Zenekarok
Csicsón, ahogy olvashattuk, muzsikus cigányok éltek, akik bandába verődve zenéltek. Volt köztük hegedűs, brácsás, bőgős, cimbalmos, klarinétos. Aztán az idősek meghaltak, a fiatalabb, jobb muzsikusok pedig a második világháború után Magyarországra költöztek. Azért muzsika nélkül nem maradt a falu. Akik maradtak, nem cigányokkal álltak össze. A galéria első muzsikus képén még többségben romák zenéltek, de aztán megalakult a Csemadok zenekara, „boltos Pista” zenekara. Így emlegették őket. Nagy István nagybátyám alapította, bátyjával, Nagy Károllyal. Ez volt a felállás: id. Nagy István prímhegedű, zongora, Nagy Károly másodhegedűs, dob, Nagy Benő és Rovács Ignác hegedű-kontrás, Koller Jenő cimbalom, bőgő. Ennek a zenekarnak egy ideig a füssi Beke Károly is tagja volt (Mészáros Andrásné Éva apja), aki harmonikázott és dobolt. Danics Rudi bácsi nagybőgőn játszott. Néha kisegítettek, helyettesítettek: Koller Béla és Koller Ferenc kontrások és Koller László nagybőgős. Később fiatalok villanyzongorán-szintetizátoron is játszottak, mint Domonkos Dezső. Az 1960-as évek közepe táján egy fiatal óvónő, Jolika (vezetéknevére sajnos nem emlékszünk) szokott énekelni (a kisgyerekek nagyon szerették az óvodában, hegedült és énekelt nekik). Domonkos Irén (Családiné) és néha Kovács Irén (Gaálné) is szokott énekelni. Az éneklést csörgővel, tárcacsörgővel kísérték. Később Barthalos Margit is csatlakozott, ő harmonikázott. Károly bácsit aztán az 1960-as évek végén Wurcel Gábor tanító úr váltotta fel. Az 1965-ös árvizet a hangszerek Pista bátyám házának a padlásán vészelték át. Mindezeket id. Nagy Istvánné Erzsi tanító néni és Domonkos Dezső mesélte nekem (említve van a kántorok között), aki mint fiatal 15 éves fiú, Irén öccse, tagja lett a zenekarnak.
Amikor ez a zenekar megszűnt, Dezső a The Lyon Boysban, majd a ZT-ben is zenélt. Károly bátyám pedig az alakuló citerazenekar tagja lett.
Ezeket a zenekarokat a csicsói HNB (Helyi Nemzeti Bizottság) és a helyi földműves szövetkezet támogatta. Ők vették az együtteseknek a felszerelést, finanszírozták fellépéseiket, helyet adtak a gyakorláshoz. Cserébe a zenekarok ingyen léptek fel a falu rendezvényein. Ez a ma napig így van, csak most a HNB-t községi hivatalnak hívják, és már nincs szövetkezet.
- Krauszné Barthalos Margit, Nagymegyerre ment férjhez, a Janiga József Művészeti Alapiskola Nagymegyer igazgatónője. Hű maradt falujához, évtizedek óta jár Csicsóra, zongorázni és harmonikázni tanítja az itteni gyerekeket. Domonkos Dezső szintén Nagymegyeren és Csicsón is tanít. Ő a Komáromi Kamarazenekar hegedűse volt.
Nagy Amália, 2017. március
The Lyon
Boys
Már
régóta foglalkoztatott egy gondolat, hogy írnom kéne azokról a zenekarokról,
melyek a mi falunkban verbuválódtak össze beatzenét kedvelő fiatalokból, akik
idehaza zenéltek, szórakoztattak bennünket hétről hétre, évről évre.
A
gondolatot tett követte, megszólítottam Németh Gyulát, akiről kezdetben csak
annyit tudtam, hogy egy zenekarban gitározott. Ahogy csillogó szemekkel
belekezdett a mesélésbe, láttam rajta, hogy újraéli a régi szép időket.
Inasiskolába járt, ahol kollégista volt. Diáktársaitól tanult gitározni úgy,
hogy leste, ahogy azok pengetik a húrokat.
