kézzel: kézzē stb.

– A tő végi -t + -ja, -juk, -jük, -játok, -ják rag többnyire -ssa, -ssuk, -ssük, -ssátok, -ssák formában élt: látja: lásso; láthatjuk: láthossuk; nézhetjük: nízhessük stb.  S persze a többi ragozott alakban is: láthatja: láthossa stb.

– Az -on, -en, -ön ragban meg az igék egyes szám harmadik személyű -l, -ít képzőjében, sőt szó végén elég gyakran más estekben is az -n, -l, ill. a -t megnyúlt: lábon: lábonn; széken: székënn; kalapál: kalapáll, cserél: cseréll; kezel: kezēll; tanít: tanítt, – belőle pedig taníttó; után: utánn stb. Hasonló történik a feslik és foszlik szavakkal.  Fesűll:  elhasad a ruha, feslik „Ēfesűtt a nadrág a üllepinn.” – Elfeslett a nadrág az ülepén. Foszúll a bőre.

 – Magánhangzóra végződő szóhoz sokszor -j- hiátustöltővel kapcsolódik hozzá a következő szó névelője: Csukd be az ajtót: csukd beja ajtót! stb.

Néhány szóban röviden ejtjük a magánhangzót: hüss: hűs, sürü: sűrű vagy betü: betű, bucsu: búcsú - Elmegyek a bucsuba. Csicsói bucsu. Viszont úgy mondjuk: Búcsú van. Lesz még Csicsón búcsú! Itt „megadjuk a módját”!  Mert ezek állandósult, „liturgikus” szókapcsolatok.

 

Hiátus – Ha a beszédben két magánhangzó kerül egymás mellé akkor magánhangzó-torlódás, azaz hiátus keletkezik

# – határjelzés, szavak vagy szóelemek közötti elkülönülést jelöl

@ – egy vagy több betű pótlása

 

Négy történet bevezetőnek:

*A gazda mëg a szógalegíny nádot vágtok. A szógalegínynek fázott a keze. Mondta a gazda: Fújd mëg, lehējj rá! Hazamëntek, ëttík a foró levest. A gazda mëgin mondta: Fújd mëg! Mire a legíny: Há' a kē pofájjábú hun hideg gyün, hun meleg?

* Csicsó északi határa valamikor lápos, mocsaras vidék volt. Itt hömpölygött a Millér vagy Mire patak, vagyis Mély ér. A patak rászolgált nevére. Nagy esőzések idején ez a határrész tengerré vált. Ezen a területen van többek között Odolló, Böllő, Böllőköz, Bérittye (Bő rétje), Némőke, Farkasfőd (Farkasföld). A nádasokban nádi farkasok, toportyánok, újabb néven aranysakálok lakoztak. Népiesen toportyánférgek vagy -fírgek, sőt csicsóiasan topolcsányok. Ezt a régi történetet nagyszüleim, szüleim mesélték: A Farkasfődön megtámadták a toportyánfírgek az ökrös szekeret. Kifogtak egy ökröt. Azzal visszamaradtak a farkasok. Egyszer csak hazajött az ökör. Az ökör erős állat, agyonrugdalta a toportyánokat. És okos, egyedül is hazatalált.

*Barthalos Lajos bácsi (1925–2009) mondta: Azelőtt benn a házbo lëhetëtt pöknyi, de kimëntünk sz@rnyi. Most nëm lëhet pöknyi, de benn sz@runk.

*Bödők Géza nagybátyám (1914–1990) mesélte: A fronton, messze a Dón kanyarná' törtínt. Kimëntünk a bunkërbú elvígezni a dógunkat. Ëgyszër csak az ëggyik katonatársunk elkezdëtt igën-igën nevetni. Mi a bajod, mëgbolondútá'? Eszëmbe jutott idësanyám. Azt monta, ha sz@rnyi kő, mënny jó messzi a háztú’. Há', most jó messzi vagyunk!

És egy szólás:

*Ippen ölíg nekëm a isteni szógállot! Éppen elég nekem az isteni szolgálat. Jelentése: alig élek, rossz az egészségem, rossz helyzetben vagyok. Éppen hogy csak élek.

Olvassák el még az ezen lapon található kis gyűjtésemet mondókákból, versikékből, játékleírásokból. Olvassák legalább olyan élvezettel, mint ahogyan írtam!

Rokoni megnevezések, megszólítások Csicsón
 

Külön csoportba írtam az 1950-es évektől egyre gyakrabban használt szlovák szavakat, ezek "magyarosított" változatait, de magyar, csallóközi, vagy  csicsói jellegű újabb szavakat is.

