Csicsói helynevek

Csicsói helynevek, népi elnevezések - felsorolás

legújabb bejegyzés: 2024.03.05.

Rövidített leírás, nyomtatható - pdf

Csicsó öröksége – tárgyi és szellemi örökségünk - könyv, pdf, 2MB

Csicsó öröksége – A mindennapok hősei - könyv, pdf, 4M

Csicsó Képes Krónikája - könyv, pdf, 14MB

A régi falu képekben

Képek a faluról

Szobrok a faluban

Épületek

Ez a kis írás-felsorolás nem lehet teljes, a helymeghatározás sem pontos. Hiszen a táj megváltozott. A tavakat, örvényeket betemették, a kanálisokat szintén, vagy kiszáradtak, esetleg más mederben folynak. Az erdőket, zsombékosokat, nádasokat, kaszálókat, réteket megszüntették. Helyettük nagy szántóföldek vannak. Ahogy a kis dűlők, darabka földek, egy-egy jellegzetes fa környéke eltűntek, nevük is feledésbe merült. (Az aláhúzott, kék részek hivatkozások családokra, egyebekre. Kattintson rájuk! A hivatkozások megjelenítéséhez Adobe Reader szükséges. Ha nincs, a főoldalon ingyen letöltheti!)

Csicsó – a falu

Urbárium 1767- Csicsó - régi térképekkel - 1939-es összeírás a faluról

a legidősebb részektől a legújabbig

Felső falu:

Füss felől a belső, nagy kanálison átvezető füssi hídon és a kastélyhídon, a másik kanálison áthaladva, az Országúton (Fő utca) jutunk be Felső faluba. Itt kezdődött a falu a „piros házzal”. Az Országút a Duna felé az Erecsi útban folytatódik. Erre haladva volt a község egyik kútja, Lusztig Móric háza a mai posta, és itt van a patika és mellette egy díszkút. Az Atilla szoborpark helyén nagyon sok kis ház állt – pinceház, pásztorház – sőt még a községi méntelep is itt volt. Az Országút egy ága pedig elkanyarodik és a gróf intézőjének, bérlőjének kúriáját (orvosi rendelő és lakás) elhagyva, áthaladva a Csörgét-patakon és a Remész mellett, az ún. Vörösköröszt mellett kivezet a faluból Kulcsod és Nagymegyer felé. Még a Csörgét-patakon innen, balról, terül el a földműves szövetkezet régi és új telepe. Mindkettőben szépen megépített magtárak, istállók, műhelyek, porta „mázsálóval” találhatók. A régi teleppel szemben az út másik oldalán épült az emeletes irodaház. Ekkor felújították mellette a grófi birtokról megmaradt tekintélyes, szintén emeletes magtárat. A szövetkezet tönkrement, az épületek elhagyatottan állnak, gyors romlásnak indultak.

A Felső utca és az Országút sarkát lakójáról, Gergő sarkának nevezték (Domonkos Gergely, Bödők István családja). Itt található a Hét vezér-szoborpark. A Felső utcát mintegy megkoronázza a kastély. Zichy és Kálnoky család. A kastély és a kastély körüli park a falu dísze. A kastély előtti kastélytóból vezet a Csörgét-patak a Sóhajok hídjával és a Zengő híddal. A parkban három mesterséges domb van: Rózsadomb-ünnepségek színhelye, Mennyország, Pokol. A Remész, remészi erdő szélén vezetett a Grófi út gesztenyefasorral. Itt van a Fő tér, a Jednota üzletközpont, szemben az iskola és a Balassi játszótér. Az iskola helyén, az ún. belső majorban a gróf lóistállója állt, szép, tornyos lovardával.

A Felső utcában volt Weiszberger nagykocsmája, későbbi tulajdonosa Mészáros Lajos bíró és fia Pál (1915–1965), most Csente kocsmának is hívják, ahol cukrászda is van. A kocsmával szembeni mészárszéket Fleischmann Adolf működtette, akinek hatósági engedélye volt erre.* Itt található a tájház. Az első Csehszlovák köztársaság idején építették a jellegzetes Batya cipőkereskedés épületét, eredetileg ez is emeletes volt, mint más falukban. (Bödők János, Tarcsi Géza családja , több Tarcsi család volt). Alsó és Felső utca között, a Közép utcában (1869-es leírás szerint) van a kultúrház, a római katolikus templom és a zárda.

