Csicsó rövid története

„A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.” (Vörösmarty Mihály)

 

Néha bizonyára eltöprengünk azon, hogyan alakulhatott ki a mi kis falunk, miért hívják Csicsónak, hogy boldogultak az itt letelepedett emberek a hétköznapjaikon, a történelem viharában. Ezekre a kérdésekre teljes bizonyossággal nem tudunk felelni. Megpróbálom elmondani, milyen történeteket hallottam, olvastam kedves falumról.

Kisiskolás korunkban ezt mondták a gyerekeknek: „A hagyomány szerint egy itt letelepedett, Csicsó nevű halászról kapta falunk a nevét.” Nos, ezt így képzelem el:

Csallóköz, és ahol a mi falunk található, Alsó-Csallóköz lápos, mocsaras, nádas vidék volt (Ham). A Duna szabadon folyt a medrében, ágazott-bogazott (Erecs – eres, Mire vagy Millér – mély ér). A nádasokban „tapolcsánfirgek” – toportyánfarkasok tanyáztak (Farkasföld). Áradáskor a táj tengerré változott. Hogy mégis mért telepedtek le itt emberek már az ókorban is? Mert a vizek, nádasok, rétek, erdők bővelkedtek halakban, vadakban. A honfoglaló magyarokkal vándorló törzsek is rátaláltak erre a Tündérkertre. Az ókori települések romjaiból, sírhalmaiból keletkezett kis magaslatokra, dombocskákra felhúzták vályogból, sárból, nádból döngölt kunyhóikat. Így alakulhatott ki Csicsó, sőt kettő is: Alsó és Felső. És a szomszédos Erecstő, Ásványtő, Bezdán, Kécs, Böcs. Ezek a nevek még élnek a köztudatban, de a települések a tatárjárás, törökdúlás idején elpusztultak, vagy természeti katasztrófák – tűz, víz – pusztították el őket. Ez a józan ész diktálta építkezési mód volt jellemző a falura, egészen a XX. század közepéig. Ezért kanyargósak ma is a régi utcák, követik a házak vonalát. A múlt század közepén Mocsári doktort szülő asszonyhoz hívták az Erecsi út elejére. A falu vége felé ledobta biciklijét és gyalogosan gázolt tovább a sártengeren át. Közben „tisztességszólván”, szidta a „paraszt Istenit”, aki meglát egy dombot, és mindjárt odaépítkezik.

Csicsó község a Csallóköz egyik legrégibb helysége. Már 1172-ben a pannonhalmi apátság levéltárában őrzött oklevélben említik Sysou alakban.

 Mi ekkortól eredeztetjük. Viszont meg kell vallanunk, nem biztos, hogy a mi falunkról van szó. Ugyanis a Kárpát-medencében nagyon sok Csicsó nevű település található. A legismertebb Csíkcsicsó Erdélyben. Itt ezen kívül még rengeteg Csicsó előtagú helységnév van (pl. Csicsóhagymás, Csicsóvára stb.). De Somogyban, Tolnában, a Balaton partján is vannak Csicsó községek. A Kisalföldön, ahol mi vagyunk, sok település része (Nagyigmánd), határnév őrzi egykori Csicsó nevű falu emlékét. Ide kattintva, térképen is megnézheti, hol vannak. A név népszerűségét talán annak köszönheti, hogy némely kutató szerint a török csicsak – çiçek ’virág’ jelentésű szóból ered. Ezt az feltevést az is alátámaszthatja, hogy Komárom környékére Árpád fejedelem korában kabar törzsek telepedtek le. A kabarok, török elnevezés, a kaukázusi kazároktól szakadtak el, és csatlakoztak a magyar törzsekhez, ahogy török eredetű törzsek is. Henkey Gyula professzor 1994-es csicsói felmérésében többet olvashatunk erről A csicsóiak, csallóköziek etnikai, embertani felmérése címszó alatt - kattintson a hivatkozásra. Csicsó a kezdetektől komáromi várbirtok volt. Annak ellenére, hogy a Pannonhalmi főapátság birtokai ölelték körül délről és keletről, csak rövid ideig tartozott az apátsághoz (csicsói határnevek a Duna mentén: Papok földje, Papok kertje, Papok rétje). 1630 táján Csicsót Komáromtól Zichy Pál vette bérbe, aki letette a kastély alapjait. 1657-ben aztán Zichy István megvásárolta a birtokot. İnnentől a Zichy család kedvelt tartózkodási helye lett falunk (fő birtokaik a Veszprém megyei Várpalotán voltak). Sorsát szívükön viselték. Kastélyt, templomot, iskolát építtettek, törődtek a lakosok lelki, szellemi, fizikai állapotával. Az utolsó Zichy, Terézia halála után férje, a megyeri származású gróf Waldstein János (Nagymegyer, 1809 – Bécs, 1876) lett az örökös. Nagy műveltségű, bölcsész- és jogi doktor, tevékeny ember, Széchenyi István barátja. Az ő idejében történt meg az 1848-as jobbágyfelszabadítás után az 1848-as és 1871-es úrbéri törvény alapján 1872-ben a falu határában a birtokrendezés. A zsellérek földjét (egy része Eperjes, mai napig így hívják) ajánlotta fel a gróf tagosításra (ezért hívták utána a többi részt Ajánlatnak). Vagyis kimérték azok között a jobbágyok között, akik addig is művelték. Most megvehették és földtulajdonosokká válhattak. (Csicsói volt úrbéresek-jobbágyok 1865-ben levélben kérelmezték gróf Waldstein Jánostól az ún. maradványföldek1 váltságát illető részletfizetés elhalasztását. A levélnek és a gróf válaszlevelének másolatát RNDr. Bödők Zsigmond, 1957–2010, bocsátotta rendelkezésemre.