 

Szavak gyűjteménye:

Nyomtatható verzió - pdf verzió

abázúll legyúr, tipor, "jóll leabázúták - összeabázúták a kácsák a füvet"
acskó:  zacskó
Agácifa:  akácfa
ahun-a!  ott ni!
alangyár:  elhagyatott külsejű, kicsit együgyű
állot:  állat
ámbitus:  tornác
ampa  vödör, eredetileg hajósvödör, A konyhábo, a vizespadonn át (állt) két ampa mëg ëgy féllitërës zománcos plépohár. A ëggyikbű (egyikből) ittak mëg főztek. E le vót födőve' takarva. A másikbú (másikból) mosakottak mëg mosogattak. 
ancúg:  ruha, öltözet
áprëhëndál:  szid, rosszat mond valakiről
ármádia:  igen nagy, főleg jelzőként ("nagy ármádia ember")
aszonta, aszongya:  azt mondta, azt mondja
átollábo, átujjábo:  általában
átúll:  átall, szégyell 
aztat, aztot, eztët:  azt, ezt
bajuc:  bajusz
barac:  barack
bászli:  gyámoltalan, ügyetlen
báttyo:  nagybácsit is szólítottak így
baúgat:  hangutánzó szó; a kutya "dalolgat" így pl. telehold idején
bëce, búbëce:  kisborjú
befogó:  igavonó állat, ló vagy szarvasmarha
belerendűll*:  beleigazgat
bërzebuk:  kócoshajú
bërzedt: kócos, kuszált, esetleg még rosszkedvű
bévű, kívű: belül, kívül, Törűd mëg kívű-bévű!
bibi, bibis:  sebes, gyermekeknek mondták
birizgáll, birizgat piszkál, "Haggyá' má', në birizgájj!"
boca (buci):  fejecske, gyermeknek mondták: mëgpuszikállom a kis bocádot, más kicsinyítők: bibis lett a lábikód, kezecskéd, ëszikéjj ëgy kis kënyerkét, aztán aluszikájj kicsinkóm.
bóházás*: játék; pilinckézés
bordël:  rendetlenség
botúll:  faágakat fölnyes ("botúllófűrísz")
bögű: bögöly 
bökékűll:  öklendezik
böszmett:  komor, haragos
bricska:  könnyű hintó; homokfutó
buckó:  bokacsont, esetleg más kiálló csont, Fáj a buckóm, mëgütöttem. 
bugyelláris:  pénztárca
buggyad  megromlik az étel
buggyan  forrni kezd a víz, zsír 
bugyogó  (főleg női) nadrág
buri, buri! libahívogató  
butyor  batyu
buzëráll:  piszkál, nem hagy neki békét
bügyöríszik  matat
bűt  böjt
bűti boszorkány:  böjti boszorkány, rusnya, kócos. Úgy nízű ki, minda bűtiboszorkány - Úgy nézel ki, mint a böjti boszorkány.
bűzlöget:  kelletlenül turkál az ételben
caplat:  sáros talajon, esetleg cuppogó lábbelivel, halad
cepe'ni, cepe'nyi:  cipelni 
cigarëtl*:  (így egy t-vel!) cigaretta
curukk! vagy curikk!  - hátrálóparancs lónak
curukkúll vagy curikkúll:  hátrál
család:  valakinek a gyereke. ("Hány családod van?")
Csálé!*:  Igásmarha, ökör balra kanyarodásának vezényszava, vagy ferde 
csapva: nem púpozva, nem búbozva (edényben, kosárban valami)
csëszkëre, sarabulló:  saraboló féle kapa, két kis kerékkel, amit tolnak
csetresz:  kicsi dísztárgyak, üvegcsék
csikmák:  metélttészta, mákos csikmák
csimpaszkodik:  lóg valakin, kapaszkodik valakire; főleg gyerek    felnőttre
csíp: főnévként: csép "csíphadaró" - csípűll: csépel, magot a növényből kiver, vagy kiveret cséppel vagy géppel. - Átvittebb értelemben: ver valakit, főleg, ha nem kézzel teszi
csipekëdik:  szépíti magát, Hugyann kicsipekëdëtt!
csipszar:  gúnyosan kis növésű, fiatal, csipás
csonyi, (csoni) ne!  - malachívogató
csóré:  meztelen, kisgyerekre mondják , "Csóré-bóré vaskandóré. Hídonn mënté', tyúkszart ëtté'"
csosza, csoszinkó, csocsinkó:  stampedli, egy csosza pálinka 
csóvány:  csalán
csömbőlíkës:  csomós, leginkább állatszőr
csömcsög: hangutánzó és hangfestő szó.Valami nedves volta miatt cuppog.
