Király József 1897. november 30-án született Zselízen. Csicsón 1928-tól 1948-ig szolgált. Ma is emlékeznek még néhányan Král bácsira, az édesapjára, aki törte a magyart, s később fiával együtt Magyarországra került. És édesanyjára, aki varrónő volt, Csicsón halt meg, de Zselízen temették el. Király József a nővérekkel együtt irányította a „Mária leányokat”, „rózsafüzéres asszonyokat”, hittanra oktatta a gyerekeket, tanfelügyelő volt és a csicsói HANZA-HANGYA fogyasztási szövetkezetnek volt az elnöke. A komáromi Szűz Mária Új Virágos Kertje c. kongregációs-egyesületi lapnak 1929 és 1944 között felelős szerkesztője volt, 1938-tól pedig kiadója is. A tanulóifjúság számára több kis könyvecskét írt. 1939-től az Egyesült Felvidéki Magyar Párt meghívott országgyűlési képviselője lett, kormányfőtanácsos. A csicsóiak, édesanyám, aki református, úgy emlékeznek, hogy prédikációjában ezekkel a szavakkal szólalt fel a nyilas hatalom ellen: „jön a fekete sereg, és mindent elönt”. Nemcsak a nyilasokra gondolhatott, hanem az SS katonákra is, ők szintén fekete egyenruhások voltak és hamarosan megszállták a falut. 1944. október 17-én a nyilasok letartóztatták, 10 napig Komáromban fogva tartották, majd ismét letartóztatták, „kommunista tevékenység gyanújával”! Erről így emlékezik a család, özvegy Nemes Józsefné, Király József unokaöccsének felesége: „Anyósom, Nemes Jenőné Király Mária, amikor bátyját letartóztatták, azonnal elrohant Komáromba id. Wojtowitz Richárd fényképészhez, aki a nyilas hatalomátvétel után a körzetben élet-halál ura lett, és aki a Gestapo kezére juttatta őt. Könyörgött, bocsássa őt szabadon, hiszen semmi vétség nem terheli, mire azt válaszolta: »Bárkit kiengedek, de Király Józsefet nem.«” A Dachauba tartó menetből szöktették meg. Anyám így mesélt szökéséről: „Tanynál a menet mellett megállt egy autó, és egy apáca kirántotta őt a sorból, be az autóba, majd továbbhajtott.” Bizonyára, a keretlegények (őrök) ismerősök voltak, és le is fizethették őket, hogy ne vegyék észre az akciót. Győrben Apor püspök rejtegette. 1945 tavaszán hazatért Csicsóra. A magyarüldözés miatt a pozsonyi ferenceseknél húzódott meg. A kolostor elhagyásakor letartóztatták, s a pozsonyszentgyörgyi internálótáborban 5-6 hétig raboskodott. 1948-ban Magyarországra toloncolták. Az 1950-es években Budapesten, a Bakáts téri, Assisi Szent Ferenc templomban volt kisegítő lelkész egészen haláláig, 1960. szeptember 5-ig. Unokaöccse családját, Nemeséket 1948-ban kitelepítették Pomázra. Itt temették el Király Józsefet és édesapját. A sírt a Nemes család gondozza és a Pomázi Szent István Király Plébánia. Köszönjük nekik.

Magyarországon, Komáromban a Klapka György Múzeum a Holokauszt 70. évfordulójára, 2014. október 17-én, „Ezt a hazát tehát elvesztettem …” –  (A hivatkozásra kattintva képeket lát a kiállításról) – a Holokauszt komáromi eseményei címmel kiállítást rendezett. A kiállítás szervezőjének, Szántó Emesének figyelmébe ajánlottam többek között Király József sorsát, és azt – más elküldött anyagom mellett, melyről szintén lesz szó a könyvben – be is mutatták a kiállításon.

Szolgálja ez a szerény írás is Király József emlékezetét.

Nagy Amália, Csicsó, 2013–2014, 2017. január, forrás: Magyar Katolikus Lexikon, édesanyám, Nagyné Bödők Terézia és Nemes Józsefné visszaemlékezései.