Árokháton a temető utcájában (van, aki így ismeri) a református iskola végében volt a tanító lakása (aztán borbélyműhely volt itt a lebontásáig), a temetővel szemben pedig szegényház volt. Az utca végére pedig a mostanit megelőző postát költöztették. Az utcát árok szegélyezte. Árokhát mögött, a taligaút mentén is házak álltak. (Kollár, Papp, Domonkos család) Innen indult az Erecsen áthaladó Malomút, amely kivezetett a dunai vízimalmokhoz-hajómalom. Ezen az úton hordták a gabonát a malmokhoz. A Dunán Külső réttől Hosszúklábig nagyon sok malom - hajómalom őrölt. A malmok úszó részét télen behúzták a parthoz. (Ilyenkor mondták: András, hazaláss!) Az utolsó vízimalmot Fehérvéry Géza (1908–1984) bácsi zárta be.

A Gurdonyon – Nagy Laci bácsi nevezte így, gurdony-tájszó: mezei acat, mácsonya, gyomnövény – vagy Közép utca (1869-es összeírás megnevezése) (ma Duna utca) Szalai néni - Kucsera család trafikja állt (a trafik többször költözött), és itt volt a legrégebb református iskola, amiről tudunk. Az utcában volt még kocsma jégveremmel: Fleischmann, szemben pedig Várady József hentesüzlete. A Ráb köztől: Raáb család (Öreg utca: Fél Antal nagy családfája, A Fél nevű családokról) lefelé a Zárda mellett az Öreg tóig terült el a Kutyaszorító és lapos. Ez vizenyős terület volt, közepén kis ösvénnyel, ami átvezetett a laposon. A Közép utcában volt pékség** . A lapos helyén pedig a tűzoltószertár áll.

Alsó és Felső falu találkozása a képen– Közép utca (1869-es leírás szerint a két templom közti rész és talán a mai Duna utca). Az épület volt raktár, református iskola, a HANZA fogyasztási szövetkezet boltja (a kép készítésének idején) nyilvános férfi és női illemhellyel-budival (lásd a ház végén a kis kétajtós budit-a falára ezt írták huncut fiatalok: "Ez a megkönnyebbülés helye! Itt sokáig ne időzz, mert fölvet a büdös gőz! Tedd a kezed térdedre, szard ki magad kedvedre!"), majd lakóház. Ma az újjáépített házban kis üzlet és kocsma van, nyilvános WC-vel.

A református iskolát, a református templom mellett, amit ma annak nevezünk, 1929-ben adták át. A mai tűzoltószertár helyén volt a községháza, kis könyvtárral, a HANZA-HANGYA épülete. Később bolt lett belőle, „Pista boltja”, a mellette levő jegyző házából pedig Keserű Béla (1891–1962) bácsi mozija. Kisgyermekként még én is láttam benne a Winnetou filmeket. Anyám lánykorában pedig Csicsón Keserű bácsi mozija mutatta be Budapest után elsőként az új magyar filmeket. Keserű bácsi az 1. világháború idején egy későbbi magyar miniszternek volt tisztiszolgája és barátja. Ő segítette megnyitni és működtetni a mozit. Ezekkel szemben volt az Öreg tó. A kultúrház helyén katolikus fiú-iskola volt a tanító lakásával, ahol az egyházi iskolák megszüntetése után könyvtárat és borbélyműhelyt alakítottak ki. A falu egyik legszebb épületében, a zárdában, a Közép utcában pedig leányiskola és óvoda volt. (Az iskolákról már írtam bővebben) Szemben a kanális partján, ahol most a Kishídra – Az 1950-es években emelték a falut átszelő kanálison átvezető, Felső utcát a mai Jókai utcával összekötő gyalogos Kishidat, először csak fából, melyet az 1965-ös nagy árvíz elsodort, de újból felállították. Az 1990-es években vasból és betonból építették meg. 2010-ben pedig új hidat emeltek, amelyen már autóval is át lehet hajtani.– térünk, a másik községi kút mellett állt az eredeti tűzoltószertár. A katolikus templom mellett volt a plébánia épülete, amit 2008–2009-ben bontottak le. Mögötte pedig, a szocializmus idején a „podník”, ahol drótot szőttek, de volt asztalosműhelye is.