csömí:  darázs
csömőcsing:  szemölcs
csöndír:  csendőr
csöndítnek:  haldoklónak vagy meghaltnak húzzák a lélekharangot
csördítt: ostorral durrant. nyaka közé csördítt: ostorral keményen megüt
csörge töpörtyű
csörmöle*:  kedveskedő kifejezés, főleg kisgyerekre: "te kis csörmöle!"
csörögefánk forgácsfánk
csuszkoráll:  csúszkál a jégen. A gyerëkëk aVida tón csuszkorátok. Csuszkorát sikosítottak: hosszú csuszkorálló helet kisíkosítottak. Akinek vót a csizmájo ta'pán vas, karézott - karéjozott vele. Csinátok maguknak fakorcsolyát is. A éllire drótot erősítëttek.
csuszpejz:  babfőzelék, főzelék
csuvikk, csuvikkúl, halálmadár:  kuvik bagoly, kuvikkol, vészt, rossz hírt mond 
csűcse:  sarka valaminek, vánkos csűcse
csücsörög:  folyékony vagy pépes anyag kinyomódik a nálánál sűrűbb anyag közül, csücsörög a víre - vére
csünt:  növésben elmaradt
derce, dercés:  apró szilárd részecske a pépszerű anyagban. Ilyen anyag
dödölle:  derelye
dönt:  önt (kidönti a vizet)
dőzs:  zajos beszélgetés
dőzsűll:  többedmagával hangosan beszél
düdörög:  csöndesen, meghitten beszélget
dűll, dűnyi:  dől, dőlni
e'babráll:  soká matat valamivel; elront valamit
e'gyúr:  eltapos, elgázol (ember a bogarat, autó a gyalogost)
e'gyügűll:  álmosságtól, italtól figyelmetlenné, nehézfejűvé válik
ëhun-ë!  itt ni!
elegy-belegy össze-vissza, rendetlen, pl. munka, vagy akár beszéd
elemezne:  igen rosszul, nyomorúságosan, rendetlenül öltözött
eltér elfér, ippen eltér ide a szekríny
Engëdelmet*:  mondta a távozó  vendég. A háziak válasza rá: Kísza engëdelëm. - Kész az engedelem. Ezt a szép búcsúzkodást sem mondják már.
epër:  szamóca
eriggy, többesben: ertëk!  - menj, eredj, menjetek!
esmént, esmég ismét, megint, Esmét csak úgy jártom, mind mútkor. Ide esmég a másik kípet fössük .
elsódom, e'sódta: elnyomom, elodázok valamit. Elnyomta a késztetést a WC-használatra.
Estvány*, Istvány, Kálmány:  István, Kálmán
é'tyúk*:  éhes tyúk , "lesi, minda é'tyúk a taknyot"
féhaj:  félszer
fékötő, fíkëtő*:  főkötő
ferhelëz:  korhol, szid, megró. Haszná't neki a ferhelëzís, mëgtanú'ta a leckét.
fesűll:  elenged a varrás, szétnyílik a ruha, feslik, E'fesűtt a nadrág a üllepinn
figura*:  a kivetett agyagtéglát figurába rakták, úgy szárították a napon
firhang:  ablakfüggöny
fírísz, fíríszűll:  fűrész, fűrészel
fonyacsík*:  kukorica hüvőkbű font fonyás
fődek:  földek, határ. – Még egyszer is többes számba lehetett tenni: "fődekëkënn körösztű"
főhörtyen, hörtyönförty fölmérged, méregzsák, "Ez a Arany olyan hörtyönförty asszony, hama főhörtyen"
főháborodik a gyomra:  hányingere van
fölöstököm*, fölöstökömözik*:  reggeli, reggelizik , "Öt török, öt görög örökös örömök között tököt fölöstökömözött"
főpucúll:  fáról az alsóbb ágakat levagdossa
förgeteg nagy, viharos felhő, viharos, szél, vihar, "Nízzítëk, micsoda förgeteg gyün a rohatt szëglet felű'"
förmed, förmett, e'förmed, ráförmed, förmeteg haragosan rászól, csúnya, haragos, elgennyesedik, csúnyaság, "Ráförmettem, hogy mënnyën e' orvoshó', mer e'förmett a seb a lábán. Förmett kípet vágott. Te förmeteg! "
früstök, früstük*:  reggeli
fundáll, kifundáll:  ügyesen kitervel valamit, No, ezt jó' kifundá'tod!" főleg rossz értelemben
fuszekli:  zokni
fűha! Fíha!  csodálkozás, meglepetés, esetleg elismerés kifejezése
galiba:  probléma, baj
