Rokoni megnevezések, megszólítások Csicsón

Régen falun a családban és a rokonságban nagyobb összetartozás volt.  Számon tartották a közvetlen, első, másod, harmadfokú rokonokat, a sógorságot, komaságot, vagyis a rokonok rokonait is. Így nagyon sok embernek kijárt a rokoni megszólítás. Aki nem tartozott ebbe a tág körbe, az szomszíd, szomszídasszony volt. Így hívták nemcsak a közvetlen szomszédokat, de az utcabelieket, szomszédos utcabelieket is. A gyermekeknek sok keresztszülője volt. A keresztszülőknek íratlan kötelességük volt keresztgyermekeikről gondoskodni, ha a szülők erre nem voltak képesesek (halál, betegség, súlyos anyagi gondok miatt). Így biztosították a gyermek sorsát. Sokszor keresztszülőknek nevezték a tényleges keresztszülők szüleit, nagyszüleit, testvéreit is. Egy-egy főleg idős, kedves asszonyt, néha férfit is, megtiszteltek a keresztanyám - körösztanyám, keresztapám – körösztapám megszólítással. A pici babákat babuskának, kicsinyëmnek, kicsinkómnak becézgették. Kisgyermekeket kisfijamnak, kislëányomnak, nagyobbakat fijamnak, lëányomnak szólítottak. Fijam  bármely korú és nemű gyermek, fiatal ember lehetett. Öcsémnek, öcsémuramnak neveztek idősebb emberek náluk fiatalabb férfiakat; fiatalasszonynak, ifiasszonynak, húgomnak, húgomasszonynak, lëányasszonynak pedig nőket. Sőt, asszonyok a náluk fiatalabb asszonytársukat asszonyöcsémnek, öcsémasszonynak szólítottak. Nagyapámat, Bödők Pált egy idős távoli asszony rokona, Trézi nénje, Pálöccse néven szólított. Idős férfiakat bátyámnak, urambátyámnak, bátyámuramnak tiszteltek. Idősebb asszonyokat pedig nénémnek, nénémasszonynak, vagy nem rokonnak is, a rokonnak kijáró körösztanyámnak, nénnyének, nyanyának. A megszólítások elé legtöbbször a keresztnevet is hozzámondták. Mint a legtöbb helyen, nálunk is az embër megnevezést férfiakra értették, ahogy gyerëken fiúgyermeket értettek. Az általános bácsi, néni megszólítás  már inkább újabb keletű.

Itt következzék a családtagok, rokonok megnevezésének felsorolása. A megnevezéseket tájszólásban írom, birtokos személyraggal, ahogy a megszólításnál használták, és ahogy már fentebb is írtam. A megnevezéseket csoportosítom.

Szülők; nagyszülők; a leggyakoribb megszólítások: idësapám, idësanyám – ezt csak édes szülőknek mondták; nyanya, papa, tata; öregapám, öreganyám, öregnyanya, öregpapa, öregtata, nagymama, nagypapa, nagytata, nyanyus, papus.  Nagyszülők szülei a dédszülők, azok szülei az ükszülők, az ükszülők szülei és a távolabbiak, szépapáink és szépanyáink. A mostohákat mosthának, mosthámnak emlegették.

Fiútestvérek - fivérek, unokafivérek (1.2.3. fokon is), testvér, unokatestvér fiai: öcsém, bátyám, fitestvérem; unokaöcsém, unokabátyám.

Leánytestvérek - nővérek, unokanővérek (1.2.3. fokon is), testvér, unokatestvér leányai: húgom, néném, unokahúgom, unokanéném.

Nagybácsik – apám, anyám fiútestvérei, unokafivérei (1.2.3. fokon is): bátyám, báttyo, bátyámuram.

Nagybácsik feleségei: ángyom, ángyomasszony, ángyi, ángyika.

Nagynénik (1.2.3. fokon is): néném, nénnye, nénémasszony, ritkán tánti, tántika, nánika.

Nagynénik férjei: sógorbátyám, sógorom, bátyám, bátyámuram, báttyo.

Házastársak egymásközti megszólítása: apjuk, apjukom, uram, fírjuram, fírjemuram, embër, embërëm; annyuk, annyukom, felesígëm, asszony.

Após; anyós - férj, feleség szülei: ipam, ipamuram, apámuram, apám, papa;  napam, napamasszony, anyámasszony, anyám, mama.

Gyermekünk férje; felesége: vőm, vőmuram, öcsém, öcsémuram, fijam; mënyem, mënyecske, lëányom, fijam.

Testvérek, unokatestvérek férjei, feleségei, feleségek, férjek testvérei: sógor, sógorom; sógorasszony, sógorném. Több családban így hívták a testvérek sógorait, sógornőit is.

Gyermekünk férjének, feleségének szülei: nászík – közös megnevezés, nászom, nászuram; nászasszony, nászasszonyom.

A keresztszülők egymást komámnak, komámuramnak, komaasszonynak, komámasszonynak nevezték. Komának hívhatták még a gyermekek szüleik keresztfiait is.

A keresztszülők keresztgyermekeiket körösztfijamnak, körösztlëányomnak hívták.

 A férfiak a barátjukat szintén komámnak, komának, pajtásnak (idősebb korban is) hívták. A leánypajtás megnevezése barátném.

Az esküvőn résztvevők a nászníp. Mënyasszonyt vőfíny, vőlegínyt az első koszorúslëány kíséri a templomba. Utánuk ment a többi koszorúslëány - nyoszolyólëány (hajadon leányok).  A menyasszony és a vőlegény szülei az örömszülők, a tanúk pedig a násznagyok. Násznagynak a keresztapát illett felkérni.

Ezek  a megnevezések rokoniak, de így szólították a nagyjából egyenlő társadalmi osztálybelieket is. A vagyoni különbség kevéssé számított. Megbecsült mesterembert, vagy módos nagygazdát uraztak: Tárnok úr (nagygazda és malom tulajdonos), Sándor úr (asztalos).  A felsőbb osztálybeliek megszólítása nálunk is a társadalmi és hivatali rangnak megfelelő volt: kisasszony (postás k.a., tanító k.a.), úrfi, nagyságos úr, nagyságos asszony, tekintetës úr, tekintetës asszony, vagy  hivatás megnevezése és úr, hivatás megnevezése és -né asszony (nagytiszteletű úr, tiszteletes asszony, tisztelendő úr, jegyző úr, mírnök úr, mírnökné asszony, tanítóné asszony, és a bábaasszony megszólítása: asszonyság)  

Ezeket a megnevezéseket még sokan ismerik, de már nem használják. A fiatalabbak pedig már nem nagyon ismerik rokonaikat, őseiket sem.

Nagy Amália, Nagyné Bödők Teréz,               Csicsó, 2010.9.13.