Csicsói népi ételek:
"Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet van, mint a hízott ökör, ahol van gyűlölség."
Példabeszédek, 15.rész 17.vers
Mottó - csicsói: „Karácsonykor kalácsot, húsvétkor húst, pünkösdkor kenyeret, abból is, ahogy lehet”.
De még inkább: „Karácsonykor kalácsot, húsvétkor kenyeret, pünkösdkor, ahogy lehet!”
Az oldal végén nyomtatható falvédő!
Télen két fő étkezés volt: reggeli és vacsora. Vasárnap ebéd is volt. Ősztől tavaszig, amikor nehezebb munkát végeztek a mezőn, az asszonyok ebédet vittek ki.
A reggeli általában minden háznál és minden nap köménymagos rántott levessel leforrázott pirított kenyérkockák voltak. Inkább csak vasárnap volt, ahol lehetett, tejeskávé (Szemeskávéból főzött. Otthon pörkölték és darálták hozzá a kávét.) kaláccsal. Este legtöbbször daragancit (túróval), krumplikását, kukoricakását édesen tejjel, vagy sósan, darakását ettek. A darakását úgy is ették, hogy a főtt kását beleszaggatták zsírba és megpirították. Napközben szalonnát ettek kenyérrel, vöröshagymával. A füstölt oldalast és kolbászt húsvétra tartogatták, a sonkát pedig aratásra. Aratásra zsírba lesütött húsokat is tartogattak. Akkorra csibét is neveltek. A liszt viszont fogyóban volt. Télen esténként tököt, almát, krumplit sütöttek a rédliben. A krumplihoz csörgét-töpörtyűt is ettek, ha volt rá mód. Tökmagot, "szotyelát" pörköltek, kukoricát pattogtattak, sütöttek, ezeket eszegették még.
Ebédre levest főztek és
másikfélét. Mindig, ami volt, idény szerint. Semmit nem öntöttek ki és nem
dobtak el. A csuszatészta levéből például fokhagymalevest főztek.
Napi főzés:
Hétfő: vasárnapi maradék, esetleg lisztgombócot főztek még hozzá, tejjel leforrázva.
Kedd, csütörtök: húsos nap. Paprikás krumpli kis kolbásszal, főzelékek, paradicsomos káposzta daragombóccal.
Szerda, péntek: tésztás nap – inkább főtt tészta. Csuszafélék, barátfüle-derelye, rétes, lepény, pogácsa.
Szombat: a kenyérsütés ideje. A kenyér után kalácsokat, lángost sütöttek.
Vasárnap: húsos nap. Húsleves csontból, marhahúsból, tyúkból és főtt hús, paradicsomszósz, krumpli. Szezon szerint kirántott csibe, sült kacsa, liba.
Kedvelt eledel volt a lekváros kenyér, legtöbbször szilvalekvár.
Nagyon kevés cukrot fogyasztottak, dekára vették. A boltos tölcsérre tekert papírba csomagolta. Süvegcukrot (a formájáról volt elnevezve) szoktak még néha venni, ami kemény volt és vágták. Amikor kimérés volt marhahúst vettek a mészárostól, de csak ritkán. Csupán annyit, hogy tányérban, letakarva hazahozhatták. Disznót csak télen vágtak, mert csak kevés húst tudtak tartósítani. A hús tartósításának módszerei a füstölés, zsírba lesütés voltak. Jól megépített pincében vagy a hűvös ásott gémeskútba leeresztve nyáron is napokig elállt az étel. A zöldséget vermelték, gyümölcsöt aszalták, lekvárt főztek belőle, befőzték – legtöbbször cukor hozzáadása nélkül. Vagy szellős, de fagymentes padláson, kamrában tárolták a gyümölcsöt.
Karácsonyi sütéshez az augusztusi és szeptemberi tojást rakták el, zabba. A legjobb tojás a „két asszony közti” tojás, Nagyboldogasszonytól, aug. 15-től Kis(boldog)asszonyig, szept.8-ig tojt tojás.
