Csicsói énekkarokról

Csicsón régtől fogva működtek kisebb-nagyobb megszakításokkal dalárdák. Erről tanúskodik ez a két kép is.

Az első kép felirata: „Emléklap – Az Aranyosi Ref. Énekkar 1937. évi november hó 21-én ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Az évforduló alkalmával rendezett dalesten a Csicsói Ref. Énekkar 1 műsorszámmal vett részt. Előadása a hallgatók körében igen nagy tetszést váltott ki. A szíves közreműködésért elismerését és hálás köszönetét fejezte ki a jubiláló énekkar elnöksége. – Aranyos 1937. évi november hó 21.”

A második kép felirata: „Oklevél – A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség ezennel hitelesen igazolja, hogy a Csicsói Református Énekkar részt vett a Komáromban 1938. június hó 5-én megtartott IV. országos dalosünnepélyen és azon jó sikerrel szerepelt. Minek hiteléül jelen oklevelet kiállítottuk és azt saját aláírásunkkal és pecsétünkkel elláttuk. – Kelt Komáromban 1938. június 5-én.”

Ennek az énekkarnak férfiak és nők is tagjai voltak.

Az újabbak tevékenységéről gyűjtöttem össze néhány megemlékezést.

Wurcel Gábor tanító úr vezetésével sokáig működött. Komlósy Judit segített a tanító úrnak betanítani a dalokat. A tagokat Wurcel Gábor tanító úr választotta a felső tagozatos diákokból. Három szólamba voltunk osztva. Nagyon szerettünk énekelni. Ez a dalösszeállítás a kedvencem volt. Otthon is el tudtuk énekelni, mert nővérem szopránt, húgom mezzoszopránt, én pedig altot énekeltem. Mindhárman tagjai voltunk az énekkarnak.

Azután egyszerre mindhárom szólam, egymás után belépve: Már ébred a …, Nyit már a …, Szó, mi, dó …

Nagyon szép volt. Sokat énekeltünk több hangnemben és ún. egyszerű kánont (két vagy három szólamban ugyanazt a dallamot énekeltük). Két szólamnál, két hangnemnél a mezzoszoprán énekeseit kettéosztotta a tanító úr. A legkiválóbb énekesek szólót is énekeltek. Mindhárom szólamnak volt szólóénekese.

Az asszonykórus előtt volt egy vegyes kórus, azt szintén Wurcel Gábor tanító úr vezette. Ez a kórus férfiakból, asszonyokból, lányokból tevődött össze. Sokszor énekeltek közösen az iskolai énekkarral. Így tudtam együtt énekelni néhányszor édesapámmal. Ünnepségeken, rendezvényeken, versenyeken – a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyen is az 1970-es években – énekeltek.

Ez az összeállítás a tankönyvekben is benne volt, az iskolában is énekeltük. Ez az énekkar szerepelt Galántán, Érsekújváron, Marcelházán, Nemesócsán.

Én, Ďuráč Alica szeretném leírni, hogyan emlékezem a Csemadok mellett működő asszonykórusra. Ezek az én emlékeim, lehet, hogy mások másképp emlékeznek.

1995. szeptember 18-án hívtak az énekkarba énekelni, azt akkor Vajda Évike tanítónő vezette (alsó tagozatos tanítónő volt és zenét is tanított). A próbák akkortájt a kultúrházban folytak, és a társaság befogadott engem. Felléptünk a csicsói falunapokon, nyugdíjasnapokon, a Csemadok-napokon Kolozsnémán, de a környék falvaiba is ellátogattunk. Van egy felejthetetlen emlékem is, amely Vajda Géza bácsihoz (tisztelet emlékének), Évike apjához kötődik. A kultúrházban nem volt fűtés, így ő felajánlotta, hogy az énekpróbákat tartsuk meg a lakásukban. Azt a szívélyes fogadtatást nem felejtem el soha! Azután megint átvette a kórust az előző vezető, Bödőkné Nagy Judit, annak idején ő alakította meg az asszonykórust. A két kórusvezető jóvoltából nagyon sok szép dalt, indulót tanultunk meg. Felléptünk minden március 15-i és október 6-i megemlékezésen. Énekeltünk a „Magyarnak maradni” emlékpark szoboravatásán. Többek között Kossuth Lajosról, Klapka Györgyről szóló énekek és a Magyar Himnusz hangzott el. Vagy szerepeltünk a falunapok megnyitóján, a temetőben rendezett emlékműsorokon, ezeken megemlékeztünk a hősi halált halt katonákról, emlékkoszorút is helyeztünk el. 2005-ben Nagy Géza fafaragó művész megalkotott egy szélharangokkal felszerelt oszlopot az 1848–1849-es szabadságharc csicsói hőseinek emlékére. Az ünnepélyes felavatásra meghívták a magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort és Bugár Bélát, Duray Miklóst, ők együtt leplezték le az alkotást. Előtte még a falunk Kisbajcs polgármesterétől kapott emlékbe egy nagy keresztet, azóta a polgármester úr minden ünnepségünkön jelen van. (Kisbajcs Csicsóval, pontosabban a Szakajtással szemben a Duna másik oldalán levő, magyarországi falu.) Az ünnepséget a helyi önkormányzat és a Csemadok csicsói alapszervezete közösen rendezte, s ezen mi is felléptünk. Nagy Géza úrnak nem egyetlen műve díszíti községünket. Alkotásainak átadásán mi is mindig szerepeltünk.