Alsó falu:

Ez a rész a csicsói nemesi családok, Nagyok: Alsócsicsói Nemes Nagyok, Pálffyak , Décsi, Mészáros, Csukás család (Nemességi tagpart) és önálló gazdák lakhelye volt, míg Felső falut inkább a grófi család birtokolta. Meghatározó utcája az Alsó utca. Ebben az utcában volt az első posta. Itt volt még Spielmannék boltja, amit a 2. világháború előtt Elekesék vettek meg, majd államosították és „Andrisz boltként” emlegették. Az Alsó utcában volt még pékség*, Fél Móricék-Gaál Andrásék kocsmája, hentes- és mészárszéke. Ahol a mi házunk áll, volt dédapám kovács- és nagyapám bognárműhelye. Az utcában két szép kúria áll. Az egyikben Győry Sándor lakik családjával, a másikban Mezőné Décsi Ilonka néni és családja. Az első házat 1930-as években építette Kúr Géza református lelkész édesanyjának és nővérének. Nővére halála után eladta a községnek. Itt lakott a 2. világháború idején a jegyző, működött benne a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat. Utoljára pedig dr. Bartha Zoltán, nagy tudású és lelkiismeretes fogorvosunk szolgálati lakása volt. Az 1970-es években új résszel bővítették. A másik régebbi kúriát Décsi János jegyző a Hangya Fogyasztási Szövetkezet alapítója, földbirokos építette az 1910-es évek elején. Őt és Lajos fiát a csicsói cigányok rajónak nevezték. Ezt azért írom le, mert a mai napig is sokan így emlegetik őket, nem tudván mit jelent ez a szó. Ez egy cigány szó, jelentése, úr. Ezzel valójában az emberek tiszteletüket fejezték ki irántuk. Másik utcája a Kertalja (Kertész utca), ami egyik oldalán a református lelkészi parókiával, másik oldalán kissé lejjebb a zsidó imaházzal és a mester házával kezdődött (Perl Sámuel tanár-rabbi). Itt áll még a hengermalom-ma raktár, ami a Tárnok család tulajdonában volt, akiket egyetlenként, akaratukon kívül 1947-ben Magyarországra telepítettek. Mások saját elhatározásból költöztek át Magyarországra. (A magyarországi erőszakos kitelepítést nemzetközi nyomásra be kellett szüntetni. Helyette kezdődött a talán sokkal embertelenebb csehországi deportálás.) Az utcát árok szegélyezte. (Szabó Károly családja) A Kertalja Duna felőli oldalán volt a Rakodó. Ide hordták be aratás után a gabonát, itt csépelték ki. Innen vezet az út a Vida tóhoz. (Fél Lajos családja, Décsi József családja) Az Alsó utca és a Kertalja találkozásán volt a Tó – így hívták, emlegetik. Az Alsó utca itt kissé lejt- ezért Mészáros Pálék (nem a bíróék) dombjának is hívták. A Tó végén volt a harmadik községi kút, környéke kacsabálok, ringlispíl helyszíne. Itt van egy másik tó a Cigány tó (Cigány sor), ma kis halastó. (Szép Dénes családja)

