Csicsó rövid története

„A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.” (Vörösmarty Mihály)

Néha bizonyára eltöprengünk azon, hogyan alakulhatott ki a mi kis falunk, miért hívják Csicsónak, hogy boldogultak az itt letelepedett emberek a hétköznapjaikon, a történelem viharában. Ezekre a kérdésekre teljes bizonyossággal nem tudunk felelni. Megpróbálom elmondani, milyen történeteket hallottam, olvastam kedves falumról.

Kisiskolás korunkban ezt mondták a gyerekeknek: „A hagyomány szerint egy itt letelepedett, Csicsó nevű halászról kapta falunk a nevét.” Nos, ezt így képzelem el:

Csallóköz, és ahol a mi falunk található, Alsó-Csallóköz lápos, mocsaras, nádas vidék volt (Ham). A Duna szabadon folyt a medrében, ágazott-bogazott (Erecs – eres, Mire vagy Millér – mély ér). A nádasokban „tapolcsánfirgek” – toportyánfarkasok tanyáztak (Farkasföld). Áradáskor a táj tengerré változott. Hogy mégis mért telepedtek le itt emberek már az ókorban is? Mert a vizek, nádasok, rétek, erdők bővelkedtek halakban, vadakban. A honfoglaló magyarokkal vándorló törzsek is rátaláltak erre a Tündérkertre. Az ókori települések romjaiból, sírhalmaiból keletkezett kis magaslatokra, dombocskákra felhúzták vályogból, sárból, nádból döngölt kunyhóikat. Így alakulhatott ki Csicsó, sőt kettő is: Alsó és Felső. És a szomszédos Erecstő, Ásványtő, Bezdán, Kécs, Böcs. Ezek a nevek még élnek a köztudatban, de a települések a tatárjárás, törökdúlás idején elpusztultak, vagy természeti katasztrófák – tűz, víz – pusztították el őket. Ez a józan ész diktálta építkezési mód volt jellemző a falura, egészen a XX. század közepéig. Ezért kanyargósak ma is a régi utcák, követik a házak vonalát. A múlt század közepén Mocsári doktort szülő asszonyhoz hívták az Erecsi út elejére. A falu vége felé ledobta biciklijét és gyalogosan gázolt tovább a sártengeren át. Közben „tisztességszólván”, szidta a „paraszt Istenit”, aki meglát egy dombot, és mindjárt odaépítkezik.

Csicsó község a Csallóköz egyik legrégibb helysége. Már 1172-ben a pannonhalmi apátság levéltárában őrzött oklevélben említik Sysou alakban.

 Mi ekkortól eredeztetjük. Viszont meg kell vallanunk, nem biztos, hogy a mi falunkról van szó. Ugyanis a Kárpát-medencében nagyon sok Csicsó nevű település található. A legismertebb Csíkcsicsó Erdélyben. Itt ezen kívül még rengeteg Csicsó előtagú helységnév van (pl. Csicsóhagymás, Csicsóvára stb.). De Somogyban, Tolnában, a Balaton partján is vannak Csicsó községek. A Kisalföldön, ahol mi vagyunk, sok település része (Nagyigmánd), határnév őrzi egykori Csicsó nevű falu emlékét. Ide kattintva, térképen is megnézheti, hol vannak. A név népszerűségét talán annak köszönheti, hogy némely kutató szerint a török csicsak – çiçek ’virág’ jelentésű szóból ered. Ezt az feltevést az is alátámaszthatja, hogy Komárom környékére Árpád fejedelem korában kabar törzsek telepedtek le. A kabarok, török elnevezés, a kaukázusi kazároktól szakadtak el, és csatlakoztak a magyar törzsekhez, ahogy török eredetű törzsek is. Henkey Gyula professzor 1994-es csicsói felmérésében többet olvashatunk erről A csicsóiak, csallóköziek etnikai, embertani felmérése címszó alatt - kattintson a hivatkozásra. Csicsó a kezdetektől komáromi várbirtok volt. Annak ellenére, hogy a Pannonhalmi főapátság birtokai ölelték körül délről és keletről, csak rövid ideig tartozott az apátsághoz (csicsói határnevek a Duna mentén: Papok földje, Papok kertje, Papok rétje). 1630 táján Csicsót Komáromtól Zichy Pál vette bérbe, aki letette a kastély alapjait. 1657-ben aztán Zichy István megvásárolta a birtokot. İnnentől a Zichy család kedvelt tartózkodási helye lett falunk (fő birtokaik a Veszprém megyei Várpalotán voltak). Sorsát szívükön viselték. Kastélyt, templomot, iskolát építtettek, törődtek a lakosok lelki, szellemi, fizikai állapotával. Az utolsó Zichy, Terézia halála után férje, a megyeri származású gróf Waldstein János (Nagymegyer, 1809 – Bécs, 1876) lett az örökös. Nagy műveltségű, bölcsész- és jogi doktor, tevékeny ember, Széchenyi István barátja. Az ő idejében történt meg az 1848-as jobbágyfelszabadítás után az 1848-as és 1871-es úrbéri törvény alapján 1872-ben a falu határában a birtokrendezés. A zsellérek földjét (egy része Eperjes, mai napig így hívják) ajánlotta fel a gróf tagosításra (ezért hívták utána a többi részt Ajánlatnak). Vagyis kimérték azok között a jobbágyok között, akik addig is művelték. Most megvehették és földtulajdonosokká válhattak. (Csicsói volt úrbéresek-jobbágyok 1865-ben levélben kérelmezték gróf Waldstein Jánostól az ún. maradványföldek¹ váltságát illető részletfizetés elhalasztását. A levélnek és a gróf válaszlevelének másolatát RNDr. Bödők Zsigmond, 1957–2010, bocsátotta rendelkezésemre.

