A Csallóköz, Csilizköz és Csicsó Hagyományaiért és Kultúrájáért
Közhasznú Társaság zászlója és a magyar nemzet zászlója
Emlékezzünk rá, hogy a nagymama a legnagyobb kiváltság, melyben egy gyermek részesülhet.
Nagyné Bödők Terézia: Nagymamám faluja - pályázat, pdf 1,7MB Emléklap - különdíj
Megfigyelésem tárgyául Csicsó községet választottam. Ez a falu édesanyám szülőfaluja, ahol nagyanyám is lakik és ahova én is szeretettel járok.
Csicsó község a mai Szlovákiában - szlovákul Čičov-a Nagy Duna bal partján terül el, az Alsó Csallóköz délnyugati részén a komáromi járás legnyugatibb pontján. Csicsó község a Csallóköz egyik legrégibb helysége. Már 1172-ben a pannonhalmi apátság levéltárában őrzött oklevélben említik Sysou alakban.
Az emberek fő megélhetését a földművelés jelentette és jelenti a mai napig. A Dunán vízimalmok őrölték a gabonát. A malmok a falu villamosítása után fokozatosan eltűntek. Emellett még aranymosással is foglalkoztak. A halászat ősi mesterség, melyet a mai napig művelnek. A lakosságot nagy árvizek sújtották 1864-ben, 1865-ben és 1899-ben amikor a „Szakajtás“ tó alakult. A tó környékét és a „Hami“ nádas egy részét a víz behordta homokkal, amit a gazdák megműveltek és szőlőt telepítettek. A „Szakajtás“ vagy Lion tó, ami tulajdonképpen a Duna holtága, növény és állatvilágával Közép Európa egyik leghíresebb és legértékesebb természetvédelmi területe. Vízi és mocsári társadalmával tűnik ki. A Hami nádassal együtt a Duna menti táj minden szépségét megtaláljuk itt. Gazdagon virágzik a tavirózsa, a sárga tökvirág, a partokhoz közeli sekély vizekben előszeretettel nő a nád, a sás. Az ornitológusok, botanikusok, zoológusok nyitott tankönyve, Csallóköz gyöngyszeme. Az utolsó nagy árvíz 1965. június 17-én kezdődött, amikor a Duna Csicsó és Kulcsod között átszakította a gátat és elöntötte a víz az egész Alsó Csallóközt, hatalmas károkat hagyva maga után. A gátszakadás 20. évfordulóján emlékoszlopot emeltek a Duna töltése mellett.
A falu közepén barokk stílusú kastély áll egy szép parkban, amit 1776-ban a Zichy grófi család építtetett. (Az eredetit kb. 1630 táján Zichy Pál építtette.) Ők építették 1673-ban a lerombolt református templom helyére (1550-ben már állt) a katolikus templomot. A templom körüli temetőt megszüntették és új helyet jelöltek ki a maguk részére.
Ez a mai köztemető. A Türelmi Rendelet alapján Zichy István engedélyt adott a református templom építésére a temető mellett, ami már 1788-ban állt.
A falu lakossága katolikus, református és zsidó vallású volt. A katolikus és református egyház iskolát működtetett, sőt a katolikus egyház apácái a „zárda“ épületében még óvodát is, ami még most is ott van. Családom református, de nagyanyám is ide járt óvodába, később édesanyám és húgai is. A zsidók imaházát 1945-ben felszámolták, temetőjüket szintén, de ezt később igyekeztek helyreállítani. A kastély utolsó lakói a Kálnoky grófok voltak. Miután a 2. világháború végén el kellett hagyniuk az országot, a kastélyt iskolává alakították át. Új iskolát az 1980-as években építettek a parkban a főút mellett. 1993-ban a - Kálnoky család visszakapta a kastélyt. Először a katolikus templomot, majd a kastélyt újították fel.
A régi falu Alsó ás Felső Csicsóból állt, ennek emlékét őrzi a falu két legrégibb utcája, Alsó és Felső utca. A Felső utcában található a tájház. Ez egy 200 éves parasztház, ami még megőrizte eredetiségét. Az Alsó utcában lakik a nagymamám.
Az első és második világháború sok áldozatot követelt. Az ő emléküket őrzi az 1993-ban felállított emlékmű. Itt olvashatjuk a falu minden háborús áldozatának nevét, de emléket állít azoknak az idegeneknek is, akik a háborúban a faluban vesztették életüket és itt lettek eltemetve.