Ez
idő tájt 1969-et írtunk. Egypáran a csicsói fiatalok közül úgy gondolták,
legyen zenekara a falunak. Az alapítók között voltak: Nagy Rudolf szólógitáros,
Dudás László dobos, Himler János basszusgitáros, Németh Gyula ritmusgitáros,
Domonkos Dezső orgonista. Kezdetben Gyuláék házában
gyakoroltak. Később Vida Lajos adott
számukra helyet a tűzoltószertárban. Onnét a kastélyba költöztek, a
toronyszobába. Legvégül a kultúrházban játszottak a nagyteremben, mert akkor
még csak az létezett. Sokat gyakoroltak és szépen fejlődtek. Támogatást is
kaptak a szövetkezet részéről Riedlmayer János
elnöktől, aki nemcsak anyagilag támogatta a fiatalokat, hanem egy Mono 50-es erősítőt is adományozott nekik. Az akkori „Osvetától” is kaptak erősítőket, Music 30-asat és 15-set.
Omega-, Illés-számokat szerettek játszani, de a repertoárjukban szinte az
akkori táncdalfesztiválok valamennyi slágere megtalálható volt. Szívesen
játszottak még csárdást, keringőt, sőt a Beatles és a Shadows
fülbemászó dallamai sem álltak messze tőlük. Szerették a rockot, de inkább
olyan számokat játszottak, melyekre táncolni is lehetett. Sőt! Soha nem
játszották kétszer ugyanazt a számot. Ők
zenéltek a húsvéti és búcsúi bálban, teadélutánokon. A környező falukban is
nagy volt a sikerük, 1970-ben a bajcsi Ifjúsági
találkozón is részt vettek. Esztrádműsorokon voltak főszereplők, még a
magyarországi testvértelepülésen, Koroncón is felléptek. Ahhoz, hogy igazi zenekar legyenek,
vizsgázniuk is kellett, méghozzá Komáromban. Sorra rendezték a szombati teadélutánokat,
melyeken olykor-olykor Nagy Olga
(Pongráczné, 1954–2007) is velük énekelt. Megjegyezte, Olgának
csodálatos hangja volt, imádta a slágerfesztiválok dalait előadni. Ezeken a délutánokon nem volt belépődíj, úgy
mondta, kalapoztak. Vagyis mindenki tetszőlegesen adakozott a zenekarnak. Ebből
aztán került új húrokra, dobverőre, kisebb javításokra. Németh Gyulának még az
esküvőjén is a saját zenekara játszott, igaz, akkor őt Valentin Pali helyettesítette.
Azt, hogy mennyire imádta azt, amit csinált, bizonyította, hogy fiatalokat
tanított zenélni. Így tanult a keze alatt Domonkos Ede szólógitárral, Balázs
Sándor ritmusgitárral, Liska Károly basszusgitárral, Barthalos Lajos dobbal. Szabó Zsigát – aki később egy másik
csicsói zenekarban játszott – szintén dédelgette. De saját fiait is megtanította a gitár
kezelésére. Családja körében nyaranta a hétvégeken még ma is gyakran énekelnek
és játszanak egymás szórakoztatására. Zenei pályafutásának 1971-ben lett vége,
kilépett, mert bevonult katonának. Innentől egy másik legendás zenekar állt a
színpadra. A „ZT”!
Androvics
Adrianna, 2016 februárja
A ZT
Nagyon nehezen fogtam
hozzá ezeknek az emlékeknek a megírásához. Alig találtam a megfelelő szavakat.
Visszamenni az időben 30 valahány évet, az nem semmi. Az akkori érzéseket,
élményt nem lehet leírni, azt csak átélni lehetett.
A velem
egyenkorúaknak nem kell a ZT-t bemutatnom. A mostani fiatalok meg nem ismerik
őket, hisz egyik zenész sem csicsói lakos már. Bár képzett és tanult zenészként
a mai napig aktívak. Vajda Laci egy-két szülői bálban még játszott Csicsón vagy családi összejöveteleken a Lenti vendéglőben.
A ZT a 70-es évek
végén, pontosan 1977.11.26-án játszott első bálján Nagykeszin.
Az akkori tagok a következők voltak: Szabó Zsiga (gitár, ének), Vida Sanyi
(basszus, ének), Vajda Laci (dob, ének). Utolsó akció ezzel a formációval
1978.9.23-án volt, gondolom, egy regruta bálon. 1979.12.31-én, a szilveszteri
bálban Csicsón már új tagokkal állt össze a zenekar:
Szabó Zsiga (gitár, ének), Vajda Laci (dob, ének), Domonkos Dezső (orgona),
Kosár Dezső (basszus). Egy évet élt meg ez a formáció, mivel 1980 év végén
Zsiga távozott az AQVA zenekarba. Őt
1981.6.13-án Belucz Péter (gitár, ének), vagyis ahogy
a mai napig mindenki ismeri, „Pipec” váltotta. Így
zenéltek egészen az utolsó bulijukig, mely 1983.10.1-én volt Balonyon.
