Péró: Sokan ma Alsó falut nevezik így, legtöbben éppen azok, akiknek tudniuk kellene, hol is terült el tulajdonképpen. Péró az Alsó és Felső falu után Csicsó legrégibb része.  Az Alsó falut Pérótól erdőség választotta el. Az elején – a Békás-tónál, a Csonka-ház sarkánál (már csak a kanyar maradt) volt a községi vágóhíd és a dögtemető. Itt volt a Téglaház, egy téglából épült ház, ami valószínűleg mintának épült. Itt vetették ugyanis vályogból a téglát, gyakran égették is. Itt található a Pőzsi-örvény (pőzs : vastagabb vesszőből kötött nyaláb, ezzel verték körbe a vizek partját –  pőzsülís, mert főleg a futóhomok miatt veszélyes  volt a megközelítésük) és az Első Gyöpi-tó. Itt őrizték a falu libáit, de errefelé őrizték a disznókat-csürhét is. Az Első-Gyöpi tó környékén Kovács Géza és bátyja János pompás kis „állatkertet” alakítottak ki. Mai nevén a Kitty-tót érdemes meglátogatni!

Ma már csak néhány ház áll. A falunak ez a része uradalmi birtok volt – nemességi tagpart – erdős terület. Szegény, nincstelen családok építették ide vályogból döngölt házaikat-kunyhóikat. Itt megtűrték őket. Cölöpök közé sarat, vályogot döngöltek, ez alkotta a falakat. A tetőt náddal fedték. Emlegették, hogy egy nap a katolikus kántortanító, mikor reggel errefelé ment át Kolozsnémára, akkor kezdte az egyik család építeni a házát. Este, mikor hazafelé tartott, füstölt a kémény. Főzték a vacsorát a kunyhóban.  Szegény napszámos és cigány családok laktak itt. A csicsói cigányok úgynevezett magyar-muzsikus cigányok. Vályogot vetettek. A kivetetett vályogot figurába rakták (Muci néni). Néhányan közülük vályogtéglát is égettek (Kopsa Rudi bácsi, téglamester). Halásztak is. Néha segítettek az aratáskor. Ősszel kukoricát, burgonyát böngésztek. Az asszonyok a szomszéd faluba, Kulcsodra jártak mosni, padlót súrolni. Ha nem volt mit enni, az asszonyok koldultak. Leginkább mégis muzsikálással keresték kenyerüket. Nagyon jó muzsikus család volt a Fülöp és Sárközy család. Fülöp bácsi, aki halászattal is foglalkozott, klarinéton játszott. Fia Bécsben hegedült.  Veje, Sárközy József-Simi hegedült, az egyik fia pedig cimbalmozott. Ők kicsit jobb házban laktak Péró és Alsó falu közötti részen, a Cigány-tó környékén. Simi a második világháború után családjával átköltözött Győrbe. Ott is megbecsült muzsikusok voltak.

Az orvos és a bábaasszony fizetség nélkül is segítettek, ha kellett. Megtörtént, hogy az újszülöttet – mivel semmilyen ruhájuk nem volt – a bába saját fejkendőjébe pólyálta. Csicsón nem volt orvos, a szomszéd faluból Füssről hívtak a nagybeteghez orvost, esetleg szekéren átvitték Nagymegyerre, esetleg Nemesócsára. Vagy az édesanyák, nagyanyák hátukon vitték át gyermeküket. Az orvos még ingyen is adott orvosságot (Mocsári doktor). Ezt úgy egyenlítette ki, hogy a tehetősebb gazdákat hívatlanul is meglátogatta. Csak a katolikus pap nem ment tovább Mészáros Pálék dombjától (ma dédunoka, Mikolainé Kollár Márti lakik családjával), mert méltóságán alulinak tartotta péróba menni. Volt, aki szerint itt a Tó (ez a neve, néhány éve betemették) elejénél, vagy megint mások szerint a végénél ma is fellelhető másik tónál, a Cigány-tónál végződött az Alsó falu. A lenti családok halottjukat  Szent Mihály lován, vállon vitték fel a templom elé búcsúztatni.  A cigányok muzsikaszóval kísérték a koporsót:  Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele…

Az 1950-es években a napszámos családok már többnyire a gróftól elkobzott földekre, Tontúlra építkeztek. Az 1965-ös nagy árvíz ezt az új részt teljesen romba döntötte. Az árvíz után a társadalmi összefogásnak és az állami támogatásnak köszönhetően minden család új házba költözhetett.  Megint Tontúlra, néhány család pedig Alsó faluba, a Mészárosék dombja mellett levő Tó köré. Talán az elnevezés, a múlt miatt nem akartak a Péróba visszaköltözni a családok. Pedig itt sosem volt nagy áradat, a belvizekkel sem volt és ma sincs gond, és itt vannak a falu legjobb termőföldű kertjei. Sajnos, a legtöbb kihasználatlanul.

Családi történetek és egy családi lap kattintson

Csicsói cigány családok, zárójelben a ragadványnevek:

Koller,  Piroska, Katona, Danics (Romániából származtak),   Rovács-Csicsó, Kopsa (Kapcsa), Fülöp, Sárközy (Simi), Tolvaj, Polyák, Kuki, Banda és Opálka egy elmagyarosodott szlovák család.

A csicsói cigány családok jól beilleszkedtek a falu közösségébe. Gyermekeik iskolába jártak, barátkoztak velük. Ma ugyanolyan gondjaik vannak, mint a lakosság zömének.

Nagy Sándoréknál zenél  Koller Ferenc (Csille) és Koller Béla (Benga)

és sok évvel később Koller Béla és Ferenc:

 

 

   

Csicsói zenekar - banda az 1960-as évekből            

Koller Laci (Iglic) - bőgős, Koller Jenő (Nyúl) - cimbalmos,  Nagy Benő- hegedűs,                  

Rovács Ignác (Hódas) - hegedűs és a lakodalmasok: Nagy Karcsi, Győri Pityu, Fél Karcsi vőlegény

hátul id. Balázs Kálmánné, Nagyné Vida Hermina

 

Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele.
S hogy lehullott, elsodorta azt az
ősz hideg szele.
Egy levélre rá volt írva rózsámtól az üzenet:
Isten veled édes, Isten hozzád kedves, élnünk együtt nem lehet.

Elmúlt az
ősz. el a zord tél, újra itt a kikelet.
Újra hajtott az a nyárfa ezüstszín
ű levelet.
/:Arra is volt egy üzenet éjgyöngyharmattal írva:
Isten veled édes, Isten hozzád kedves, visznek engem a sírba.:/

Nagy Amália, 2009.szeptember, Csicsó, Nagyné Bödők Terézia (1924-2013) visszaemlékezései alapján.