A mészárosok marhavágással, marhahús-feldolgozással, -árusítással foglalkoztak, míg a hentes sertéshús-feldolgozással és árusítással. Fleischmann Adolf vágta le a marhákat a falusiaknak, Péróban a községi vágóhídon. A zsidó családok számára Perl Sámuel sakter – metsző és vizsgáló végezte a vallási előírásuknak megfelelő rituális vágásokat, szintén Péróban, a vágóhídon. A baromfiakat is ő vágta és vizsgálta, de arra az udvarában volt kijelölt helye. Ő állapította meg a húsokról, hogy fogyaszthatják-e zsidók (kóser- hibátlan külső, hibátlan vágás és hibátlan belső szervek) vagy nem (Tréfli, ami nem beteg, mások számára fogyaszthatatlan húst jelentett, hiszen a hatósági előírásnak mindnek meg kellett felelni. Hatósági felügyelő volt pl. Beke Károly (1902-1976) bácsi, Fábik Irén apja. A beteg állatokat, romlott húst a szintén Péróban található dögtemetőben temették el). A hatóságilag is megfelelő húst aztán – zsidókét és nem zsidókét - Fleischmann Adolf dolgozta fel és mérte ki a mészárszékében a Felső utcában. A zsidóknak szánt, de tréflinek minősülő húsokat a falu nem zsidó lakosainak adták el.

A pékségekről: Az Alsó utca elején volt a legrégebbi egykemencés pékség, amire emlékezünk. (Lásd Alsó utca leírása a weblapon) Horváth Jenő (1911-1995) 1936-ban vette meg ezt a pékséget egy nemesócsai pékmestertől. 1939-ben eladta Várady Alajosnak, (1916-1998), aki 1945-ig működtette. Ő maga pedig a Felső utcába költözött, ahol már kétkemencés pékséget nyitott. E mellé építette később manzárdtetős házát – a Kishídnál. 1951-ben, amikor átadta műhelyét Fehérváry Géza (1908-1984) bácsinak, a pékség már a földműves szövetkezethez tartozott. Ez az épület 1965-ös árvíz idején megrongálódott és összedőlt. Új pékséget, ahova még az 1970-es évek végéig hordták az asszonyok a kenyértésztát sütni, a Duna utcában-községháza utcájában építettek, Bödők János (1898-1946) kovácsműhelye helyébe. (Lion vendéglő) Itt gabonadaráló- "srótuló" is volt. Utoljára pedig a mai posta mellett volt pékség, ami később tejcsarnok lett. A két legutolsó helyen Szalai Karcsi (1919-1987) bácsi sütötte a kenyeret. A mai napig emlegetetett és hiányolt pékség (Fehérváry Csilla) a „podník” mögött volt. A környék legjobb kenyérféléit és kalácsait sütötték benne és árulták frissen reggel és este.

Adatközlő Horváth Árpád, Horváth Jenő fia és Horváthné Bödők Erika
Csicsó fényei-villamosítás Menjünk vissza az időben a múlt század húszas éveibe. Édesanyám (1924–2013) és Barthalos Lajos (1925–2009) bácsi beszélgetéseiből tudom, hogy akkor villamosították falunkat. Kicsi gyermekek voltak még abban az időben - 3-4 évesek - mégis élénken emlékeztek arra, hogyan húzták a lovak az utca porában a fából faragott póznákat – csicsóiasan villanykarókat. Amíg nem állították fel őket, ott hevertek az utak szélén, a gyerekek nagy örömére. Jól lehetett rajtuk ugrabugrálni. Először az utcákat világították ki, majd a középületek is fokozatosan villanyvilágítást kaptak. Az iskolák, templomok, kastély, stb. A református iskolát 1929-ben már villanyárammal megvilágítva adták át. Az Alsó faluban mai napig megtalálható hengermalmot is hamarosan villamosította tulajdonosa Tárnok Rudolf. Azután ki előbb, ki utóbb, a házába is bevezettette a villanyáramot. Bödők Pál nagyapám a harmincas évek közepén még az istállóba is bevezettette, ez nagy segítség volt a gazdaságban. Nagybátyám új házába ezekben az években, Nagy Dénes (1916–1970) villanyszerelő, fiatalember szerelte be egymaga. Ez a villanyhálózat a mai napig tökéletesen működik. Nagy Dénes Csicsón született, Győri Istvánné Nagy Irén néni unokatestvére volt. Apám mesélte, hogy még iskolás korában rádiót szerelt össze magának. Nagymegyerre vetette a sors, de hű maradt a csicsóiakhoz. Fiatalon bekövetkezett haláláig ő volt falunk rádióinak és televízióinak orvosa. A falu másik villany- és rádiószerelője – akiről ma már talán senki nem tud – Braun Ármin volt. Feleségével Raáb Sárikával és anyósával a Holokauszt áldozatai lettek. A Nagy Dénes (1923–1994) név máshonnan is ismerős nekünk. Dini bácsi – Nagy Zita apja – villanyszerelő és ezermester volt. Szinte mindent meg tudott javítani. Az árvízről szóló könyvben olvashatjuk, hogy ő javította ki a víz által megrongált telefonvonalat, ami az egyetlen kapcsolat volt akkor a külvilággal. Hosszú évekig az iparszövetkezetnek – „podniknak” - volt karbantartója. Felesége, lánykori nevén Bödők Joli (1930–2013) néni is itt dolgozott. Dini bácsi az iparszövetkezet megszűnése után sok társával együtt szintén utazni kényszerült komáromi munkahelyére. (Az iparszövetkezetről 2014-ben jelentettünk meg egy írást. Örömömre, most lehetőség adódott kiegészíteni.) A csicsói villanyszerelők sorát, talán a két legismertebbel zárnám. Győri Pityu bácsi, akit fent említettem és Fábik László nyugdíjba vonulásukig dolgoztak, de még azután is sokáig lehetett számítani segítségükre.