Akkoriban a faluban
több szervezet (SZISZ, Csemadok, Sport, Tűzoltó, EFSZ) tevékenykedett aktívan,
így több alkalommal rendeztek, regruta, nőnapi, Katalin, búcsúi és szilveszteri
bálokat. A szervezetek azzal támogatták a zenekart, hogy vásároltak nekik
mikrofont, dobot stb., melyeket természetesen leadtak a kultúrházban az akkori Osvetának. A próbákat is a kultúrház pincéjében tarthatták
meg. Évente két alkalommal is játszottak ingyen bált azoknak a szervezeteknek,
amelyek ilyen módon támogatták őket.
Én épp annyi idős
voltam, mint most a fiaim, amikor először elmehettem egy búcsúi bálba, ahol a
ZT zenélt. Nekik köszönhetem, hogy megszerettem a magyar rockzenét. Egészen
addig a bálig a Szabad Európa rádió által leadott külföldi rock és disco dalokat hallgattam, Beatles, Elvis, Rolling Stones,
Bee Gees, Smokie, ABBA, Boney M meg a többit (felsorolni is nehéz) és a
táncdalfesztivál magyar slágereit bakelitlemezeken. A
ZT Omegát, LGT-t, Metrót, Piramist játszott. Az akkori baráti körünk zömében Loksis (LGT) volt. Akkor kezdtünk el koncertekre is járni.
A ZT bálok teltházas bulik voltak, jó volt a hangulat és mindig magyar számokat
játszottak. Az ő korszakukat is kísérte a „Csikózenekar”
Liska Karcsi, Balázs Sanyi, Barthalos
Lajos, Domonkos Ede személyében.
Köszönöm Vajda Lacinak a fotót és az adatközlést.
Androvics Adrianna, 2017
áprilisa
Volt egy „Csikózenekar”
is!
Ennek a zenekarnak
sosem volt tisztes neve. Úgy emlegették őket, hogy a kis Lyon Boys vagy
Csikózenekar. Ifj. Domonkos Ede (1959–2014) szólógitárral, ifj. Balázs Sándor ritmusgitárral,
ifj. Liska Károly basszusgitárral, ifj. Barthalos Lajos dobbal állt be a bandába. Olyan rövid
életet éltek meg együtt, hogy arra már nem jutott idő, hogy eljussanak a
névadóig. Tény, hogy a banda létezett és zenéltek. Méghozzá Shadows
számokat játszottak zömében.
Balázs Sándorral és Barthalos Lajossal beszélgettem a régi szép időkről. Élmény
volt őket hallgatni. Csillogtak szemeik, ahogy törtek elő belőlük tinédzser
koruk emlékei. Sanyi elmesélte, hogy a kastélyparkban sétálgattak haverjaival,
amikor hallották, hogy a Lyon Boys a kastélytoronyban gyakorolt. Nagyon
tetszett nekik a zene, azonnal kedvet kaptak, hogy ők is összeálljanak zenélni.
Németh Gyula gitáros kezdte őket istápolni. Olyan volt ez akkor, mint mikor a
tanár és tanítvány együtt tanulnak. Megmutatta nekik az első akkordokat spanyol
gitáron és ellátta őket jó tanácsokkal. Sanyinak is nagy vágya volt egy ilyen
gitár, melyet később meg is kapott a szüleitől. Még az alapiskola padjait
koptatták, amikor már a maszkabálban ők szolgáltatták a zenét. Tizenegy
csodálatos dallal járultak hozzá a jó hangulathoz. Lajos a nagydobot
tulajdonképpen a lábával rugdosta, mert más eszközük nem volt. Mindig hordtak
magukkal cinezőt, drótot, hogyha valami probléma adódott az erősítőkkel, akkor
is játszani tudjanak a hangszerekkel. Volt, amikor ifj. Snoha
Štefantól kérték kölcsön a gitárt. Ők is a kultúrház
pincéjében gyakorolhattak, ahol a hangszigetelés miatt tojástartókkal volt
kibélelve a fal. Edének volt a legjobb hangja, így ő énekelt is egy két
slágert. Ha valamilyen alkalomból a Lyon Boys fellépett a kultúrházban, a
csikózenekar mindig utánuk következett. Legszebb közös élményük az volt, amikor
eljutottak a helyi szövetkezettel az ő baráti településükre Koroncóra
(Magyarország). Ott is jót buliztak az ottani fiatalok örömére.