A férfiak reggelente megittak egy stampedli pálinkát, legtöbbször rumot a kocsmában. Borozgatni társaságban szoktak, inkább a saját borukat, ha volt, itták.
Nagy ritkán jártak boltba. Gyereknek szokták mondani, ha válogatott az ételben: "Mi kőne? Pástétom?" Mert a pástétomnak csak a hírét hallották.
Komatál: egy egész tyúkot levesnek megfőztek. Majd megpirították a húsát. Főtt krumpli és paradicsomszósz járt hozzá és koszorúba tekert mákosrétes.
A komatálat gyerekágyban fekvő kismamának és családjának: a nagyobb gyerekeinek, férjének vitték.
Néhány recept:
Ezeknek a régi, hagyományos ételeknek a visszaidézésével nem az a célom, hogy különleges ételek receptjeit tegyek közzé. Látjuk néhány internetes közösségi oldalon, hogy asszonyaink milyen kiválóan sütnek, főznek. Elsősorban azonban az lenne a célom, hogy bemutassam, milyen egyszerűen, egyszerű alapanyagokból, gyorsan és olcsón tudtak nagyanyáink, szépanyáink tápláló, mégis ízletes ételeket készíteni. És ezt mi is megtehetjük. Hiszen ők is csak fillérekből gazdálkodtak, és sok nehéz házimunkájuk, gyermeknevelés mellett még a határban is dolgoztak. A főzésre, sütésre csak kevés idejük maradt.
Csicsói kulcsos kalács – ezt így hívták itt, lakodalmi kalács volt: keményebb kelt tésztát gyúrunk, (hogy jól lehessen sodorni) féldarás lisztből. Az élesztőt cukros tejben futtatjuk fel hozzá. A csicsói lényege, hogy külön cukrot nem teszünk bele, tojás nélkül, kacsazsírral (ha nincs, jó a vaj, de a kacsazsír lényeges lenne), borssal, sóval átgyúrjuk. Formája inkább egyszerűbb.
Négykulcsos rajza: Hatkulcsos, sütötte Nagy Hajnalka és leányai
Csicsói sóslepény – itt így hívják!: egyszerű lepény, sütőben sütve „pusztán”, csak sózzák. (pusztakalács, pusztakenyér, pusztalepény)
Papsipka: túróval (cukorral, tojással kikeverve) töltött kalács, papsipkára formázva: a négyzet alakúra felszeletelt darabok közepére halmozzuk a túrót és a négy sarkát középen összefogjuk. (papsapka forma)
Pompos: kőtt – kelt tészta. Kisodorjuk, bezsírozzuk, szeljük, kifliket formálunk, széleit kicsit benyomkodjuk, sütjük.
Kőttís: kora tavaszi étel, sok B vitamint tartalmaz, ezért jó tavaszi fáradtság ellen. Bár régen nem nagyon hallottak erről, de tudták, mikor, mit kell enni. A búzaszemeket kiválogatjuk, tepsibe szórjuk, vízzel leöntjük, hogy ellepje a búzát. Rozzsal keverve a kőttís még édesebb. Ha megdagadt, deszkára borítjuk, vizes ruhával letakarjuk. Langyos, szellős helyen csíráztatjuk. A ruhát nedvesen tartjuk. Nem szabad a csírának kizöldülni! Ledaráljuk, leöntjük vízzel, és kinyomkodjuk a levét. A krémszínű, sárgás levet palacsinta sűrűségűre sima, vagy féldarás liszttel bekeverjük. Kacsasütőbe öntjük, nádat rakunk bele, hogy azon keresztül távozzanak sütés közben a légbuborékok. Legalább 2 órát sütjük.
Görhöny (nálunk nem krumplis étel! Hanem ez): a 1/2kg kukoricalisztet (nem darát!) leöntjük forró tejjel, hogy ellepje és egy éjjel hagyjuk csípásodni, édesedni. Reggel 1 tojást, jó kanálfejnyi zsírt, cukrot, ízlés szerint, 1 dkg élesztőt keverünk hozzá. Zsírozott, lisztezett tepsiben sütjük.