Ami további szerepléseinket illeti, számos sikeres fellépésünk volt mind itthon, a Csallóközben, mind Magyarországon. Vendégek lehettünk Szabadbattyánban, és ott Bereczki Zoltánnal, a Centrál színház neves művészével énekelhettünk egy színpadon. Nagy Gézának, feleségének, Szerénkének és a karvezetőnk jóvoltából felléptünk Budapesten a Stefánia Palotában is, ott avatják a kultúra és a bor lovagjait.

Nem felejtem el az Ágh Tibor (tisztelet emlékének) vezette, Csicsón tartott kórustalálkozót, amelyen négy énekkar működött közre az ő irányításával. Még két felejthetetlen emlékem fűződik ezekhez a szereplésekhez. Nagy Géza és támogatóink – legnagyobb anyagi segítőink MUDr. Pásztor László és Fehérváry Pál – által olyan színhelyre is eljutottunk, mint Egyházaskozár. Innen kissé továbbutazva Mohácsra jutottunk. Itt található a történelmi nevezetességű Mohácsi csata emlékparkja. Széles bejáratú, nagy bronzkapuja van, emberi kéz- és lábszárcsontot ábrázoló bronzöntvényekből van összeállítva. A csatáról szóló ismertetés magyarul, németül, angolul és franciául hangzott el.

Ezeket az élményeimet azért vetettem papírra, mert hiszem és tudom, hogy nemcsak én emlékezem rájuk szívesen. Kórusunk volt tagjai egyetértenek velem.

Köszönet és hála támogatóinknak, a két kórusvezetőnek, hiszen nélkülük ilyen élményekben és sikeres szereplésekben nem lett volna részünk.

Szeretném folytatni az énekkarunkról írott megemlékezésemet. Több egyházi ünnepségen énekeltünk. Gondolok itt az ekeli református templomra, ott olyan személlyel volt szerencsénk megismerkedni, mint Tőkés László református püspök úr. Felejthetetlen élmény volt, amely megismétlődött, ugyanis 10 évre rá Csicsón is élvezhettük a társaságát. Továbbá a CSEMADOK jóvoltából felléphettünk a hetényi református templomban, ott pedig a debreceni református kollégium növendékeivel találkoztunk és énekeltünk. Ez egy szüreti ünnepség része volt, amelyre CSEMADOK-unk elnökével, idős Bödők Károllyal utaztunk.

Itthon is énekeltünk mindkét templomunkban, Nagy Géza pedig fényképezett minket.

A Gyöngykoszorú Népdalkör 2015-ben egy füssi házaspár kezdeményezésére alakult az 1965-ös árvíz 50. évfordulójára szervezett ünnepségre Bödők Judit, csicsói lakos vezetésével. Az első fellépésük is a 65-ös árvíz évfordulóján, 2015. június 14-én volt, majd 19-én és 21-én a Duna-parton.

A népdalkör három falu – Füss, Csicsó, és Kulcsod – énekelni szerető embereit fogja össze és az éneklésen kívül alkalmat nyújt a közösségi együttlétekre is.

