A csicsói egészségügyi központ dolgozói

 

Csicsónak az 1950-es évek végéig nem volt saját orvosa, orvosi rendelője.1 Amikor alkalmassá tették erre a gróf intézőjének kúriáját, orvosi rendelőt alakítottak ki benne és beköltöztették a szomszédos falu, Füss orvosát, dr. Snoha Štefánt (1929–1979). Ő nemcsak jó szervezőkészségről tett tanúbizonyságot, hanem a lényéből áradó kedvességével mindenkit meg tudott nyugtatni. Szlovák nemzetiségű volt, de megtanult tökéletesen magyarul. Haláláig, 1979-ig dolgozott falunkban és körzetében, itt temették el később családtagjait is (már csak idősebb fia él). Snoha doktor úr mellett Csicsó Janka nővér szolgált. Janka nővérnek nagyon sokat köszönhetünk, főleg akkor volt nagy szerepe, amikor falunkban egyre-másra változtak a helyettesítő orvosok.  Kicsit később lett fogorvosa is a falunak, Bartha Zoltán (1933–1984) doktor úr. Neki csicsói kötődése is volt, ükapja, Bartha Ferenc református lelkész volt falunkban, a temetőnkben nyugszik. Őmellé temették halála után a doktor urat, később feleségét, Bartháné Morvai Mária tanító néninket is. Mikor ideköltözött feleségével, az Alsó utcában helyezték el őket, a falu egyik legszebb kúriájában. Kis ideig először itt volt a rendelője, majd szemben, özvegy Görözdi Zsófi néni házának egyik szobájában. Végül neki is szép rendelőt szereltek fel Snoha doktor úré mellett. Bartha doktor úr nagyon lelkiismeretes fogorvos volt. Minden évben ellenőrizte és kezelte az iskola tanulóinak fogait. Sokat olvasott, művelt ember volt, kezelés közben mesélt, tanította a gyermekeket. Sztahó Ibolya nővérkét Vida Jolán váltotta fel, ő a doktor úr halála után tovább dolgozott Csúz Antal fogorvos mellett. Sajnos, ő néhány év után megszüntette rendelőjét. Utána már nem volt fogorvosa a falunak.

 Snoha doktor úr halálával nehéz, orvos nélküli évek következtek. Csak helyettesek dolgoztak a rendelőben. Leghosszabban Balazsovjech doktor úr, egy nyugdíjas, idős és már beteg orvos rendelt, aki Csicsón halt meg, de nem itt temették el. Aztán az 1980-as évek közepe táján ráköszöntött falunkra a szerencse. Dr. Pásztor László fiatal, tehetséges orvos elvállalta Csicsót és körzetét. Ekkor már gyermekorvosa is volt a falunak, Nagy Ákos személyében (nagyapjáról megemlékezik e könyv is). Pásztor Lászlónak Keszeghné Nagy Terike, később Kollárné Benkóczi Katalin, Nagy Ákosnak pedig Nagy Szilvia (1959–2011) nővér segített munkája végzésében. Több évtizedig tartó szolgálat után Nagy Szilvia sajnos fiatalon meghalt, Nagy Ákos doktor úr pedig nyugdíjba vonult. Most csak helyettesítő gyermekorvosa van a falunak Dr. Szerda Andrea személyében, de ez is nagy dolog az orvoshiányt tekintve. Pásztor László mindenki megelégedésére, hosszú ideig gyógyította Csicsó és környéke betegeit. A 2000-es évek elején átadta orvosi praxisát dr. Bulajcsík Ferencnek. Őt Kollárné Benkóczi Katalin segíti. Pásztor doktor a Szlovákiai Magánorvosok Szövetségének (ASL) tiszteletbeli elnöke. A csicsói református egyházközség tagja, különféle rendezvények támogatója, segíti a sportolókat, a csicsói öregfiúk futballcsapat erőssége. Köszönjük, doktor úr!