Prósza: a görhöny finomított változata. 2-3 tojással, és a fehérjét habbá verik. Piskótatészta szerűen készítik.
Darás táskák: rétestésztát nyújtanak. Megszórják pirított darával, édesen vagy sósan, (zsírral is megkenhető), rétesszerűen betekerik, szeletelik. A végeit összenyomkodják, táskácska formára kicsit belapítják. Vízben megfőzik. Cukrozott tejjel fogyasztják az édeset.
A nyújtott pogácsa a rétes széleiből készül. Kisodorják a maradék tésztát, tejfölt tojással kikevernek, rákenik, összehajtják, sütik. Szeletelik.
Mózestábla ("hivatalos" neve)- táblás pogácsa - sokféle neve van: minden pogácsakészítés lényege, hogy nem kell finomra eldolgozni. 1/2 kg sima liszt, pici só, Jó kanálfej zsír, kiskanál szódabikarbóna, aludttej. Éppen csak annyira összegyúrni, hogy összeálljon. Kisodorni tepsi nagyságúra. Tepsibe rakni, megkockázni, sütni. Szeletelni, vagy esetleg törni. Törős! Nagyon finom.
Mákos pogácsa: nagyon finom és nagyon elálló, (de gyorsabban elfogy) sok hétig. Ezt küldték a háború alatt a frontra fiaiknak csomagban. 1kg liszt, 1 sütőpor, 1tojás, 40dkg darált mák, 30dkg zsír, 45dkg porcukor, pici só. Szódavízzel vagy fehérborral kell összegyúrni. Kevesebb cukor is elég. Zsírpapírt tenni alá.(fél adag elég 1 nagy tepsibe). Nem keményedik meg.
A frontra 2 kg-os csomagot lehetett küldeni. A csomag tartalma általában: mákos pogácsa, lapos üveg rum, csomag cigaretta (nem dohányosnak is, mert a cigaretta fizető eszköz is volt) . Valamint kicsontozott, zsírjában sült kacsahús, bádogdobozban, amit kováccsal (idős Vida Lajos szokta) cineztettek le.
Mint érdekességet leírom, Mészárosné Bödők Mariska néném hogyan főzött sört: 50dkg pörkölt árpa (maláta jobb). 50dkg cukor, 1 marék komló, 1 kávésbögre nyers árpa. A pörkölt és nyers árpát, cukrot, komlót 10 liter vízben 2 óráig állandóan erősen forralta. Langyosan szűrte le, és 2 dkg élesztőt adott hozzá. Majd üvegekbe öntötte, erősen le kell dugaszolni, dróttal is lekötni. Az üvegeket homokba fektette, 2 nap múlva lehetett csak felállítani őket, nehogy eldurranjanak. 5 nap után volt iható a sör. Vigyázva bontotta, hogy ki ne fusson.
Néhány régi sütemény:
Ha van háj a disznóölésből:
Hájas kifli – gyors, olcsó, nagyon finom, bármelyik hájas süteménnyel vetekedik!
– dédanyáink szerint:
1kg sima liszt, 1/2kg háj (hártyájától megtisztított, ledarált), összedörzsöljük. 4dkg élesztőt 3dl tejben
megfuttatunk, ezzel meggyúrjuk a tésztát, pici sót is teszünk bele. Kelni
hagyjuk, kisodorjuk, szaggatjuk. Kis kiflikre formáljuk, tetszés szerint töltjük
dióval, lekvárral, mákkal. Sütés után porcukorral meghintjük.
Tarka tészta: ez volt a
kedvencünk: 25dkg cukor, 25dkg vaj, 30dkg liszt. A vajat a cukorral kikeverjük,
6 tojás sárgájával, kis citromhéj, vanília. Aztán a liszt, tojás fehérje habbá
verve, sütőpor. Kétfelé vesszük. Az egyik felébe 2 kanál kakaót keverünk.
Kanalanként rakjuk a tepsibe, megsütjük.