Csicsó lakossága a falu közepén levő kis parkban felállított egy millenniumi emlékművet:
„Magyarnak maradni“. Ez a felirat a falu mottója, jelképezi az emberek küzdelmét magyarságuk megtartásáért.
Tavasszal a Duna árterében és a kastély körüli parkban rengeteg hóvirág nyílik. Néhány helyen a hóvirághoz hasonló tőzike is található. A gyümölcsfák elkezdenek virágozni. A sok fehér virágtól olyan a táj, mintha megint havas lenne. Az őszi vetés is kizöldül. A költöző madarak visszatérnek. Először a gólyák, kicsit később a fecskék. A nagymamám tyúkóljába is visszajöttek a fecskék és boldogan cikáznak a ház körül. Elkezdik a földeket művelni. Szántanak, boronálnak, vetnek. A kertekben veteményeznek, fákat, szőlőt metszenek. Akiknek méhei vannak, kiviszik a kasokat a virágzó fák közé. Ilyenkor tavasszal megáradnak a vizek Az idén különösen sok gondot okozott a Duna. Az emberek éjjel-nappal őrizték a gátat.
A tavasz legnagyobb ünnepe a húsvét. A húsvétot mindig itt töltjük, mert itt van az összes rokonunk. Az emberek már nem érnek rá meglátogatni egymást, mert sok a munka a határban, a kertben. Húsvétkor azonban összegyűlnek a templomban, ki-ki a maga vallása szerint. Hétfőn a fiúk öntözni mennek, a lányok pedig otthon várják a locsolókat.
Elmegyünk a temetőbe is rendbe hozni nagyapám és nagynéném sírját. Sok ismerőssel találkozunk, mert ők is eljöttek hozzátartozóik sírjához. Nagyon sok tavaszi virág van itt a temetőben. Akácfák nyílnak, meg gesztenyefák, és illatoznak.
Az idősebb emberek is előveszik biciklijüket, szinte mindenki kerékpáron közlekedik. Megfigyeltem nagymamám udvarát és kertjét. A kerítés tövében különösen nagyfejű hóvirágok nyílnak. Majd sorban a többi tavaszi virág is megjelenik: jácint, nárcisz, kankalin, sáfrány, tulipán, kéknefelejcs. Május elején az udvar közepén kedvenc mászóhelyünk a gesztenyefa is virágjában pompázik.
Nagymamám mivel már idősebb, nem vesződik kotlós ültetéssel, hanem megveszi a kiscsibéket, kiskacsákat. Disznót sem fog nevelni az idén, de aki akar, annak már ott röfög az óljában a kismalac. Márciusban és áprilisban nagymamám is veteményezik. Kis kertjében megterem a sárgarépa, gyökér, borsó, bab, paradicsom, paprika, uborka. Amikor melegebbre fordul az idő még csemegekukoricát is ültet. Kora nyáron szeretek epret szedni, de van málna, ribizli és egres is a kertben.
Nyáron megtelik a falu szünidejüket töltő gyerekekkel-unokákkal. Ilyenkor óvatosnak kell lenni az utcán, mert bármikor elénk kanyarodhat egy bicikliző gyerek. A falu melletti „kövécsgödörben” fürödnek kicsik és nagyok. A tó csendesebb részében hattyúk úszkálnak. Amit elvetettek tavasszal, az most mind kinőtt. Július elején elkezdődik az aratás, ami a legtöbb embernek munkát ad. Sok traktor és kombájn jár az utcákon, különösen a mi utcánkban, mert az kivezet a határba. Ha szerencsénk van, és éppen ott vagyunk, a nagymama udvarából is láthatjuk, hogyan aratnak a kombájnok. Még éjjel is világítanak a földeken. Nyári éjszakákon a csillagos ég is sokkal szebb, mint más évszakban. Tudjuk, hogy a Nagy Göncölszekeret a nyári konyha fölött keressük.
A munka mellet azért szórakozásra is találnak időt a csicsóiak. Júniusban van a falunap, ami valójában három napig tart. Ezek hagyományőrző napok. A háború áldozatai és a „Magyarnak maradni” emlékművek megkoszorúzásával kezdődik. A tájházban kenyeret sütnek, halászléfőző versenyt rendeznek, a gyerekeknek sportversenyeket. A kultúrházban levetítik a faluban forgatott régebbi filmeket, melyeknek egyik szereplője édesanyám. Marokszedő lány volt. A falunapot utcabál zárja le.