galibáz:  útban van
ganci:  régies étel; olyanféle halmazállapotú, mint a császármorzsa
gëbulás:  nem egészséges, beteges
gëlëszta:  giliszta
gëríny:  görény
gímbërëdik:  gémberedik
gólyanéni, asszonyság:  bábasszony, és  megszólítása: asszonyság : Gyűjjön gyorsan asszonyság, mer má mingyá mëgszül (lebabádzik) a felesígëm!
gornyatt, gornyadozik:  beteges testtartású, betegen összehúzza magát
gőbülös*:  szarvasmarhát (göböly) ëtető szógalegíny. "Nëm hitted e' babám, hogy gőbülös vagyok. Majd e' hiszëd babám, ha ëtetni fogok. Lazsnak kötíny előttem, abrakot nëm kevertem, nyomja a vállom a füles."
göcsörtös:  csomós, egyenetlen (pl. bot)
görhöny:  kukoricalisztből sütött lepény
göthös beteg 
grabanc:  öltözet, E'kapoma grabancodat!- elkapom a grabancodat! fenyegetés
grádics:  létra, lépcső
gramanc:  apró holmi széthányva, szétdobálva. Mi ez a sok gramanc itt szíthányvo?
gubacs:  nálunk a gesztenye termése, a gubacs jelentése eredetileg más
gugyorodik:  guggol, összehúzza, begörbíti magát 
gúnya:  ruha, öltözet Csönd lëgyën abba a rossz gúnyábo!
gyerëk:  fiú
gyija!  indítószó lónak
gyökér:   petrezselyem gyökér is lehet
gyöngyörget:  kímél, félretesz
gyüge:  állapotszerűen ügyetlen
gyünni:  jönni, ragozása: én gyüvök, të gyüssz, ű gyün, mink gyüvünk, tik gyüttök, űk gyünnek, "Tessík gyünni-mënni, és nëm ënni." Gyűjjík má' ide kend!
gyürke kenyér vége, csücske
hajdë!:  indulás! 
hajma:  hagyma
hajsz!*:  Igásmarha, ökör jobbra kanyarodásának vezényszava
haluska:  galuska
ham:  lápos terület, lásd hany, hanság 
hambár:  gabona ömlesztett tárolására deszkából készült nagyobb méretű "szuszák", hombár
hangyálok:  hangyák
harákúll:  köszörüli a torkát
hárít, hárigat:  gereblyéz, vagy kezével eltol
hëgyëtt:  fölötte, rajta
hentërëg:  holmi gazdátlanul hányódik. Kinek a plajbásszo hentërëg itt?   
hentërgő*  mezőgazdaságban használatos henger
hëpciás, hëpciáskodik  kötekedő, kötekedik. Mit hëpciáskocc, mingyá mëgcsaplak!
hërdáll  elkótyavetyél 
herebódázik  megszédülve lépeget, lábatlankodik, elesik. Mit herebódász előttem? Mënny a utambú! -Mit kóvályogsz előttem? Menj az utamból!
híll, hínya, híjja  hív, hívni, hívja (de  híjja  van - hiányzik belőle)
himpër  málna
hirgál  kézzel vagy valamilyen szerszámmal maga felé huzigál valamit, hirgálló gereble - nagybőgő - szénagyűjtő nagy gereblye
hirinna  hinta, hirinna-parinna,  hintázás közben mondják
hó! hóha!  megállító vezényszó igavonó marhának
honkorodik alkonyodik
hosszi  hosszú
hozzád!*:  ló balrakanyarodásának vezényszava
hő! hőha!  megállító vezényszó lónak
hőle*  rostáláskor az értékes anyag tetejére feljövő értéktelen, könnyű rész
hömbölög  gurul, esetleg hömpölyög
hőröget  hangosan és mérgesen kiabál
hötyög  felelőtlenül elkotyog valamit
hummi, himmi-hummi  holmi
hun  hol
hunyó  az ipi-apacs játék egyik szereplője
hurumáll  kíméletlenül hurcol ide-oda, húzkod, koptat
húzentrógli  nadrágtartó
hüccs (disznó)!  disznó kergetése
igenyës  egyenes
íllëk-halok virág  nálunk nem pásztortáska, hanem a büdös bürök. "Íllëk-ë, halok-ë, koporsóba szállok-ë? "
íltëm gyászo éltem gyásza, szidás. Haggyá të íltëm gyászo!
innencső  innenső, ez a közelebbi. Në onnít vëdd e, hanëm a innencsőt!
ipërëdik fejlődik, nő
ispotály  kórház
ízík  takarmányból, kukoricaszárból meghagyott, lerágott rész, kóróízík