Az alakuláskor 60 tagot számlált a népdalkör, 4-5 gyermekkel kiegészülve. Jelenleg 30 tagja van, köztük 3 férfi. Ők nagy örömmel vesznek részt a népdalkör próbáin, fellépésein. A legidősebb tag 70 éves elmúlt (Sztahó Tibor, Csicsó), a legfiatalabb pedig 23 év körüli (Both Alexandra, Kulcsod). Minden héten másik településen próbálnak. Általában csütörtökön találkoznak, de fellépések előtt több alkalommal is összejönnek. Bödők Judit hallás után tanulja meg az énekeket, így adja át a többieknek. A próbákon Judit hegedűn kíséri a kórus tagjait.

Főleg népdalokat – Galga menti népdalokat, palócföldi népdalokat, aratási népdalokat, Bagi dalcsokrokat – énekelnek. Ünnepi alkalmakkor – például adventi időszakban – egyházi énekek is a műsorukra kerülnek.

Szeretnék utólagosan hírt adni a Gyöngykoszorú Népdalkör tavaly ádventi fellépéseiről. Ádvent 1. vasárnapján a kolozsnémai katolikus templomban énekeltünk. A 2. vasárnap Füss község katolikus templomának szentmiséjén vettünk részt, a 3. vasárnap pedig a csicsói katolikus temploméban. Karácsony előtt, a 4. vasárnapon a csicsói református templomban énekeltünk az istentiszteleten. Az esztendő végén egy nagyon jól sikerült évbúcsúztató esten vettünk részt, és ezen további éneklésre tettünk fogadalmat. Most kórusunk az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc megünneplésére készül. Ezt március 12-én, Csicsón tartják. Március 15-én, nemzeti ünnepünk napján pedig Medvén fogunk részt venni a megemlékezésen.

- Bödőkné Nagy Judit nyugdíjba vonulásáig a csicsói Gáspár Sámuel Alapiskola és Óvoda óvoda részlegének igazgatója volt. Zeneszeretetét családjából hozta. Édesanyja, Nagyné Fél Mária (1920–2000) énekhangjával, szólóénekével sokszor gyönyörködtette nemcsak a református egyház tagjait, hanem különféle rendezvényeken a falu lakosait is. Neki is volt kitől örökölni. Édesanyám szerint Judit nagyanyja, Mariska néni anyja, Félné Bognár Ilona (1891–1974) énekelt talán legszebben a faluban. Mariska néni nővérével, Ilonka nénivel a vegyes kórusban is énekelt, most pedig Judit is húgával, Fehérváryné Saroltával. Az ő húguk, Olga (1951–2007), valamikor szólót énekelt a csicsói könnyűzenei együttesekkel, öccsük, András pedig az iskolai énekkar tagja volt.

- Bödők Judit és Vajda Éva tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának (ma Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa). Vajda Éva teljes tanítónői munkássága alatt. Az ő testvérei is zenével foglalkoznak. Vajda Géza egyetemet végzett zenetudós, 1970–1984 között az Ifjú Szívek énekese, illetve segédkarnagya. Számos szakmai és társadalmi szervezet tagja, tisztségviselője, zenetudományi konferenciák előadója. Zenei forgatókönyveket írt a szlovák rádiónak. László pedig különböző csicsói könnyűzenei együtteseknek volt oszlopos tagja (dobosa), később Komáromban is dobolt. Édesanyjuk, Vajdáné Décsi Etus néni (1920–1992) és nagynénjeik, Petőczné Décsi Teréz (1926–1995) és Décsi Eszter néni (1911–1997) nemcsak énekeltek, hanem szavaltak és színdarabokban is szerepeltek.

- A katolikus hívek között is volt, van sok kiváló énekes. Sztahó Tibor szólót is énekelt. Az édesapja, id. Sztahó Lajos (1911–1986) volt a citerazenekar megalakításának kezdeményezője.

- A „Kovács lányok” is népszerűségnek örvendenek. Szalainé Mariska néni (ő táncolt és szavalt is), Kosárné Erzsi néni (1939–2016), Károlyiné Katalin, Ecetné Rozália tehetségére minden énekkar számíthatott. Húguk, Irén (Gaálné) pedig a csicsói zenekarok énekese volt. Testvérük Kovács Lajos-Lajcsi (1942–2008) pedig nagyszerűen táncolt. Nem tartozik a témához, mégis meg szeretném említeni, hogy öccsük, Kovács László (1956–2006) országos súlyemelő bajnok volt.