Augusztusban van a híres csicsói búcsú. Van egy mondás, amit a környéken ismernek és használnak: Lesz még Csicsón búcsú! Egyszer régen a csicsói legényeket megverték a szomszéd faluban Bezdánban-Breznányban? (megszűnt kis falu a Duna partján) a búcsúban. Mások szerint a füssiekkel verekedtek. Amikor hazafelé szaladtak, ezt kiabálták vissza. A búcsú csak a katolikus vallásúaknak szent ünnep. Nekünk reformátusoknak csak a gyerekek örömére van. Ilyenkor van a falusi gyerekeknek alkalmuk élvezni a ringlispílt - körhintát, hajóhintát, hullámvasutat, a kirakodóvásárt. Ez az utolsó nyári örömük, mert pár nap múlva kezdődik az iskola!
Ilyentájt már érezni, közeleg az ősz. A hajnalok és az esték hűvösebbek. A fecskék a villanydrótokon gyülekeznek. Készülődnek a hosszú útra. Az ősz a gyümölcsérés, betakarítás ideje. A réteken, az utak szélén szénát kaszálnak. Télre gyűjtik a teheneknek. Én is járok tejért Géza bácsihoz és Lajos bácsihoz, akik sok állatot tartanak. Lajos bácsinak lovai is vannak és kis csézája. A falut gyümölcsillat árasztja el. A kastély mellett nagy almáskert van, ahol jó minőségű, télire elálló alma terem. Októberben szüretelik a szőlőt. Nagymamának már csak csemegeszőlője van, nála nem szüretelünk. A szomszéd kertekben és a szőlőskertekben viszont szüretelnek. Először zúzón zúzzák a szőlőt, utána présen nyomtatják. Ez a vidék nem borvidék, mindenki a maga számára forralja a bort. Pár éve még nagymamámnak is volt néhány liter saját bora.
Megváltoznak a levelek színei, lassan lehullanak. Kopár a táj. Reggelente a szántóföldekre, az erdőre köd száll. A kertekben nyílnak az őszi virágok. Legszebbek a krizantémok. Ezekből viszünk ki a temetőbe. A temető ilyenkor tele van gesztenyével és fenyőtobozzal. November elején halottak napján sok ember ellátogat a temetőbe. Emlékeznek elhunyt családtagjaikra, ismerőseikre. Mi is kimegyünk a temetőbe, az otthon elkészített koszorúkat a sírokra rakjuk.
Nagy igyekezettel folynak az őszi munkák, a kukoricaszedés, szántás, vetés. A kerteket is letakarítják, megássák. Jöhet a tél.
Tavaly korán lehullott az első hó, és sokáig megmaradt. December elején, mikor disznóölés volt nagymamámnál, hideg volt. Az udvarban nagy hó volt, de a nagy részét eltakarították, hogy könnyebben lehessen dolgozni. Felállították a rendfákat, amire a megölt, és leperzselt, megmosott disznót húzzák. Itt darabolták szét. Kiállították a katlanokat a vasfazekakkal, ezekben sütötték ki a zsírt, főzték a hurkát. A „kövécsgödör” befagy, a gyerekek birtokukba veszik. Lehet korcsolyázni! A hami út mellett a halastóban már híznak a pontyok. Karácsonyra kihalásszák őket.
A táj havas, az utak csúszósak. Már csak a merészebbek járnak biciklivel. Az erdőből az állatok kimerészkednek a szántóföldekre élelem után kutatva. Gyakran látni vaddisznókat, szarvasokat az erdő szélén. A tyúkudvarba a rókák is bemerészkednek. Nagymama udvara tele van éhes verebekkel és cinkékkel. Megosztoznak a tyúkokkal az eleségen. Az erdők állatait is etetik. Az erdőben található etetőkbe kukoricát, almát hordanak.
Minden évben meglátogatja a csicsói gyerekeket a lóvontatta hintón érkező Mikulás. Én még sajnos nem láttam, de a csomagomat mindig megtalálom nagymamám ablakában.
A karácsonyt mindenki családi körben otthon ünnepli. A nagymamám és
a keresztanyám kimennek a temetőbe. Ilyenkor ott minden csendes és fehér.
Elmúlt az év.
Kovács Hajnalka (Nagy Amália)
Budapest 2002. május
Nagymama udvara, Csicsó, Alsó utca
Emlékezzünk rá, hogy a nagymama a legnagyobb kiváltság, melyben egy gyermek részesülhet.