kacabajka*  hosszú ujjú  női blúz
kacska nyomorék, kacskakezű, "Në csúfulóggyík kend, mer kendnek is kacska a két újja - hibás a két újja!"
kácso  kacsa
kajdász (-ik) kiabál "Süketëk vattok, vagy a fületëkën űtök? Kajdászúhat a zembër, nëm hajjátok." Ragozása: kajdászok, kajdászú (-sz), kajdász (-ik), kajdászúllunk, kajdászúttok, kajdászúnak
kajmó  görbe, horgas végű bot vagy rúd, kajmós bot. 
kámpicsorodik  kiül az arcára az elkeseredés
kánno  kanna
káré  kétkerekű, többnyire ember vontatta "jármű"
karika  a konyhai tűzhely "platnyi"-jának leszedhető része
karistúll  nem kímélve használ, karcol
kaszli, kasznyi  kisszekrény, esetleg fiókos szekrény, de inkább ajtós
kászúllódik  vontatottan készülődik
kecmerëg  nehézkesen feláll, Soká kászúllódott, de vígre osztán főkecmergëtt. 
këkk  rátarti Ennek a lëánynok igën kekk a járáso.
kelís  kelés
kënyér  kenyér
kërrëg  egyenetlen, hangos zajjal működik
keszkenyő*, keszkendő*  kendő
kibabráll  rosszindulatúan "kitúl-kitú", kitol valakivel
kibli vagy kübli  vödör
kicsinkó, kicsinykó  kisgyerek kedveskedő megszólítása
kicsiny  kicsi
kicsipekëdik, kicsípi magát  kicsinosítja magát
kidönt  folyadékot, szemcsés anyagot kiönt
kimënyűll  kificamodik
kímíny  kémény
kínytelenkëdik  maga se tudja, mit csináljon
kinyűvi  kitépi, pl. lent vagy kendert gyökerestől
kisefa*  hámfa, szekérnél, néha rugós kocsiknál is, 60-70 cm hosszú fa az istráng megerősítésére. Ha három lovat fognak be, akkor a harmadik (lógós) istrángját a kisafára vagy lógóra kapcsolják.
kíső  késő, külső, Kíső este vót, mire vígezteka begyűjtísse' a Kíső-Kűső rítënn.
kisöregkés  kis méretű konyhakés
kíszűll  készülődik
klattyog  zajt adva lötyög, klattyogó - belépő cipő
kóbász, újabban kalbász  kolbász
kocogat  bekopog
kocsikas*  vesszőből font betét a szekérben.
kofernyál turkál, keverget, "në kofërnyád az ítelt"
kolobicska  roller
kommogat  lassan eszeget
kóró  kukoricaszár
kórságos  rosszindulatúan csintalan
kóstáll, mennyit kóstáll?  mennyibe kerül? 
koszrog  lötyögő lábbelijét a földön zajosan húzva megy
kotyogtat  megráz (pl. kulacsot), hogy hallja  van-e benne folyadék
kő, köll  kell
kölönc  kolonc
köröszt  kereszt
körösztös  kepékbe rakott kévés gabona
körösztű-kasú  keresztül-kasul
körtí  körte
kötíny, këtíny, fíkëtíny  kötény, félkötény
kőttís  csíramálé, csiripiszli
kövécs  kavics
krakedli  szénsavas üdítőital, málna, csattosüvegbe árúták- csatos üvegben árulták
krëdënc  kredenc, konyhaszekrény
kúdús, kódis  koldus, "Így járják a kúdús/kódis táncot, istiglinc!" (istiglinc: madár)
Kúdúskáso, abákáso  abálébú disznóvérrel, rizzsel vagy árpakásával főzött étel
kukas  kakas
kuksúll  csöndben meghúzódik, guggol
kuncsorog  kéreget
kuperta koperta, boríték
kurvabab  nagyszemű bab 
kuszpitúll piszkol, "Te szutymik, jó' e'kuszpitútad a ruhád!"
kútyász  keresgél, kajtat
 kő
lábicskázás*:  háradéknak kisgereblyével az ember lábához kéveformára való rendezése
lábitó:  faállvány, kis híd-stég a patak, kanális, tó-örvíny-örvény, tó szílin-szélén, ahun átok-ahol álltak a asszonyok, patéllófávó* hosszúlábú mosóasztalon patéllúták -verték, mosták a ruhát
lábokásájo  lábikrája
lajbi*, lejbi*  zakó
lajtorja  létra
lappog  lassan, nagyokat lépve ballag
legínyvirág  nem zínea-vasrózsa 
lendëk  bükköny
lenyúz  lehorzsol ("elestem és jó lenyúztama térgyëm")