Gyermekkoromban, az 1960-as évek végén, vagy a 70-es évek elején is kicserélték az utcákon a lámpákat. Emlékszem, mennyire örültünk neki! Akkor még nyári estéken kimentek az emberek a lámpák alá, és ott beszélgettek késő éjjelig. Mi gyerekek meg bújócskáztunk a sötétben, vagy hallgattuk a felnőtteket. Ahogy a TV-ben egyre változatosabb lett a műsor, úgy maradtak el ezek a beszélgetések.

A bakter este 9 órától hajnalig járta a falut, őrködött. Éjfélig óránként kiáltozott: Hallja minden háznak ura! Kilencet (10, 11) ütött már az óra, térjen minden nyugovóra! Tűzre, vízre vigyázzatok, hogy semmi kárt ne valljatok! És: Éjfélt ütött már az óra, térjen minden nyugovóra! Ajtód, kapud jól bezárjad! Isten áldja meg a házad!

Nagyon sok mindent lehetne még írni a falu két legrégibb részéről. Hogy fejlődtek, változtak ezek a részek, jobb esetben a lakosok igényei szerint. Rossz esetben tűzvészek*, háborúk miatt. Ritkán árvizek miatt, mert az utcákat, portákat magasabb, vizektől védett helyeken alakították ki, telepedtek meg az emberek.

* A legutolsó nagy tűzvész 1944. szeptember 14-én volt, amit egyesek szerint halász Décsi Károly napszámosainak gondatlansága okozott. . Senki nem lett felelősségre vonva. Ezért legnagyobb valószínűséggel egy alacsonyan szálló harci repülőgépből kipattanó szikra okozta, ahogy anyámtól hallottam. Náluk (most Pinke Etus néni és Koller Kati néni két háza) kezdődött a tűz. Tőlük felfelé kis területen, Gaál Andrásékig bezáróan (Berecz Árpád), 13 épület vált a tűz martalékává. A falu összefogásának köszönhetően minden családot szinte még aznap elhelyeztek, ahol aztán évekig laktak. Egészen addig, míg fel nem tudták építeni új házaikat. Pedig az életükön kívül mindenük odaveszett.

Péró: (rákattintva bővebb leírást olvashat)

Az Alsó falut Pérótól erdőség választotta el – Nemességi tagpart. Az elején – a Békás tónál, a Csonka ház sarkánál (már csak a kanyar maradt) volt a községi vágóhíd és a dögtemető. Része a Téglaház. Itt vetették vályogból a téglát, néha égették is. Itt található a Pőzsi örvény és az Első Gyöpi tó. Itt őrizték a falu libáit, de errefelé őrizték a disznókat-csürhét is. Az Első Gyöpi tó környékén Kovács Géza és János pompás kis „állatkertet” alakított ki. Érdemes meglátogatni! Csak néhány ház áll még.

