A kitelepítés 70. évfordulójára

1946. február 27-én írták alá a kitelepítésekről szóló egyezményt. A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó csehszlovák kormánynak a magyar kisebbség felszámolására más, kevésbé direkt módszereket kellett találnia. Az Edvard Beneš államfő által 1945. május és október között életbe léptetett, de csak 1946-ban törvényerőre emelt dekrétumok közül 33 közvetlenül vagy közvetve a magyarok és a németek alapvető jogait korlátozta. A 33-as számú dekrétum, pedig még állampolgárságuktól is megfosztotta őket. 1945-46 telén mintegy 40 ezer felvidéki magyart deportáltak fűtetlen marhavagonokban a csehországi Szudéta-vidékre. A rendelet lehetővé tette a magyarok földjeinek elkobzását, elbocsátásukat állásukból, hivatalos nyelvhasználatuk és kulturális egyesületeik betiltását. Beindult a reszlovakizáció, 423 ezer megfélemlített magyar adta be kérvényét, a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak közülük szlováknak. Csehszlovákia az 1948. februári kommunista hatalomátvétel után lezárta a beneši kisebbségellenes időszakot. A hűségeskü letétele után a magyaroknak visszaadták az állampolgárságot. A kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat 1954-ben érvénytelenítették, ám a Beneš dekrétumok továbbra is érvényben vannak, az elkobzott vagyonokat sem adták vissza. Apai nagyszüleim sajnos szintén megélték a deportálást. Édesapámnak és húgának, amint megérkeztek, már másnap iskolába kellett járniuk. Édesapám elég sokszor mesélt nekem ezekről az időkről. Az anyósomékat szintúgy kitelepítették. Gyakran szóbahozzuk a fiainknak ezt a témát, mert ahogy a történelemkönyvüket megnéztük, bizony abban nincs szó a dekrétumokról se, meg sok másról sem. Sajnos az alkotók nem tartották fontosnak, hogy a fiatalok tudomást szerezzenek ezekről a történelmi tényekről.

Ajánlani tudom Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul c. könyvét is: "A Felvidék magyar falvaiból 1946/47 telén a csehszlovák kormány több mint negyvenezer embert deportált Nyugat-Csehország területére, az egykori Szudéta-vidékre. Azokat, akik nem vallották magukat szlováknak. Akik nem tagadták meg magyarságukat. Akik szolgasorsban is hűek maradtak őseikhez, a magyar nyelvhez és a magyar múlthoz. A kálvária útján a megaláztatás, a szenvedés minden stációját megjárták. Testüket megtörték, de hitükben nem tudták megnyomorítani őket. A deportált magyarok kálváriáját családja sorsán keresztül egy földműves mondja el."

Androvics Adrianna, 2016. február 27., Csicsó