Régi szép szokások
A katolikus vallásnak az egyik legszebb ünnepe a húsvét. Krisztus Jézus kínszenvedése nagycsütörtökön veszi kezdetét. Elnémulnak a harangok, úgy mondják, Rómába mennek. Nagypénteken passióban éneklik meg Jézus szenvedéseit és halálát.
Gyermekkoromban Szalai Antal (Tóni) volt az orgonista. Az éneklők elég sokan voltak váltakozva. Egy-kettő közülük: Peczke Mariska, Peczke Anna, Szabóné Várady Gizella, Elekes Irénke, Elekes Mancika, Bognárné Bors Mariska néni és mások. A Jézust megéneklő mindvégig Specziár János bácsi (1904–1980) volt, aki hűen, szívből meg tudta idézni Jézust. Élete végéig így említették őt. Nagyszombaton aztán kihelyezték Jézus koporsóját a templom oldalsó oltárára, benne a halott Jézust virágokkal feldíszítve. Mi, iskolások, félóránként váltva egymást, őriztük és imádkoztunk Jézus sírjánál.
A templom oldalsó falain 14 festett dombormű ábrázolja Krisztus Jézus kínszenvedését, halálát és sírbatételét.
Nagyszo
mbat nagy örömünnep, Krisztus Urunk
feltámadásának ünnepe. Az elnémult harangok megszólalnak. Felhangzik a húsvéti
Alleluja, a hívek ujjongó énekével: Feltámadt Krisztus e napon! Alleluja! Hála
legyen az Istennek! És a templomból énekelve kivonult a körmenet a mai Lenti
kocsmáig. A harangok ezalatt végig szóltak a hívek énekével együtt. Elöl ment a
pap, kezében a feltámadott Krisztus zászlós szobra, húsvéti gyertya és egyéb kellékek, amik
húsvét ünnepét hirdették. Ezeket, emlékszem (missziós) Nagy Ferenc (1911–1994), Specziár József (Specziár
József-Bandi keresztapja), Mészáros József (árokháti, 1912–1980-as
évek) vitték a körmenet elején. A körmenetben nagyon sok református testvér is
vonult, sok ember. Szép volt, sajnos nincs többé.
Még az Úrnapja – Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Szentháromság ünnepe (pünkösd utáni vasárnap) utáni csütörtökön, nálunk a következő vasárnapon tartott főünnep – volt ilyen nagy esemény. A templom körüli utcákba négy, zöld ágakból készült sátort állítottak fel lelkes fiatal legények, hívek. Mi, diáklányok, előző nap rózsaszirmot gyűjtöttünk a kiskertek rózsabokrairól, amelyet szívesen adtak a nénik. Elöl mentünk iskolás lánykák, a kedvesnővérek irányítottak bennünket, szórtuk a rózsaszirmokat kosárkáinkból az Oltáriszentség útján, amit a pap tartott kezében, aki minden sátornál megszentelte a szobrokkal és szentképekkel díszített kis oltárt. Imádkoztunk meg énekeltünk. Emlékszem, a körmenetben a nagylányok fehér zászlókkal, a legények piros színű zászlókkal vonultak énekelve.
Szalai Mária, 2016 júniusa, Csicsó
Az Oltáriszentség útja a templomban felállított sátortól indult és ide ért vissza. Az első sátor a templom előtt volt. A plébánia mögött haladtak tovább a mai Duna utcán. Itt állt a végén a második sátor a községi kútnál. A harmadik sátor az Országút és Felső utca sarkánál volt. A negyedik sátort pedig a mai kultúrház sarkánál állították fel, a Felső utcában. Ez a kiegészítés Pinke Istvánné Takács Etus nénitől való. Köszönjük neki.