levesës  sok leve van
leveszekëdik  vigyázatlansága miatt leesik valahonnan
libavirág  százszorszép 
lik  lyuk
lilililili! buri-buri-buri!  Libahívogató
lóhere  lucerna
lötyöget  folyadékot edényből vigyázatlanul kilocsol
lucërna  lóhere
lüttyő  ügyetlen, gyarló, kicsit gyüge
lüttyög  kacsázva megy
mácsonya, régebbi kifejezéssel gurdony*  szúrós gyomnövény, acat
maga dögibe  külső behatás, erőszak nélkül (pusztul el)
mámo  ma
mán*, má  már, emmán penig így van : ez már pedig (bizony) így van
mándli  kabát
maródi beteg 
Mártha*  mindig  következetesen h-val mondták
másikféle  a leves után fogyasztott második fogás
masina  cséplőgép, varrógép, vetőgép, de tűzhely és kovakő is
masinázás  cséplés
mázso  nagyobb mérleg; mint súlyegység: métermázsa
mëg van csikkadva  rendetlenkedik, nem bír magával
mëgereszkëdik  a levegő páratartalmától csekély fokban megnedvesedik, kiengedi a levét
mëghálál*  meghál, éjjelre marad, nem elírás, megduplázták a végét
mëgpacskúll  gyöngéden megcsapkod pl. gyerëk fenekit
mëgposvad  gyümölcs vagy egyéb termény megrothad
mëgveszekëdik  tönkremegy, elpusztul
ménkű  mennykő, villám. -Mi a ménkű! csodálkozás kifejezése
mereszkëdik  nyújtózkodik, fekszik (csúnyán)
mestërke*  hímzési technika, máshol subrika, már nem ismerik ezt a hímzést
mezën hol, merre, mely tájon
miján  miatt 
mind  mint
mór, mórház  újabban, agyag, vályog, régebben inkább válogházoknak hítták 
ne ë! nesze! Ne ë, itt van ëgy pogácso! Jaj, de hun ëszëm mëg? Gugyoroggy le a ker alá, minha szarná, ëdd mëg!: Rendetlen gyerekversike.
në röste'je   ne legyen rest
nekije  neki. Van nekije szeretője. A szerető legtöbbször udvarló volt, nem szexuális partner! 
nëm mísz ki?!  nëm mísz, kutya?!  kutya kergetése
nëm takarodsz?!  szintén kutyakergető
níjja!  nézz oda! nézd a!
nízze mëg a zembër!  méltatlankodás kifejezése
nohát!  elismerő csodálkozás kifejezése
nyalábúll  átölel
nyámnyila ügyetlen
nyámolog, nyammog  kibírhatatlanul lassan csinál valamit, pl. így eszik
nyanya, öregnyanya édesanya, nagyanya megszólítása, már csak elvétve szólíttatja magát néhány nagymama, pl. az én anyám az unokáival
nyarvog, vagy nyervog  gyerek indokolatlanul követelőzik, nyafog
nyíves, nyűves  földigiliszta, gyümölcskukac; kukacos
nyőll, nyő  növekszik, Nyőjj nagyra gyerëkëm!
nyúgodjon  meghaltat emlegetve, annak neve elé kerülő kifejezés (pl. "nyúgodjon Géza szokta mondannyi")
ókuláré  szemüveg
óma  alma
ómárium  almárium
oskola  iskola
ozsonna  uzsonna
öregfejsze  nagyfejsze
öregkés  nagykés
öregszëmű óvasó  nagyobbszemű rózsafűzér
öregújj  nagyujj, hüvelykujj
pacski  cigarettacsikk
pacsmagúll  totojázik
pámpál, pámpikál, pámpa fél lábon ugrál, sántikál, ugróiskola: "Pám-pám paripám, tüzes a pipám."
panda'*, panda'bo temetís üreg , padmaly, padmalyba temetés
pantallíros * vitíz, katona  mifelénk afféle garabonciás vándor volt
papsipka nálunk nem torta, hanem papsapka formára hajtogatott túróval töltött bukti –bukta  
petrezsír petrezselyem 
piha!  utálkozás kifejezése
pihák  "cigányút". "pihákjábo mënt valami, azér köhög"
pihákull  nehezen lélegzik
pikét jól látható hely, rossz értelemben használták. Kirakta a szennyesit a pikétre.
pilisz, pilisznyës  penész, penészes
pimpimpálé  gyermekláncfű, pitypang („pimpimpálé zsugoroggy össze” – gyermekmondóka)