A képen gróf Waldstein János válasza, melyben munkával való ledolgozásra szorítja a kérelmezőket. És ide kattintva a teljes levelezést is megnézheti:

 Csicsói jobbágyok kérelme gróf Waldstein Jánoshoz, és annak válasza , Urbárium 1767- Csicsó - régi térképekkel)

Elkezdte a falu és határa csatornahálózatának kiépítését. Csatornákat, árkokat húztak, amelyeket az utak alatt gégékkel kötöttek össze, és végül az így összegyűjtött csapadékot zsilipek segítségével a Dunába vezették.  Ez a csatornahálózat még az 1960-as években is jól működött! Korai, 1876-os halála megakadályozta további áldásos tevékenységében. Halála után második felesége, gróf Kálnoky Adél folytatta munkáját. Ő építtette a falu egyik legszebb épületét, a zárdát, ahol a Kálnoky család kolostoriskolát és gyermekgondozót működtetett.

Az épület megérdemelné, hogy visszaállítsák eredeti szépségébe! Tegyünk érte!

A Zichyk, Waldstein János, Kálnokyak Csicsó község, a csicsói római katolikus egyházközség volt kegyurainak emlékét táblák őrzik a katolikus templomban.

1. Az urbáriumok szabályozták a jobbágyok földesuraik iránti kötelezettségeit, többek között a jobbágytelkek nagyságát is. Az ettől nagyobb földek voltak a maradványföldek.

 Amit itt el szeretnék mondani, az 1946 késő őszén Csehországban, Letovicénél történt. Nem tudom a pontos körülményeket, de a lényege igaz! Nagy Miklósné Mészáros Erzsébetet (1927) fiatal lányként családjával együtt telepítették ki. Így emlékezett: Megállt a vonatunk valahol, nem tudtuk, hol. Egyszer csak hallottuk, zörgetik a vagonok deszkáját: „Csicsóiak, itt vagytok, merre vagytok csicsóiak?” Aztán valaki ráismert idős Kálnoky Sándor gróf² hangjára. A továbbiakról már csak röviden beszélt Böske néni. A gróf úr ott is, akkor is igyekezett segíteni kedves falubelijein. Leszállíttatta őket, és ahogy tudta, idővel elhelyezte őket a körülményekhez és lehetőségeihez képest legjobban, hogy együtt maradhassanak. Sajnos többet nem tudok én sem, Böske néninek nagyon fájó emlékei voltak ezekről az időkről, nem szeretett róluk beszélni. Őket első nap egy véres falú pajtába terelték, édesapjuk is Csehországban halt meg, a szülőföldtől való elszakadás miatti fájdalmában.

2. Az I. Csehszlovák Köztársaság idején bevezetett földreform miatt a Kálnoky családtól elvették birtokuk nagyrészét. 1945 után további nagyarányú elkobzás sújtotta őket. Mivel a grófi családot a 2. világháború utáni hatalom nemkívánatosnak tekintette, Letovicébe, a család morvaországi ágának birtokára költöztek. De ott is csak 1948-ig maradhattak, a kommunista puccs után szó szerint kikergették őket az országból.

  1939-es összeírás a faluról

Gróf Kálnoky Sándorné és gyermekei Csicsó, 1935?

Alexander Gustav Kálnoky de Köröspatak 1888–1965 nincs a képen, Maria Theresia von Schönburg-Hartenstein 1896–1979. Gyermekeik: Johanna Kálnoky de Köröspatak 1921, Maria Adelheid Kálnoky de Köröspatak 1922, Alexander Hugo Kálnoky de Köröspatak 1924, Margit Kálnoky de Köröspatak 1926, Isabella Kálnoky de Köröspatak 1928, Alois Hugo Kálnoky de Köröspatak 1931, Terézia Mária Kálnoky de Köröspatak 1932

 A Kálnoky családfa

Csicsó kegyurai - pdf

Csicsó község képviselő-testülete a 66./2020-as számú határozatával díszpolgári címet adományozott Kálnoky Alajos gróf úrnak, a falu hírnevének öregbítéséért és példamutató tevékenységéért. A járványügyi helyzet miatt a zártkörű ünnepélyes átadóra a községi hivatal eskettető termében került sor, 2021.június 4-én. A Kálnoky család méltatása után, falunk polgármestere, Földes Csaba mérnök úr tartotta meg ünnepi köszöntőjét, majd diszpolgárrá avatta gróf Kálnoky Alajost. Szívből gratulálunk és további jó egészséget kívánunk Kálnoky Alajos gróf úrnak és családjának.