Újcsicsó:

Ahogy a neve is mondja, csak az 1920-as évek végén, az 1930-as években kezdtek ide építkezni. Többnyire hajósok, de legalábbis tehetősebb családok építették ide téglából, cserép- vagy palatetős verandás házaikat. (Petőfi utca) Itt volt Fleischmannék gabonafelvásárlója. Ma ebben az utcában van Benedek Kató háztartási és műszaki cikkeket árusító üzlete. (Szép János , Balázs Kálmán családja) A kaszárnya szintén ekkor épült, 1926-27-ben a pénzügy- és határőrség számára (fináncház). A második világháború idején községháza is volt benne. 1942-ben építette a Hami út mentén az ONCSA házakat (Országos Nép- és Családvédelmi Alap): a Közjóléti szövetkezet, (Felújított ház) hat kiválasztott nagycsaládnak, akik kamatmentes kölcsönt kaptak a szövetkezettől. (lásd az emblémájukat a fotón, az egyik ház homlokzatáról.) Ekkor már kezdtek építkezni a Ravaszlik-Erecs felé. A Ravaszlik (rókalyuk vagy utalás nádi farkasokra) utcát Piri utcának is szokták emlegetni. Az 1965-ös árvíz után épültek a panelházak az Erecsi út mentén.

Tontul, ma már inkább ezt a részt nevezik új Csicsónak:

Tón-kanálison túl. A falu legújabb része. Ezen át jutunk be a faluba Komárom felől, a Nagykanálisi vagy más néven Füssi hídon át. Majd a kastélytónál, a kastélyhídon keresztül jutunk a Felsőfaluba. Valamikor itt kezdődött a falu a „piros házzal“. Tontul lapos, vizekkel sokszor elárasztott, erdős határ volt. A XX. században a grófi család kialakított egy Tontult átszelő, az Országúttól egészen a Kiserdőig nyúló platánfákkal szegélyezett sétáló fasort, a Spallér utat. Ez volt a falusiak, szerelmesek kedves sétáló útja. Csak az 1950-es évektől építkeztek ide ingyen telkekre. Többnyire fiatal családok a Péró részből, először inkább az Országút mentén (Fő utca) (Németh Ignác cs.). Ebben az időben nevezték kissé gúnyosan Pelenka utcának. Ekkor fúrták az ártézi kutat. Itt áll a dohányszárító, ma fémlerakat. Ekkor emelték a kanálison átvezető, Felső utcát a mai Jókai utcával összekötő gyalogos Kishídat, először csak fából. Ma már autóval is át lehet rajta hajtani. Ez a kanális a valamikori Millér ér nyúlványa.

Az 1965-ös árvíz ezt a részt szinte teljesen romba döntötte. Mai formájában a nagy árvíz után épült ki. Ebben a részben van a szépen felújított „kisbolt” a Főút mentén, és egy kis hentesüzlet.

Tontul: Ártézi kút vize

Sokan isszák, és nemcsak falunk lakosai, hanem a környékbeliek is. Valamikor kivizsgálták a minőségét. Megfelelőnek találták

Ártézi kút kevés helyen van. Becsüljük meg, óvjuk ezt a természetes vízforrásunkat! Köszönöm.

A faluhoz tartozott még: Körösztmajor, Kécs, Tóth-ház Nagymegyer felé (az út mindkét oldalán), Lion-ház a Szakajtás mellett, erdészház Erecsen, gátőrház Pallag után, Cickeház Remésznél.

Ezzel a résszel befejeződött Csicsó falu leírása. A célom nem a felsorolás volt, vagy a házak-helyek méterre pontos beírása. A pontatlanság nem az adatközlők hibája. A helyeket a mai utcaképbe próbáltam betájolni. Tudom például, hogy a szegényház nem a temetővel mértanilag szemben volt, hanem picit feljebb. De mára minden utcának lényegesen megváltozott a képe, a fiatalabbaknak már nincs mihez pontosan viszonyítani.