Vágott sütemény – Mariska nénémé volt a legjobb, régi – holdacskák:
14 dkg vajat 6 tojás sárgájával jól kikeverünk. Hozzákeverünk kis citromhéjat, 28 dkg porcukrot, lehet kristály is, egy kis vaníliát, citrom levét, a végén egy marék darált diót. 6 tojás habjához 28 dkg lisztet, kis sütőport keverünk. Finoman hozzákeverjük a vajhoz. Kikent, kilisztezett tepsiben sütjük. Kivágjuk, vagy szaggatjuk, pl. holdacskákra.
A fánk nemcsak farsangkor finom!
Forgácsfánk (csörögefánk): fél liter liszt, csipet só, 1 kanál cukor, 1 diónyi vaj, 1 evőkanál rum vagy bor, 4 tojássárgája, és annyi tej, hogy puha tésztája legyen. Jól kidolgozzuk, vékonyra kinyújtjuk, kiszaggatjuk forgácsformára: derelyemetszővel tenyérnyi négyzeteket vágunk. A tésztalapok közepét párhuzamosan bevagdaljuk. Forró zsírban sütjük.
A farsang egyik jellegzetes édessége a szalagos fánk. Könnyű, és semmihez sem hasonlítható finomság. Nemhiába, hogy farsangtól függetlenül, sokan egész évben szívesen készítik és fogyasztják.
Cipófánk - szalagos: 1/2kg féldarás liszt, 3-4 tojás sárgája, pici só, pici rum, fél csomag élesztőt tejben felfuttatunk, 1diónyi olvasztott vaj. Bedagasztjuk, kelesztjük. Nagyobb, kerek formára szaggatjuk. Zsírban kisütjük: az egyik felét fedő alatt, megforgatjuk és a másik felét fedő nélkül. Ettől lesz szalagos.
„Zsidó kalács” (Csicsón hívják így, mert tőlük tanulták) vagy tarajos kalács (tarajos a "háta"):
50dkg liszt, 15dkg cukor, 20dkg vaj, 3 tojás sárgája, 3dkg élesztőt tejben felfuttatjuk, sütőpor, pici só, pár kanál tejjel összegyúrjuk. (ez zserbó tészta) Gyorsan kell dolgozni vele, mert morzsalékszik. A töltelék darált cukros mák vagy dió, tejjel leforrázva, reszelt citromhéj, mazsola ízlés szerint. A tésztát négyzet alakúra sodorjuk, közepébe halmozzuk a tölteléket. Tarajos hátúra formázzuk. 50dkg lisztből két kalácsot lehet sütni. (a kalácsot Nagyné Bödők Teréz sütötte) Karácsonyra szokták sütni, az egyszerű, kelt tésztából készült diós és mákos kalács mellé, vagy helyett.
Linzer – alap, diós, töpörtyűs: 50 dkg lisztet (csipet só, sütőpor) 25 dkg vajat összemorzsolunk. 25 dkg diót adunk hozzá (ha nem adunk, akkor sima linzer tészta) 30 (15 is elég) dkg cukrot 3 (1 is elég) tojást simára kidolgozzuk. Két részre osztjuk. A nagyobb darabot ujjnyi vastagra sodorjuk. Megkenjük szilvalekvárral. A diósat lehet ribizli vagy sárgabarack lekvárral. A kisebb darab tésztából rácsot rakunk rá. Megkenjük tojással. A töpörtyűs linzernél a vaj helyett darált töpörtyűt teszünk, diót nem, és szilvalekvárral kenjük. A töpörtyűt alig lehet érezni benne. A maradék töpörtyűt hasznosították.
Az alma az egyik legismertebb és legkedveltebb gyümölcsök egyike. Nem így a birsalma, melyet már jóval kevesebben kedvelnek. Pedig ízletes desszert készíthető belőle, magas a C-vitamin tartalma és emésztésünket is segíti. Nyanya unokái nagyon kedvelik. Most már nővérem főzi.