Androvics Adrianna, 2017
májusa
A fiatal
nemzedék zenekarai
A Közmunkás
története a Göőz Bertalan tiszteletes úr idejére
nyúlik vissza, aki megszervezte a ref. templom udvarán az Amitié
(barátság) táborokat. Itt a zeneiskolába járó gyerekek (ezek voltunk mi, én
akkor 10 éves voltam) egyházi énekeket tanultak meg, és hangszerrel kísértük
a többi srácot. A faluban működő két zeneiskola (a Domonkos Dezső és
a Komáromi Művészeti Alapiskola, illetve Krausz Margit-féle iskola)
diákjai.
Ez volt az alapja egyébként a Főnix kórusnak is. Csapódtak hozzánk,
volt, aki lemorzsolódott, de volt három állandó tagja ennek kezdeti formációnak:
Mező András (akkor még harmonikán játszott), Borsicky
Margaréta (furulya, ő többnyire csak a kórusban vett részt, bár később
a Portában is zenélt velünk) és én gitárral.
A rövidebb történet úgy hangzik,
hogy egy-két évvel ezután csatlakoztunk a Nagy Szerénke által vezetett
Porta Színpadhoz. A Porta Színpad az
elején csak magnóról indított zenéket használt a koreográfia zenei
aláfestéséhez (később aztán jöttek a CD-lemezek).
Közben a Főnix kórus is fejlődött,
az épp akkor Csicsóra érkezett Lévai Attila
megkeresésére az addig alkalmanként (főleg egyházi ünnepekkor) összeálló
zenekaros kórusból heti rendszerességgel próbáló ifjúsági kórus lett, amelynek
tagjai közül sokan vettek részt a Porta műsoraiban is. Csak jelzem, hogy
itt azért komoly átfedések vannak.
Valamikor a 2000-es évek közepe
táján jelent meg a Waskakasok, fiatalokból álló
rockzenekar, az egyik falunapon én felléptem velük. Nem volt hosszú életű
a formáció (de szerettem velük zenélni), de a Waskakasoknak
köszönhetően bővült a hangszerelés, és Rákóczi Lajos személyében
a Porta Színpad szert tett egy dobosra is. És így már megvolt az
a zenei alap, amellyel a március 15-i és október 6-i műsorokon
használt rockzenét saját magunk adjuk elő. Ekkor Mező András barátom már
zongorázott, én pedig még mindig gitároztam.
Szóval, a Porta Színpad saját
zenekarral bírt, és a két nagy nemzeti ünnep alkalmai miatt hónapokat
zenéltünk együtt, próbáltunk. Újabb zenészek csatlakoztak hozzánk, Komjáthy
Veronika (unokatestvérem) és Kustyán Orsolya
személyében, mindketten gitároztak és mindketten Domonkos Dezső tanítványai
voltak (ahogy én magam is). Chyský Roland, a Waskakasok korábbi gitárosa dobolt (Rákóczi Lajos ekkor
talán már külföldön dolgozott).
2006–2007-ben aztán úgy döntöttünk, hogy
zenekart alapítunk, amely már nem csak a nemzeti ünnepek műsorai
alkalmából áll össze, hanem kialakítunk egy repertoárt és fellépünk, olyan
zenékkel, amelyeket szeretünk.
Így én, Komjáthy Veronika (basszus
gitár), Kustyán Orsolya (akusztikus gitár), Mező
András (billentyű), Chyský Roland (dob) elkezdtünk
próbálni. A gondunk az volt, hogy kellett egy énekes. 2007-ben a Nagy Géza
által szervezett Hagyományőrző Napon mint segítő részt vett a kulcsodi Petőcz Andrea (ma már
Komjáthy Petőcz Andrea), és egy alkalommal, mikor
összefutottunk a kultúrházban, megkérdeztem, nincs-e kedve eljönni
a próbánkra. Ő igent mondott, és az ő énekhangjával vált teljessé
a csapat.
Ha valaki megkérdezi, hogy miből ered
a Közmunkás név, általában azt válaszoljuk, hogy közmunkát vállaltunk
annak a zenei irányzatnak az ápolásával, amelyet műveltünk. Ez ugyebár az
1960–70–80-as és 90-es évek magyar zenéit jelentette (erről még később szót
ejtek). A másik, kevésbé hivatalos verzió, hogy akik akkor létrehozták ezt
a zenekart, mind aktívan részt vettek segítőként, szereplőként,
szervezőként az akkori Hagyományőrző Napokon. Nagy Géza jóvoltából pólót is
kaptunk erre a célra, amin a Cs.Cs.Cs. Kht.
logója alatt szerepelt az is, mi is a szerepünk a rendezvényen. Az
volt odaírva, hogy Közmunkás. Így lettünk mi közmunkások. A póló még ma is
megvan.