Csicsó határa

észak, kelet, dél, nyugat, északkelet irányban – Kécstől Kécsig

A falu felett északra Kécstől Gellér felé haladva:

Odolló, Kécstől délre Bödők Pál kútjával a szélén, délre Fenyves, Körösztmajor, képek, leírás, Patkó sziget, Kissziget, Bérittye-Bőrétje-Bérrétje(?) a nagyúttal, a végén hármas útelágazás: 1.Odolló felé a szederfákig (régen kavicsbánya), Nemes tó, 2. nagy körtefához, (több is volt errefelé) 3.Némőke felé.

Farkasföld, Mire-Millér(mély ér), Rákoca, Böllő, Böllőköz, (Köles), Nímőke-Némőke, Nyárfahát – zsombékos, nádas helyek (nádvágás). Valamikor réti-nádi farkasok – toportyán férgek (tapolcsánok) tanyáztak bennük.

Tontul az országútig:

Kerekerdő, Spallér út, Káin sziget, Hosszútontúl a nagykanális után Füss felé

Alsó falutól keletre, Péró és Kolozsnémára vezető út felé :

Nemességi tagpart, uradalmi földek, (Alsó Agarátszer), Cigány tó, Kisföldek, Békás tó, Kiserdő, Téglaház, Első Gyöpi tó, domb a körtefával, Hosszigyöp, Pőzs, Kistöltés: nyúlgát (a kanálist zsilip kötötte össze a Dunával), Kerek tó, Külső és Belső Pozsgai örvény a Duna töltésénél. (pőzs: vastagabb vesszőből kötött nyaláb, ezzel verték körbe a vizek partját – pőzsülís, mert főleg a futóhomok miatt veszélyes volt a megközelítésük, lásd még Erdészeti lapok, 1873, április )

Alsó falutól délre az Erecsi úttól Kolozsnéma felé a nagytöltésen kívül és belül:

Búzáskapun felül, (Búzásrév) Papok földje-kertje (füssi kat. e.), Búzáskapun alul, Malomradűlő (a temető mögött), Vida tó, Kenderes domb (kender áztatás és szárítás), Rakodó, Hosszúkláb és örvény (halászás), (Bezdán-Breznányi? lejáró, az erdőkerülő házával. Itt kis falu volt, csárda-füssi kat. e. Hosszúfő), Depó kőházzal (füssi kat. e.gyümölcsöse), Karom domb, Pagony, Fertunka, Jegyzőtéglaház (téglavetés), Újörvény, Aranyvesszős (kosárfonáshoz vessző), Nagy Varjas, Varjas, Horgas, Papok rétje (füssi kat. e. csikóinak legelője), (Felső Agarátszer), Búzáskapun keresztül vezető Első és Belső taliga út. Búzáskapu közepén kanális folyt, amit az 1970-es években betemettek. Újörvénytől indult és gégével vezették a Vida tóba.

Kulcsodtól, Erecsig:

Csiliz-Csilez patak, Gözü erdő és legelő, Külső-Kűső-Kíső rét és erdő (kaszáló a töltés Duna felőli oldalán), Pallag-Parlag, Pénzes örvény, Paprét (birkalegelő), Ásás (a szivattyúnál), Körtéfasziget és örvény, Szakajtásnál, Erecs, (eres-erekkel hálózott, valamikor falu volt) Erecsi tó, Farkastorok, Hatöles tó, Bíró tó, Ravaszlik-Erecs, Vörösdomb, Szapárka.

Erecsen áthaladó Malomút vezetett ki a dunai vízimalmokhoz. Ezen az úton hordták a gabonát a malmokhoz. A Dunán Külső réttől Hosszúklábig nagyon sok malom-hajómalom őrölt. A malmok úszó részét télen behúzták a parthoz.

A Duna ezen a részén sokfelé ágazik – Apáti ág, apró szigeteket alkotva. A legjelentősebb és legnagyobb a Kisbajcs-Nagybajcshoz tartozó Bajcsi sziget.

A nagytöltésről három lejáró - "rampa" vezet a Dunához:

Felső-Főső-Kockás rampa a Külső-Kűső-Kíső réthez vezet.

Erecsi lejáró a Malomúthoz vezet.