Felvidék ma, Csonka Ákos írása Király Józsefről

Fentről lefelé és balról jobbra:

Ábrahám Jolán, Várady Linus, Balázs Terus, Décsi Kálmánné, Szalay Juliska,Fél Linus, Balázs Lina, Domonkos Klári, Vida Ilus, Tárnok Lenke

Seffer Erzsi, Kósa Erzsi, Bödők Sári, felettük Gaál Margit, Bekéné Mariska, Lakatos Kati,Textor Rózsi, Molnár-Gáspár Mariska, Molnár Mariska, Lengyel Emma, Molnár Annus,Gaál Ilus, Barthalos Jolán, Szép Lina, Fél Mariska(Nagyné), Szabó Lajosné, takarva Décsi Micus, Győri Pálné, Bödők Etus, Bödők Hermina

Három nővér a csicsói zárdából, Kálnoky Sándorné grófné, Király József katolikus esperes-plébános,országgyűlési képviselő kormányfőtanácsos, t.vezető, gróf Kálnoky Sándor és leánya, Rudinszky jegyzőné tanítónő

Király József esperes plébános és édesapja sírja Pomázon

 A sírt Istvánné Király Éva a Pomázi Szent István Király Plébánia munkatársa fényképezte le. Levelében ezt írja: Megtaláltam a sírt, készítettem egy kis koszorút a csicsóiak üdvözletével: „Emlékét szeretettel őrzik: Csicsó falu hívei és a régi ismerősök”.  És az imát sem felejtettem el érte. A síron egy nagy fenyőfa van, amit még régen egyik híve ültetett. Ezt Nemesné Marika nénitől tudom, akivel beszélgettem és nagyon meghatódott, hogy megemlékeznek Király Józsefről, aki az ő anyósának testvére volt. Marika néni tervezi a látogatást arrafelé és szívesen találkozna a csicsói hívekkel. Ennyit tudtam most tenni és küldöm szeretettel üdvözletünket Pomázról: Éva

Hálásan köszönjük kedves Éva a képeket, a szép koszorút, az imát, segítségét, közreműködését, a legtöbbet tette, amit lehetett. Biztosan a csicsói hívek is tiszteletüket teszik Király József sírjánál. A kapcsolat már megvan Csicsó (köztem) és a pomázi plébánia között.

 Nagy Amália, 2014. augusztus 12., Csicsó

  Magyar Katolikus Lexikon:

Király József (Született: Zseliz, Bars vm., 1897. nov. 30.-elhunyt: Bp., 1960. szept. 5.): plébános. - 1912-17: az esztergomi bencés gimnázium növendéke, 1921. VII. 17: pappá szentelik. Tallóson káplán, 1922: Magyardiószegen, 1923: Komáromban a kisszeminárium felügyelője és lelki igazgatója, 1927: Dunahidason és Csicsón adminisztrátor, 1928: Csicsón plébános, 1936: esperes-helyettes és tanfelügyelő, 1937: esperes - 1928: a komáromi járási választmány megyei listavezetője, 12 évig a csehszlovák hatóságtól sem államsegélyt, sem kongruát-ellátást nem kapott. 1939-45: az Egyesült Felvidéki Magyar Párt meghívott országgyűlési képviselője. 1944. X. 17: a nyilasok letartóztatták, 10 napig Komáromban fogva tartották, XI. 16: ismét letartóztatták, a Dachauba tartó menetből XII. 29: megszökött. Győrben Apor püspök rejtegette, Rábaszentmihályon ideiglenes lelkész, 1945 tavaszán hazatért Csicsóra. A magyarüldözés miatt a pozsonyi ferenceseknél húzódott meg, a kolostor elhagyásakor letartóztatták, s a pozsonyszentgyörgyi internálótáborban 5-6 hétig raboskodott, 1948. VI. 18: Mo-ra toloncolták. Az 1950-es években Bp-Ferencvárosban kisegítő lelkész. - Munkái: Jézus az én vezérem. Imádságok és énekek a tanuló ifjúság számára. Galánta, 1935. (kiad. 1937) - Gyermekőrség. 1-2. füzet Komárom, 1932-33. - Vezérkvóta az első szentgyónáshoz és szentáldozáshoz készülő gyermekek részére. Uo., 1935. - A komáromi Szűz Mária Új Virágos Kertje c. kongregációs lapnak 1929. I-1944. X: felelős szerkesztője és (egyedül, 1933. I: Bíró Luciánnal) szerkesztője, 1938. XI. 1-1944. X: kiadója is.