Az orvosi rendelő előtt 1970-es évek:

Molnár Tibor mentős, Dr. Snoha Štefán általános orvos, Dr. Bartha Zoltán fogorvos, Csicsó Janka, az ált. orvos nővére, Molnár Mária védőnő, Nyitrainé Julianna takarítónő, Décsi Etel okleveles szülésznő.

A kép tanúsága szerint a csicsói egészségügyi központnak volt mentőautója és mentőse és terhesgondozója. Mentőse ma is van, Németh Arnold.

1994 óta gyógyszertára is van falunknak, a Rélia patika, amelynek Gráfel Aurélia doktornő a tulajdonosa és Félné Bödők Szilvia segíti fontos tevékenységét.

1.    A csicsóiak Nagymegyerre (Róth doktor), Nemesócsára (Deutsch, Nagy Árpád orvosok), Füssre (Mocsári doktor) jártak orvoshoz, vagy az orvos látogatott Csicsóra. Kivétel egy rövid időszak volt, mikor 1872 és 1874 között Wertner Mór orvos Csicsón gyakornokoskodott. (Valószínűleg rokonai éltek Csicsón.)

Décsiné Vendégh Etel (1918–1992), okleveles szülésznő. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 50 éven át végezte munkáját a csicsói orvosi körzetben. Tanulókönyvében (indexében), ezeket a neveket olvastam: Szentágothai János professzor, Balazsovjech doktor, a mi öreg orvosunk. Természetesen, amikor Etel nénit vizsgáztatták, még fiatal orvosok voltak. Etel néninek szigorú, katonás modora volt. Lehet, hogy emiatt néhányan nem kedvelték. Szakértelmét, segítőkészségét azonban mindenki elismerte. Hivatását odaadóan végezte. Nemcsak a szülőasszonyokról, kismamákról és a csecsemőkről gondoskodott példásan, hanem ha tudott, mindenkinek segített, aki hozzáfordult. De tudta, meddig érnek a képességei, mikor kell orvoshoz fordulni. Nekünk szomszédunk volt. Hálás vagyok neki, hogy gondoskodó figyelmében részesített. Különösen pedig azért vagyok neki hálás, mert tisztelte szüleim igyekezetét, ahogyan bennünket – három, és ebből két sérült gyermeket – neveltek. Mindig számíthattunk a segítségére, tanácsaira. Mi is tiszteltük, szerettük őt.

Noha Csicsónak az 1950-es évek végéig nem volt saját orvosa, bábaasszonyai mindig voltak, pl. Soósné Simon Mária (Mészárosné Bödők Sári néni nagyanyja), és asszonyságnak szólították őket. Ők a hivatásuknak éltek és minden rászoruló beteget elláttak, ha tudtak. Etel néni időben az utolsó volt közülük.

 

-          A csicsói református egyház krónikájában olvashattunk egy bejegyzést 1820-ból, mely arról szól, hogy olvastatott a Nagyméltóságú Magas Királyi Helytartó Tanács 1820. február 15-én költ parancsoló levele, melyben a „himlő (a fekete himlő vakcináját 1796-ban fedezték fel – N. A.), beoltásnak nagyobb előmozdítása tekintetéből azon rendeletet adja a lelki pásztorokra nézve, hogy minden esztendő végén, az azon esztendőben született gyermekek lajstromát küldje el a Járásbéli Szolga Bíró Úrhoz.” Bizonyára e lajstrom szerint kapták a gyermekek a védőoltást.

-          Róth doktor 1947-ben megállapította, hogy édesanyámnak agyhártyagyulladása van. A komáromi kórházba vitette, ott azt mondták neki, nagy szerencséje van, mert ezt penicillinnel már jól tudják gyógyítani. Penicillinnel először 1942-ben gyógyítottak sikeresen embert és 1944-ben kezdték gyártani, nálunk még csak néhány kórházban alkalmazták.

 

Nagy Amália, 2017. március 4.