Alsó-A'só-Hosszúklábi-Bezdányi-Breznányi lejáró egy csárdához, az erdőkerülő házához vezetetett. Ezek az épületek már régóta nincsenek meg. Itt a füssi katolikus egyház birtoka volt.

Ham (Han vagy Hany) és a Szakajtás környéke:

János rét, Ham, Hami kanális (nádvágás - Vass Vince gelléri lakos volt a "Ham-király", libalegelő), Legelő-Elsőlegelő-Nagylegelő-Közöslegelő (tehenek, lovak legelője nagykúttal, ma egy részén nagy halastó van), A Szakajtás az 1899-es árvízkor keletkezett dunai holtág, körötte töltés-gát. Fürödtek: papfürdő, halásztak (halász Décsi Károly) benne. Ma természetvédelmi terület tanösvénnyel. Itt áll a Lion ház - Kucsera család, gátőrök Csicsón. Volt lakójáról, az olasz származású Lion Viktorról nevezik a környéket újabban Lionnak: egymással szemben a Kis Lion a nagytöltés Duna felöli oldalán, a gátőrház oldalán pedig a Nagy Lion.

Kisszőlő, Nagyszőlő, Bíró rét, Berecki erdő, Nagyág és örvény (kender), Öreg nyilas kereszt (nyilazás: az újraosztásos földközösségben a földek sorshúzással történő szétosztása a jogosultak között.), Kőtszeg, Belső rét, Keskenyek

Remész, remészi erdő, Megyeri út környéke:

A falu szélén a Megyeri út áthalad a Csörgét hídon, patakon.

Megyeri úttól kifelé balra: Kövécsgödör-Kavicsgödör – A kavicsbányát, helyi nevén a „Kövécsgödröt” az 1960-70-es években alakították ki egy lapos, vizenyős helyen, mikor építkezésekhez kavicsot bányásztak. A kezdetekben három részre tagozódott. A telephez közeli részében egy időben a helyi földműves szövetkezet kacsákat nevelt. Az 1970-es évek végén egybebaggerezték a részeit. Mára barátságos pihenő hellyé változott. Fürödnek, halásznak benne, hattyúk telepedtek le vizén. – Grófi út, grófi ménes-akol kúttal, Ménesakó mögött Böcs nevű falu volt

(Böcs 1592-ben elpusztult. Emlékműve az út jobb oldalán áll), Likói legelő (tinólegelő) és kút, (kuruc domb-sánc), Eperjes, Bálint rév.

Thököly kuruc hadai 1682-ben a Csiliz patak melletti csatában megfutamították a labancokat. A kurucok a hagyomány szerint az Ajánlati vagy a Likói legelőn táboroztak.

Megyeri úttól kifelé jobbra: (Nagyszeg), Libahát, Csikere, Paphát, Külső-, Belső Ajánlat, Cickeház a kilátóval, Ajánlati legelő.

Az 1848-as és 1871-es úrbéri törvény alapján a falu határában 1872-ben megtörtént a birtokrendezés. Ajánlatot (felajánlott föld) és Eperjest a zsellérek földjét is tagosították. Csicsói jobbágyok kérelme gróf Waldstein Jánoshoz, és annak válasza

Nagymegyer felé:

Balról: Báboca és örvény a kulcsodi bejárónál, Gulyaszeg, Tótház

Jobbról: Szántás a másik Tótházzal (már nincs), Kécs, Kécspuszta, Szöllős domb magtárral (már nincs)

A paraszti világ a délnyugati égtájnak, ahonnan többnyire a viharok, esők érkeznek, nevet adott. A csicsóiak rohadt szegletnek nevezték-nevezik.

Már Füss határához tartozik Balog tag és Hatos tag.

Néhány kolozsnémai név:

Alsó és Felső teleki, Kistag, Páskom ásványos (paskum latinul legelő), Külső és Belső versés ág, Sziget, Kisnéma.

Adatközlők: Nagy Imréné Bödők Terézia (1924-2014), Nagy Károly (1924-2000), Nagy László (1921-2008), Nagy Elek (1920-2007)

Összeállítás: Nagy Amália, Csicsó-Pozsony, 2006. május-2014. július