Ezt a két cikket a
Csicsói hírmondóban olvashatták.
Egy mini állatkert a falu szélén
Amikor
telefonon bejelentkeztem Krajmer Andrea magánvállalkozónál, hogy szeretnék
cikket írni az általa vezetett mini állatkertről, már tudtam, hogy egy nagyon
szép órát fogok eltölteni szép környezetben.
Andrea készséggel fogadott és azonnal belekezdett a mesélésbe. Elmondta,
hogy az állatpark megálmodója élettársa, az azóta elhunyt Kovács Géza volt. Ő
kezdett el foglalkozni 2006-tól állatok tartásával. Később együtt vágtak bele a
park bővítésébe, sőt Andrea a vállalkozását is erre építette fel. Évről évre
újabb és egzotikusabb állatok jelentek meg a parkban. Ottjártamkor láthattam
emut, lovat, szamarat, pávákat, libákat, törpe kecskéket, dámszarvast, borzot,
papagájokat, pulykákat, kacsákat, tyúkokat, kakasokat, galambokat, disznókat,
mosómedvéket, lámát, birkát, vadászgörényt és tengeri malacokat. De tulajdonukban volt egy struccpár is, mely
sajnos pár éve elpusztult. A gyerekek
legnagyobb örömére ezek az állatok szabadon lehetnek és annyira szelídek, hogy
bárki megsimogathatja őket. Járnak is ide szép számban óvodások, kisgyermekes
családok. De szívesen ellátogatnak ide Medvéről a mozgássérültek otthonából az
ottlakók. Sőt hippoterápián, gyógylovagoltatáson is voltak már itt
betegek. Sok kis rászorulónak segített
az állatok közelsége és simogatása. A park egész évben nyitva áll az
odalátogatóknak. Jönnek is sokan faluról, városból, hisz itt minden állatot
testközelből lehet megcsodálni és simogatni. Telente a tavon fagyos időszakban
még korcsolyázni is lehet. Nyáron pedig
a horgászatnak lehet hódolni. A
bejáratnál kis pihenősarok van kialakítva, ahol alkalom nyílik sütögetésre
is. Andrea végtelenül szereti az
állatokat, látni is lehet rajtuk a törődést.
Mindegyiket a nevén nevezi, és mindegyikről tud mesélni valamilyen
kedves élményt. A jövőben szeretné
bővíteni az állatállományt, hisz a közösen megálmodott park még nem teljes. A
reklámra is gondolnia kell. Sajnos van egy szépséghibája ennek a majdnem
tökéletes gondolatnak, hogy elképesztően rossz minőségű utak vezetnek az
állatkerthez. Az is előfordult már, hogy
egy mozgássérült kislányt a falu végétől úgy toltak oda kocsival, mert az
autóbusz nem tudott odajutni. Talán kis ráfordítással
meg lehetne oldani ezt a problémát is. Az út, mely odavezet, lehetne egyben egy
újabb kerékpárút, mely összekötne bennünket Kolozsnémával.
2014 júniusa,
Androvics Adrianna
Csicsói élményeim
Soha nem írtam még
újságba cikket magyarul. Szlovák iskolába jártam, ezért nagyon rövid leszek.
Búcsúkor látogatóban voltam barátnőmnél, illetve másnap, hétfőn együtt
készültünk kirándulni Pannonhalmára.
Az autizmus egyik
formájával élő fiam, és a bátyám, egyben sofőr, voltak a kísérőink.
Először is körbe
jártuk a falu minden zegét-zugát. Megnéztük
egyes részeit, nevezetességeit, emlékműveit, újabb és régi építményeit (iskola,
kastély, templomok, malom, szép házak, kertek, temető, szobrok, ártézi kút, és
így tovább). A bátyám többször megkérdezte: Csicsó,
ez falu vagy város?
Hogyan-hogysem
berobogtunk a BÚCSÚBA – kis vidám gyülekezet. Leginkább a gyerekek
játszadoztak és örültek a KISVONATNAK. Ezt bizony az én 27 éves fiamnak is
ki kellett próbálnia. Beült a padba, és nem is akart kimozdulni, nagyon
szeretett volna kocsikázni. Sajnos le kellett őt vonszolnom róla, már csak egy
sztárfotóra futotta az időből.
Tervbe volt ugyanis
véve a KIS ÁLLATKERT látogatása, és a nap gyorsan rövidült.
Beültünk az
autónkba, felfegyverkezve barátnőm tolókocsijával. Gondoltuk, így lesz a
legegyszerűbb odajutni. Féltünk, hogy a sok előző eső miatt ez körülményes
lesz. Az volt. A tulajdonostól és egyben gondnoktól kellet ásót kérni,
hogy az utolsó kátyún-pocsolyán is túljussunk autónkkal. Sikerült. Hála
Istennek! Megérte a küszködést. Csodálatos élmény várt ránk.
Egy
mesés, szívet-lelket simogató helyre kerültünk, lehet a Földi Paradicsom egy
icipici kis része-töredéke.
Az én autista fiam
„BESZÉLGETETT” az állatkákkal. Érinteni, simogatni akarta őket, tette is, sőt
almát adott a szamár-Misinek és a Dávid-lovacskának. Mindegyik ott
volt a közelünkben, még a lámától se kellett félni. Én meg nem győztem
szórakozni és kacagni a kedves neveiken. Liza, a legsárosabb kismalac
a Földön, szinte örömmel pózolt a bátyám fényképezőgépe előtt.
Ide még biztos
máskor is el fogunk látogatni.
Befejezésképpen, volna
egy óhajom: a falu lakosai találjanak gyors és okos megoldást az odavezető
út megépítéséhez.
Merem remélni,
legközelebb nehézségmentesen jutunk erre a kedves helyre. Biztos, hogy
különleges turistaattrakció lesz egyszer belőle.
U.I.
Két nap múlva, már otthon
belelapoztam a „Csicsói Hírmondó” júniusi számába. Az egyik cikkben ugyanezt
a felhívást találtam!
Gabriela Horváthová, 2014. október
Az állatkert a
Kitty-tó partján,
régi, hagyományos nevén, az Első Gyöpi-tó partján terül el, az Alsó faluban –
nevezzük most már így ezt a részt is. Az állatkerthez azóta sem építettek utat, a meglevő földutat sem javították
ki. Nagy kár! (N. A., 2017. 02. 19.)