pi-pi-pi!   csibe, ill. tyúkhívogató
pitykű, pityküvezís  játék agyaggolyó, játék
píz  pénz
platnyi  a konyhai tűzhely öntöttvas sík felülete
pocik  egér
pócik  "csikósporhelt" magasabb, sütő fölötti része, házfal magasított alja 
polësz  kelkáposzta, kelkáposzta főzelék
pompos  kelt tészta, cipó
pöccett  megduzzadt, némileg megdagadt
pöckülődik kötekedik, Në pöckülőggy, mer e'náspángúllak! :Ne pöckölődj-kötekedj, mert elnáspángollak! "Julis velem në pocitázz! (packázz- pöckülődj) Három falunn hoztalak átt."
pöhű  pehely
pőre gyengén öltözött
pőzs*, pőzsülís* vastagabb vesszőből kötött nyaláb, ezzel verték körbe a vizek partját, mert főleg a futóhomok miatt veszélyes  volt a megközelítésük, lásd még Erdészeti lapok, 1873, április - 14.oldal
prés, préshurka  disznósajt
pricsësznadrág  csizmanadrág
pruszlik, prucka  mellény
pufajka   meleg kabát
puhúsapka  prémes kucsma
purhás  korhadófélben lévő, vagy már korhadt, főleg fa
puruttya igen csúnya Micsoda ëggy puruttya nípsíg lakik itt! - Milyen csúnya-rossz népség lakik itt! Puruttya szájjo van nekije. - Csúnya szája van neki. Méltatlankodás
rapsic  orvvadász, orvhalász
rékas  mosogatnivaló edény
rendfa  a megölt megmosott disznót húzzák fel rá, itt darabolják fel
rentyűll  valakit a háta mögött rosszindulatúan szid
rëtëráll  iszkol
retymek  rendetlenség, lim-lom. Takarícsd e' ezt a retymekët!
reznek eleven, ma úgy mondanánk, hiperaktív, kisgyermekre mondják. Eredeti jelentése madár. 
ribilió  rendetlenség, káosz
rípúll  tönkretevő módon, kíméletlenül bánik valamivel
rizsa  rizs
rohatt szëglet  rohadt szeglet, délnyugat, ahonnan a viharok jönnek
rokk*, gérokk*  kabát
röhencs  okkal-ok nélkül vihogó
rózombók rokon, inkább távolabbi
rútság  genny
rúzsom pásztorok, kanászok járandósága karácsonykor. A gazdáktól kalácsot, kenyeret, bort, szalonnát, kolbászt, hurkát kaptak. Elgyütt a rúzsomér. Viszi a rúzsomot. Később gúnyos értelemben mondták. A látogatókra, akik jól megpakolva távoztak. Inkább a vendéglátók szomszédjai mondták, akik ezt látták. 
saggyás kis, fiatal erdő
sajtár  tejesedény
sámli, zsámli, sámedli  zsámoly 
sedre, sedre-bedre  szeleburdi, hebehurgya
sëzlony  heverő
sicc macska!   macskakergető
sifonér  ruhásszekrény
síkó  zsurló, mezei zsurló
silbakúll  álldogáll, várakozik
sipka  sapka
sipog  csipog, sipító hangon panaszkodik
sparhelt, sparheld  tűzhely
srót  dara; srótulló daráló
stëlázsi polc
stokedli  hokedli
sublót, sublód  fiókos szekrény
sufli  fiók
sufni  fából tákolt kamraféleség
súgó víz még éppen nem forrásban levő víz  hét súgóva’, hét foróva’ köll mosnyi, akkó mongyaa tetü   a bóhánok, alighanëm szapúnak  - hét súgóval, hét forróval (vízzel) kell mosni. Akkor mondja a tetű a bolhának, alighanem szapulnak. 
suny  bújócskázáskor a hunyó teszi. Egyébként az, akinek "vaj van a fején" és ezért sumákol
sunnyog  osonva megy
sústya*  kukoricacsuhé
sürükóró  csalamádé kukorica, silókukorica 
szapúll szapul, mos, de van olyan értelme, hogy szid; Süt a Kati, mesze' is. Ha akar, há'-hát, szapúll is. (mindenbe belekap, süt, meszel, szapul)
szëcsku  szöcske
szëdekülődik  indulni készül, elindul
szëdër  az eperfa termése
szénvonyó*  kemencéből ezzel húzták ki a parazsat
szërha nádtető,  szërhaajja-ereszalja, szërházik nádtetőt készít, javít
