.Visszatekintő a valamikori „podnikra”
A múlt században sok kisiparos dolgozott a faluban a maga kis műhelyében. A háború után, 1952-ben ezek a mesteremberek az Ipari Szövetkezetbe tömörültek. Volt asztalosműhely a Duna utcában, Veselovský Štefan bácsi háza helyén, drótszövő műhely, melyben Ott Lajos bácsi és fia kezdték a drótszövést, ifj. Kustyán József háza helyén. Az iparosok közé tartoztak még az ácsok, Fábik Károly és Ferenczi Károly, a borbélyok, Vajda Géza, Ruck János, Lengyel István, a varrónők, Mikusné Szalisznyó Izabella, Nagy Eszter, valamint a cipész, Győri István.
A régi asztalosműhelyről és a drótszövésről szeretnék megemlékezni, avagy, ahogy akkor mindenki nevezte, a „podnikról”. Tehát az iparszövetkezet 1952-ben alakult. A templomkert melletti épületekbe az asztalosműhely és a drótszövők 1962. január 1-vel költözködtek be, de akkor már Május 9. Termelő Szövetkezet, Komárom név alatt. Az asztalosműhely történetéről Gaál Dezső bácsi asztalos fiával, Lacival és id. Misák Pállal, a ma már nyugdíjas asztalossal beszélgettem. Laci elmondta nekem, hogy édesapja nagyon szerette a szakmáját, szinte a foglalkozása volt a hobbija is. Mesterlevelét Nagymegyeren szerezte a háború előtt. A családi ház mellett volt egy kis műhelye, ott még inasai is voltak. Ebben a műhelyben kislányként még én is megfordultam. Szerettem Dezső bácsi fűrészporos, faillatú műhelyét, mert a mesternek mindig volt hozzám egy-két jó szava. Számos szép asztalos alkotás került ki a keze alól. Saját maga készítette a vitrineket, konyhabútorokat, fával kombinált ágyakat, a szobabútorokat diófából. Ottjártamkor én is megcsodálhattam Dezső bácsi bútorremekeit.
Visszatérve a „podnikhoz”, a faluból elég szép számban dolgoztak ott asztalosok: Gaál Dezső, id. Misák Pál, Décsi Zoltán, Szép László, Varga János, Klánik Benő, Specziár József, idős Fehérváry Sándor, Klánik József, Kósa Gyula, Csémi Gusztáv, Décsi Miklós, Nagy Dénes karbantartó. A részlegvezető Farkas György volt Nagymegyerről, de Sándor József is volt főnök. Bérelszámolóként és könyvelőként ott dolgozott Mészáros Dezső bácsi, valamint irodai alkalmazottként Kovács Erzsébet és Jaškó Boženka néni. Abban a korban szinte minden asztalosmunkát ezek az iparosok végeztek el a faluban. Főleg az árvíz után akadt bőven dolguk, hiszen új ablakokat, ajtókat, padlókat kellett készíteniük. Ezenkívül ablakot üvegeztek, ajtókat festettek, ülőgarnitúrákat alkottak. Kárpitosok is segítették az utóbbiak előállítását. A gyümölcsöskert faládái is az ő kezük közül kerültek ki. Hogy nagyon szépen és pontosan dolgoztak, bizonyítja az a tény is, hogy a brünni gépkiállítás alkalmából is kaptak megrendelést bútorok, nagyobb ládák elkészítésére. Helyben a templomok átalakításából is kivették részüket, sőt a környező falvak templomaiban is végeztek karbantartást, úgymint Kulcsodon, Izsapon, Nagymegyeren stb. Sajnos a központosítás falunkat is elérte, mert 1975. március 31-edikével megszűnt az asztalosműhely. Ezután a mestereknek Komáromba kellett bejárniuk dolgozni, de sokan itt maradtak a faluban és más munka után néztek, vagy otthon dolgoztak saját kis műhelyükben.
A „podnik” épületében az asztalosokon kívül dolgoztak még a drótszövők. Főleg asszonyok végezték ezt a szerintem inkább férfiaknak való munkát. Fél Vilma néni mesélte nekem, hogy bizony két műszakban dolgoztak és nehéz munkát végeztek, mert néha két mázsa negyven kilós dróttekercseket is meg kellett mozdítaniuk. A fizetés akkoriban átlag 1600 Kčs volt. Amikor megszüntették az asztalosműhelyt, a drótszövő műhelyt kibővítették négy új, automata géppel. Ezekkel már ügyesebben és gyorsabban tudtak dolgozni, jobban is kerestek vele. A megszőtt dróthálót aztán Nemesócsára vitték, ott vagonba rakodták és továbbszállították a KGST valamennyi országába. Vilma néni elmondása szerint nagyon jó dolog volt akkor, hogy annyi asszony helyben tudott elhelyezkedni. Ő 1972-től egészen 1990 végéig dolgozott itt. Rajta kívül itt volt alkalmazott: Wolf Erzsébet, Veselovská Mária, Mészáros Márta, Győri Irén, Ábrahám Ilona, Pavlačková Emma, Sörösová Margita, Décsi Éva, Földes Dorottya, Klánik Gézáné, Nemes Viola, Varga Margit, Varga Ilona, Domonkos Etel, Tábor Magda, Madarász Etel, Orieška Mária, Nagy Mária, Németh Katalin, Szalay Ida, Libai Eleonóra, Libai Imre, Décsi Miklós mint karbantartó, Fél Mária, Farkas Anikó, Cseh Mária, Károlyi Beáta, Bankó Teréz, Nagyné Jezsó Margit, Nagyné Bödők Jolán. Aztán ezt a műhelyt is megszüntették, a gépeket áthelyezték Nemesócsára, az asszonyok java nyugdíjba ment vagy munkát talált az ócsai cipőgyárban, vagy a tanyi lengyárban. Szalay Ida néni még jó ideig folytatta a drótszövést, itthon saját műhelyében.
Ahogy írtam ezt a cikket, azon gondolkodtam, hogy bizony nem volt könnyű ezeknek az embereknek a munkájuk, hisz nem voltak korszerű gépek még akkoriban, szinte mindent kézzel csináltak. Mégis szerették a foglakozásukat, maradandót alkottak, és végül is, saját falujukban tudtak elhelyezkedni, az pedig előnynek számított akkor is, annak számít ma is. Bár most is így lenne! Bár most se kellene külföldre utazni munka után! Köszönöm beszélgetőtársaimnak az információkat és a fotókat, melyeket rendelkezésemre bocsájtottak.
.
"Podnik", drótszövők. Varga Margit, Szalay Ida, Varga Ilona, Fél Vilma, Győri Irén, Ábrahám Ilona, Németh Katalin, Domonkos Etel, Guggolnak balról: Nemes Viola, Libai Imre, Klánik Gézáné, Földes Dorottya, Sörösová Margita.
"Podnik", asztalosműhely. id. Misák Pál, Lengyel János Kolozsnémáról, Specziár József, id. Fehérváry Sándor, Varga János, Gaál Dezső, Vincze József Kolozsnémáról, Csémi Gusztáv, Farkas György.
Androvics Adrianna, 2014. augusztus 18.