Birsalmasajt: 1 kg cukorra annyi vizet öntünk, amennyi vizet a cukor felvesz. Azután felfőzzük sűrűre. Ekkor tegyünk bele 1 kg meghámozott, megfőzött és szitán átnyomott birsalmát. 1 db vaníliát, vagdalt diót főzhetünk bele a végén kevés ideig. Aztán formába rakjuk meleg helyre, míg igen lassan átlátszóvá szikkad. Ekkor a formából borítsuk ki és csak használatkor kell felszabdalni.
Ide kattintva pedig a disznóölésről olvashatnak bővebben.
És egy mondássá vált versidézet, amit édesanyámtól hallottam és sajnos megtapasztaltam: "Aki maga néz a tálba, azt az étel nem táplálja. Több annak a gondolatja, mint amennyi jó falatja!" (Vörösmarty Mihály: Szegény asszony könyve)
Fogadják szeretettel, ahogy ajánlom, a háziasszonyok, de nemcsak azok! (kattintson!)
Váncza, Oetker és Franck reklámfüzetecskékből az 1930-as évekből - nagyításhoz kattintson a képekre.
A szemeskávét otthon pörkölték és frissen darálták.
.jpg)
kávédaráló
.jpg)
Nagy Imréné Bödők Teréz (1924), lejegyezte Nagy Amália, Csicsó, 2011.12.02. - 2014.7.14.
Szalai Mariska néni hagyományosétel-receptjei:
Répaegyelés, kapálás idején nem sok idő jutott a főzőcskézésre, jól meg kellett gondolni, mit főzzünk, hogy laktató és ehető legyen az egész családnak. Ilyen volt a lisztgombóc, ebből lehetett ügyesen többfélét készíteni.
A gombóc készítése: Egy fazékban vizet forralunk egy kanálfej zsírral, pici sóval. Egy pohárban zsírt forrósítunk, egy tálba 60-70 dkg durva daralisztet szitálunk, sózzuk és a forrásban levő vízből egy merőkanálnyit merünk rá. A forró zsír hozzáadásával félkemény tésztát gyúrunk. Tyúktojás nagyságú gombócokat „gömbölgetünk”, és a forrásban levő vízben kifőzzük. A vízben főzőkanállal megmozgatjuk, lassan, 20 percig főzzük, hideg vízbe szedjük, mint a csuszát. A gombóc levéből hagymás-paprikás levest készítünk és az aprított gombócra merjük. Ez a lébe-gombóc, nagyon laktató. Ha van petrezselyemzöldje, azt is piríthatunk rá. Vacsorára vagy reggelire is lehetett belőle egytálételt készíteni, kacsazsíron szeletelve megpirítani, savanyúsággal tálalni.
Egy ebédet savanyú tojással is készítettünk: Lábasban több liszttel zsíron kis fej vöröshagymát, kis törött borsot, pirospaprikát – vigyázva, meg ne égessük, mert keserű lesz – pirítunk. Felengedjük vízzel, sóval ízesítjük, összeforraljuk. 2-3 vagy több egész tojást eresztünk bele úgy, hogy egészben főjön meg. Főzőkanállal lassan megmozgatjuk, le ne süljön. Babkalevelet (babérlevelet) is főzzünk bele, tejföllel és kevés ecettel készre főzzük. Aprított, melegített gombóccal tálaljuk. A gombóc füstölt hússal készült savanyú káposztához is nagyon jó. Lisztistercet is készítettünk: Lábasban lisztet pirítunk, magában, zsír nélkül. Egy-két kisebb krumplit jó apróra metélve kevés vízben puhára főzünk, kicsit megtörjük. A pirított, sóval ízesített lisztre öntjük és annyi forró zsírt, hogy ne legyen lágy, inkább darabos. Lefödjük, hogy még puhuljon kicsit. Az istercből kanállal vettünk a tányérba, levessel leöntöttük.