Ami a zenei irányzatot illeti,
játszottunk dalokat az LGT-től, a Piramistól, a Bikinitől, Republictól, Eddától, Illéstől stb. Dolgoztunk fel saját
hangszeres lehetőségeinkhez mérten Presszer Gábor
színházi dalaiból is.
Mindenki rendkívüli tempóban fejlődött,
nem hagytuk, hogy egy nehéz dal kifogjon rajtunk, és nem törekedtünk arra, hogy
ugyanúgy készítsük el. Igyekeztünk mindig valamit megváltoztatni, máshogy
csinálni, hogy felismerhető és élvezhető maradjon a dal, de ne legyen
kiábrándító utánzat.
2007. szeptember 8-án volt az első,
közönség előtti fellépésünk Kulcsodon. Azt hiszem, csak azért nem Csicsón, mert a közelgő október 6-i Porta-műsor miatt
már nem fért be, de Petőcz Andi Kulcsodon épp egy
nyárbúcsúztatót szervezett, így kötöttünk ki a kulcsodi
kultúrház nagytermében, amikor egy rendkívül élvezetes (bakiktól sem mentes)
egyórás tiszta zeneidőt játszottunk végig.
Legtöbbször Csicsón,
a falunapokon léptünk fel, időhiány miatt azonban nehéz volt
összeegyeztetni a próbákat és tanulmányi kötelezettségeket. Ugyanakkor
a Porta Színpad fellépésein is már külön Közmunkásként említettek meg
minket a meghívókon, de lényegében mindig is a Porta részei voltunk.
Két évvel első fellépésünk után
elérkezettnek láttuk az időt, hogy külön koncertet szervezzünk, ahol nem csak
mi, de legalább két másik zenekar is helyet kap. Sikerült megszerveznünk (sokat
segítettek barátaink, a család és természetesen Nagy Szerénke), és így
került sor 2009-ben egy teltházas, három zenekaros koncertre a csicsói
kultúrház nagytermében. Óriási élmény volt.
A másik két zenekar
a nagymegyeri Undermind rockzenekar és a nemesócsai JET-LAG zenekar voltak, mindannyian remek
zenészek.
Ahogy egyre több terhet rótt ránk az
egyetem (másoknál a középiskola), úgy váltak egyre nehezebbé
a próbák, egyre kevesebb időnk maradt a zenekarra, legalábbis, ha nem
családunktól akartuk elvenni azt az időt.
Egy idő után érezhető volt, hogy
a formációnak tovább kell lépnie, újítania kell a repertoáron, de
erre sajnos nem volt elég időnk, kapacitásunk. Végül pedig, megújulás híján
részekre szakadtunk. Mező Bandi saját zenekart alapított, és a báli zene
felé orientálódott, én a Főnix kórusban találtam meg a zenei önmegvalósítást.
Roli külföldre ment dolgozni, Veronikával és Orsival
(Hostomsky Fannival és Margarétával kiegészülve)
itt-ott összejártunk zenélni, de ez végül nem bizonyult hosszú távú
formációnak. Ettől függetlenül, saját jókedvünkre a mai napig összeülünk
zenélni, beszélgetni, ha alkalmunk adódik rá.
Komjáthy Lóránt, 2017. április 2.
A Waskakas
2004-ben alakult ezzel a felállásal:
Barthalos Péter ének, Kósa Lóránt basszusgitár,
Rákóczi Lajos dob, Mikolai Péter szólógitár és Chyský
Roland ritmusgitár. Először a valamikori falurendőrség helyisége volt a
próbatermük a kultúrház oldalsó bejáratánál. Kb. egy év után új énekesük lett,
Nagy Attila személyében, valamint Komjáthy Lóránt is beugrott egy koncertre
gitárral. Főként régi örökzöldeket játszottak, olyan előadóktól, mint a Beatrice,
Edda. Saját maguk készítettek sablont és radiátorfestékkel festették a pólóikra
a „Waskakas” logót.
Ez az együttes feloszlott.
Működik viszont a
Grandioso
együttes:
Károlyi Szilvia
ének, billentyűshangszer, Mező András vezető – billentyűshangszer, Szikonya Nikoletta ének, Szabó Sándor dob és Szabó Róbert
basszusgitár. A két lány már nincs benne a zenekarban, egy kulcsodi
lány van helyettük, Both Alexandra.
Helyi
rendezvényeken lépnek fel.
Nagy Amália,
2017. március 28.