szertesíg  rendetlenség. 
szírű szérű, vagy szélén, szélről - szílin:  szírű-szírű angyal, középpet a csipszar
szíva  szilva
szlopáll  (nem szépen) iszik
szökte'll, szökik  ritka csöppekben esik
szuktéros szűk, "szuktéros ez a bejárot"
szúláng, szúla,   gyomnövény, szulák (folyondár)
szúr  bök (pl. a tarló)
szutyák, szutyákúll: pipa, pipázik
szutymik  maszatos, piszkos, kovácsokra mondták  gyakran
takargat  őrizget valamit
takart, esetleg takartós káposzta  töltött káposzta
tángáll  támogat, segít, de lehet eltángáll - elver
tapicskúll tenyérrel, kanállal, lapáttal stb. ütögetve a felületet elsimítja, vagy vízben lábbal toporog
tápíszkodik  lustán feláll
tata, nagytata  édesapa, nagyapa megszólítása
té, téfű*  tej, tejfel
tehénkëdik  elterülve lustálkodik
tekenő  teknő
tellëget  széles mozdulatokkal integet
ténta*  tinta
tepszi  tepsi
térgye   térde
térgye'll; térdepűll  térdel
tík*  tyúk
tislér  asztalos
tívő*  görbe vasrúd, amivel betették-becsukták a kemence ajtaját
tokmányos tarisznya Benne volt a tokmány, a kaszakű, a kalapács és az üllő. 
toportyán fíreg, topolcsán fíreg toportyán, réti farkas Nyanya meséd e', hugyan vót a toportyán firgekke' mëga ökrökke'.  Emmá igën rígën törtínt:  A Farkasfődön mëgtámottáka topolcsánok a ökrös szekeret. Kifogtak ëggy ökröt. Azza' visszamarattaka farkasok. ëccër csak  hazagyütta ökör. A ökör erős állot, agyon rugda'ta a topolcsánokat.
totolászik  totojászik, matat, sokáig készülődik. 
töszlök, töszlökű mëgy csoszogó, mafla
tőtike  fából készült tölcsér, a bor hordóba töltéséhez 
tráncportáll  indulni, menni késztet
trancsíroz, trancsírúll  feldarabol
trappúll  kocog, üget
trüsszent, trüsszög  tüsszent, tüsszög
tuló*  pótágy, reggel az ágy alá tolták
turha  slejm
tüled!   jobbratartás vezényszava lónak
tűlemtaszigálló*  krumplinudli 
úritök  sütőtök
ustor  ostor
ű, űt, űtet- rámutatás, itet: ő, őt. Űa hibás, űt-űtet  büntessítëk. Hugyann híjják itet?
űk, űket, iket: ők, őket, mink: mi, tik, sőt! tiktëk, tiktëket:  ti, titeket
ümög, üng:  férfiing
vajling:  tál
varnyú:  varjú
Vasz maxt? Habige zakt!: Mit csinálsz? Mondd meg nekem? Tréfásan mondták
vella, vasvella:  villa, vasvilla
verőce*:  kertkapu, nagyon régen használták ezt a kifejezést
vërse, vörse:  varsa, halászszerszám
vesztit érzi: indokolatlanul és szertelenül jókedve van Nëm bír magávó, mëg van csikkadva, vesztit érzi!
vicsorog:  vigyorog
vidravas:  csapda, csapóvas
viganó*:  alsószoknya
vindű, ritkábban vindül:  zsírosbödön, köznyelvileg véndely, alig ismert szó 
vonyó, tűzvonyó*:  hosszú rúd, ami mindig a kút mellett állt, tűz esetén pl. kukoricacsuhét kötöttek rá és ezzel próbálták  lehárigatni a szërhatetőrű a tüzet
vonyogó: horgas szerszám; szalmát, takarmányt húztak ki vele a kazal oldalából
vőfíny:  vőfély
vörhönyegës:  vöröses
zargat:  zavar
zuháll:  (kézzel) alaposan elpáhol
zsömlíkës, semlíkës lapos, nádas, vizenyős földdarab
zsinatúll:  zsivajog, lármás tömegbe csődülve, izgatottan vitázik  

 

Kérem az olvasót, hogy észrevételeit, kiegészítéseit, kiigazításait "në röste'je leírnya" és a nem nyelvész, teljesen laikus, de jó szándékú összeállítónak, Nagy Amáliának erre a címre kattintva

csicso-nagy@uw.hu eljuttatni. Minden hozzászólásnak örülök, és köszönöm. Tanácsokkal segített Kulcsárné Szénássy Zsuzsa. Köszönöm.