Gyors leves: Lábasban vagy fazékban vizet forralunk, sót bele. 3-4 gerezd fokhagymát zsíron fonnyasztunk, vigyázva, meg ne égjen. Apróra vágott petrezselyemzöldet, pirospaprikát eresztünk a forrásban levő vízhez. A fokhagymás levesbe reszeltet is főzhetünk, borssal is ízesíthetjük. Ez volt a reszelt leves. (A tojásból, lisztből, sóból gyúrt kemény tésztát lereszeltük, gyúródeszkán kiterítve szárítottuk. Vászonzacskóban tároltuk. Többet készítettek, hogy mindig legyen otthon.) A rántott levest is nagyon kedvelték az emberek: Híg, zsíros rántást készítünk. 2-3 gerezd fokhagymát, törött köményt, pirospaprikát szórunk a rántásba. Annyi vízzel eresztjük fel, amennyi levest gondolunk. Amikor már forr, egy idő után egy egész habosra vert tojást keverünk a levesbe, sózzuk. A másik változata: Kenyeret vagy kiflit zsíron vagy olajon megpirítunk és rámerjük a forró levest. Magában is nagyon laktató.
Kukoricagancit is csináltunk: 10 dkg üzletben vett kukoricakását (kukoricakása-dara) kicsit beáztatunk, majd egy liter sós, forrásban levő vízben 10-20 percig állandó keverés mellett főzünk. Végül lefedjük és állni hagyjuk félre a tűztől. Ha a kása nem elég kemény a szaggatáshoz, nagyon kevés darát még főzhetünk bele. A kacsasütő tepsi alját megzsírozzuk és a kukoricagancit olvasztott zsírba mártott kanállal a tepsibe szaggatjuk, túrót, tejfölt rakunk rá, aztán jöhet a következő sor ganci. A tetejére mindig elegendő túró, tejföl, no meg zsiradék kerüljön. Sütőben megpiríthatjuk, de nem szükséges.
Szeretném még ajánlani a rongyókát: Rétes sütésekor szoktuk csinálni. A kinyújtott tészta szélét másnap, forrásban levő vízbe olajos vagy zsíros kézzel beleszaggattuk, és úgy mint a csuszát, de tovább főztük, mert a laskák vastagabbak. Hideg vízbe szedtük, csuszaszedőn lecsepegtettük, majd előmelegített kizsírozott lábasba borítottuk. Túrót, tejfölt raktunk rá. Régebben sok háznál volt tehén és volt mindig tej, tejföl, túró, vaj, nem kellett az üzletbe futni, ha a főzéshez kellettek. Azért aztán sokszor készült túrós, tejfeles étel, ebéd. Még van egy ilyen gyors étel, amit sokszor főztünk, amikor kevés időnk volt.
Ez a daraganci: Búzadarából készült, gyors és laktató. Egy liter vízbe sót teszünk, amikor forrni kezd, elegendő darát eresztünk bele, állandó keverés mellett. Jó sűrűre főzzük, majd lefedjük, 5-10 percet hagyjuk keményedni. Ezalatt összetörjük a túrót kislábasban, 1dl tejet 1 kanálfej zsírral felforrósítunk. Egy kis kacsasütő tepsibe főzőkanállal szaggatunk a ganciból, meghintjük a tejes-zsíros lével, erre kerül a túró a tejfellel, majd a következő sor ganci. A tetejére bőven rakunk túrót, tejfölt, a maradék tejes-zsíros lével meglocsoljuk, sütőben átforrósítjuk.
A végére szeretnék ajánlani egy régi süteményt, a szaggatott süteményt: 10 dkg disznózsír, 10 dkg vaj (margarin), 20 dkg porcukor, 2 zacskó vaníliás cukor, egy csipet só, 2 egész tojás. Ezeket jó habosra kikeverjük. 45 dkg féldarás lisztet hozzádolgozunk. A tészta nagyon gyenge, ezért hűtőbe tesszük, majd két részre osztva dolgozunk vele tovább. 20-30 perc múlva a sodródeszkán óvatosan kisodorjuk 1 cm vastagságúra. Vagdalt dióval meghintjük és a sodrófával óvatosan átgurulunk rajta, hogy a dió beágyazódjon. Lisztbe mártogatott pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe szélesebb kés vagy sütőlapátka segítségével belerakjuk a kiszaggatott tésztát. Előmelegített (120-200C°) sütőben aranybarnára sütjük. A tészta másik részére szezámmagot szórhatunk.