Tájegységünk jellegzetes halételeinek készítése

Ecetes hal: Alapanyagul legtöbbször az ún. fehér apró halat használták föl. Ide soroljuk a keszeg különböző fajtáit, azonkívül a csuka, sügér kisebb példányait. A halat megtisztították pikkelyétől és uszonyaitól, azonban a fejeket (szem nélkül) rajtahagyták. Az így előkészített halat – miután a belső részeket is eltávolították, sütőtálba rakták (mely lehetett cserépből vagy pléhből). A sütőtál aljára előzőleg a nád levelétől megtisztított nádszálakat raktak hosszában és keresztben egyaránt. Ezután az előre kifűtött kemencébe, vagy rakott tűzhely sütőjébe helyezték. Bő fél óra elteltével a besózott hal szép pirosra sült. A sütő aljára rakott nádszálak szerepe abban rejlett, hogy a ráhelyezett hal nem tapadt a sütőtál aljához és a hal alsó része is ropogósra sült. Mialatt a sütőben, vagy a kemencében sült a hal, a háziasszony elkészítette az ún. cefrét. A cefre összetétele a következő volt: A hal mennyiségétől függően megfelelő mennyiségű vízhez (lehetett az 5 liter is) 3 dl ecetet öntött. Ebbe a keverékbe kevés egész borsot, mustármagot, 3 fej vöröshagymát, 3-4 gerezd fokhagymát rakott. Az így elkészített hideg cefrébe rakták bele a meleg sült halat. Ezután a cefrében hagyták állni 3 napig. Ez idő alatt a hal apró csontjai teljesen megpuhultak. Fogyasztáskor megfogták a hal fejét és a gerincről lehúzták a húst. Az így megpuhult hal az apró csontokkal együtt fogyaszthatóvá vált. Az ecetes halat minden esetben zsír nélkül sütötték, mert a zsírtól penészháló verte ki a cefrét.

Halászlé: A halászlének apróhalból „előlevet” készítettek. Az előlében megfőzték az apró hala, amit legtöbbször dörgécs (sügér vagy széles durbincs), kárász, keszeg alkotott. Ezt jól összefőzték. Az előlé alá kevés zsíron 2 fej vöröshagymát pároltak meg, ezt vízzel felöntötték és belerakták a megtisztított halat. Miután a hal levált a csontokról, tésztaszedővel leszűrték. Az apró hal húsát egy külön tálba rakták. Ezután az előre besózott halászléhez szükséges nemes halat (ponty, jász, dévér) kevés vízben feltették főni. Amikor kezdett forrni, rászórták a törött pirospaprikát mindaddig, míg a színét nem kapta meg a paprikától.  Ezután lassú tűzön főzték tovább, hogy a nemes hal íze jobban érvényesüljön. A lassú forrás alatt kevés zöldpaprikát és majoránnát adtak hozzá. A halászlé fő alapanyagát minden esetben a ponty alkotta. Mielőtt a ponty fejét az előlébe rakták, eltávolították a szilványát-kopoltyúját és a keserűfogát. Erre azért volt szükség, hogy a halászlé ne kapjon keserű ízt. A halászlébe néha burgonyát is tettek. (Gyermekkorunk szórakozása volt halpucoláskor lábunkkal elpattintani, durrogtatni a pattantyúkat-kopoltyúkat. – Nagy Amália)

 Hallé: Miután az előlevet leszűrték, eltávolították belőle a csontokat. Ezután molnártésztát főztek (csipetke), melyből minden tányérra tettek egy-egy merőkanállal és erre öntötték rá a leszűrt, forró előlevet. Ez az ételféleség volt a halászlé előétele.

Nyárson sült hal: Alapanyagul legtöbbször a karikakeszeget-baszárkeszeget használták. A halat pikkelyétől megtisztították, kizsigerelték és besózták. Az így előkészített halakat egy kb. méternyi hosszúságú gyűrűvesszőre nyársalták fel, majd parázsnál lassan sütötték.  A megsült halat evezőlapátra tették és arról fogyasztották, csipegették.