Nagy Amália

Csicsó … mondhatnánk semmi különös, ugyanolyan település, mint Csallóközben bármelyik körülöttünk. Mondhatnánk semmi különös, azonban ha a fellelhető feljegyzéseket böngészgetjük, érdekes és értékes történelmi adatokra találunk.

Itt terül el a vén Duna, amely tán még államhatár a szakállas, öreg Csallóközben. Csupa dudva, muhar, kokojszás (tőzegáfonyás, tőzegmohás*) nádasok, vén, ácsorgó tölgyek terebélyesednek. A nyárfákból, füzekből, kőrisekből, szilfákból tűzdelt erdők csendje gyönyörködteti a látogatót.

Ám, ha történetírók feljegyzéseit kutatjuk, olvasgatjuk, érdekes történetekre lelhetünk. Ezért lapozgattam Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai monográfiáját, Alapy Gyula A csallóközi halászat története, Ipolyi Arnold Csallóközi uti-képek, a Kalligram könyvkiadó által 1993-ban és 1994-ben Pozsonyban újra kiadott könyveit, Fényes Elek Magyarország geográfiai szótára 1851-ben kiadott feljegyzéseit, Vályi András: Magyar Országnak leírása, 1796-os lexikonát. (És sorolhatnánk tovább a műveket, melyek zömmel az interneten is olvashatók, vagy megrendelhetők.*)

Az első írásos emléket 1172-ből találhatjuk, ahol falunk SISOU név alatt szerepel, mint II.Géza jobbágyának, Konrádnak a tulajdona. Aztán sorban: 1225-ben Chichou, 1227-ben Sichou, 1268-ban Chychow, 1378-ban Alsou-Chychow, 1442-ben Chichou et alia, 1460-ban Also és Felső Chychou, majd 1773-tól Csicsó.

Konrád, II.Géza jobbágya 1172-től a Pannonhalmi Apátságra hagyományozza Csicsót. Ezt követően, 1468-ban már a komáromi várbirtoké. A győri várkapitány Ugrovics Vid 1547-től birtokolja. 1562-től Paxy János a komáromi várkapitány tulajdona. (Lehet, hogy a második világháború után Magyarországra települt Paksy Rudolf kései utóda a Paxyaknak? A csicsói Paksy család hamvai a református temetőben porladnak.  Paksy János feleségének (1873–1931) síremlékét ma is jó állapotban találjuk. Fia, a fent említett Paksy Rudof jegyző volt Csicsón. Utódaik nincsenek.*)

Később Iller János győri várkapitány bírja. Ezt követően a 17.században már a Zichyeké, akik a Csallóközben, Csicsón telepedtek le. (1630 táján Csicsót Komáromtól Zichy Pál vette bérbe, aki letette a kastély alapjait. 1657-ben aztán Zichy István megvásárolta a birtokot.*) A 18.század közepétől az alsócsicsói Nagy és Pálffy nemesi családoknak volt itt még birtoka. A Pálffy családról tudnunk kell, hogy Anjou leszármazottak. A 19.században az utolsó Zichy, Terézia halála után férje, a megyeri születésű gróf Waldstein János lett az örökös. Róla tudjuk, hogy a „legnagyobb magyar” Széchenyi István testi-lelki jó barátja volt. Halála után második felesége gróf Kálnoky Adél, a francia Sabran-Pontevès herceghez ment feleségül. Mivel Kálnoky Adél egyetlen fia kiskorában meghalt, így utána unokaöccse gróf Kálnoky Sándor lett a település kegyura. 2000-ben Kálnoky Alojz, Kálnoky Sándor fiatalabbik fia, az egykori Zichy kastéllyal együtt visszanyerte a család birtokait is. Bár már Kálnoky Alojz sem tartja magát kegyúrnak, mégis kegyúrhoz méltóan először a római katolikus templomot újíttatta fel, majd utána a kastélyt.*

„Nagy Géza verses füzete: Csicsói füzetek

Zárszó:

Búcsúzóul köszöntelek téged Csicsó

ezeréves tája, fejet hajtok minden porladó

gally, levél sírhalma fölött és múltunk,

napjaink és jövők embere előtt.”

Nagy Géza, Csicsó, 2013.11.29.  (*Nagy Amália)