A képen gróf Waldstein János válasza, melyben munkával való ledolgozásra szorítja a kérelmezőket. És ide kattintva a teljes levelezést is megnézheti:

 Csicsói jobbágyok kérelme gróf Waldstein Jánoshoz, és annak válasza , Urbárium 1767- Csicsó - régi térképekkel)

Elkezdte a falu és határa csatornahálózatának kiépítését. Csatornákat, árkokat húztak, amelyeket az utak alatt gégékkel kötöttek össze, és végül az így összegyűjtött csapadékot zsilipek segítségével a Dunába vezették.  Ez a csatornahálózat még az 1960-as években is jól működött! Korai, 1876-os halála megakadályozta további áldásos tevékenységében. Halála után második felesége, gróf Kálnoky Adél folytatta munkáját. Ő építtette a falu egyik legszebb épületét, a zárdát, ahol a Kálnoky család kolostoriskolát és gyermekgondozót működtetett.

Az épület megérdemelné, hogy visszaállítsák eredeti szépségébe! Tegyünk érte!

 

A Zichyk, Waldstein János, Kálnokyak Csicsó község, a csicsói római katolikus egyházközség volt kegyurainak emlékét táblák őrzik a katolikus templomban.

 

1. Az urbáriumok szabályozták a jobbágyok földesuraik iránti kötelezettségeit, többek között a jobbágytelkek nagyságát is. Az ettől nagyobb földek voltak a maradványföldek.

 Amit itt el szeretnék mondani, az 1946 késő őszén Csehországban, Letovicénél történt. Nem tudom a pontos körülményeket, de a lényege igaz! Nagy Miklósné Mészáros Erzsébetet (1927) fiatal lányként családjával együtt telepítették ki. Így emlékezett: Megállt a vonatunk valahol, nem tudtuk, hol. Egyszer csak hallottuk, zörgetik a vagonok deszkáját: „Csicsóiak, itt vagytok, merre vagytok csicsóiak?” Aztán valaki ráismert idős Kálnoky Sándor gróf2 hangjára. A továbbiakról már csak röviden beszélt Böske néni. A gróf úr ott is, akkor is igyekezett segíteni kedves falubelijein. Leszállíttatta őket, és ahogy tudta, idővel elhelyezte őket a körülményekhez és lehetőségeihez képest legjobban, hogy együtt maradhassanak. Sajnos többet nem tudok én sem, Böske néninek nagyon fájó emlékei voltak ezekről az időkről, nem szeretett róluk beszélni. Őket első nap egy véres falú pajtába terelték, édesapjuk is Csehországban halt meg, a szülőföldtől való elszakadás miatti fájdalmában.

2. Az I. Csehszlovák Köztársaság idején bevezetett földreform miatt a Kálnoky családtól elvették birtokuk nagyrészét. 1945 után további nagyarányú elkobzás sújtotta őket. Mivel a grófi családot a 2. világháború utáni hatalom nemkívánatosnak tekintette, Letovicébe, a család morvaországi ágának birtokára költöztek. De ott is csak 1948-ig maradhattak, a kommunista puccs után szó szerint kikergették őket az országból.

 

 

Kattintson rá! 1869-es és 1939-es összeírás a faluról

 

Gróf Kálnoky Sándorné és gyermekei Csicsó, 1935?

Alexander Gustav Kálnoky de Köröspatak 1888–1965 nincs a képen, Maria Theresia von Schönburg-Hartenstein 1896–1979. Gyermekeik: Johanna Kálnoky de Köröspatak 1921, Maria Adelheid Kálnoky de Köröspatak 1922, Alexander Hugo Kálnoky de Köröspatak 1924, Margit Kálnoky de Köröspatak 1926, Isabella Kálnoky de Köröspatak 1928, Alois Hugo Kálnoky de Köröspatak 1931, Terézia Mária Kálnoky de Köröspatak 1932

 

 

 A Kálnoky családfa

 

A csicsói gróf öröksége

 

Nagy Amália, 2013. augusztus 8.

 

Nagy Géza, Csicsó, írásaiból szerkesztve:

Csallóköz a Dunának, s egyben Európának legnagyobb folyami szigete. A szigetnek szabálytalan ovális alakja van, melynek hossztengelye megközelítőleg északnyugat- délkelet irányú. Hossza 98 km, legnagyobb szélessége 26 km. Északról Pozsonytól a Kis-Duna határolja Gútáig, Gútától Komáromig pedig a Vág-Duna. Délről Komáromig teljes hosszában a Duna határolja. Csodaszép, mesébe illő táj volt valaha, ahol tündérek laktak.

Midőn Csallóköz tája olyan gyönyörű volt, hogy Aranykertnek nevezték, sok tündér lakta akkoron. A Nagy-Duna szigetei voltak kedveltebb mulató helyeik. Ott járt hajdan Tündér Ilona is, mint hattyú úszkálva a Dunán. Vízi tündérpalotájában kimondhatatlan fény és gyönyörűség uralkodott. Aranytól, gyémánttól ragyogott ott minden. Vízi tartományaik messze terjedtek, egészen a tengerig. Később a tündérek elhagyták az Aranykertet, s az elhullajtott hajszálaikból lett sok arany, és belőle a sziget gazdagsága.

Tündér Ilona hazáját esténként csillagok ragyogták be, és egyik volt a Göncöl szekere. Mert a Göncöl igen nagyhírű „tátosféle” ember volt. Tudott „prófétányi”, megmondta az időváltozást előre. Emberek, országok sorsát, közelgő dögvészt és egyéb veszedelmet. Tudott beszélni a madarakkal s más állatokkal. Értette a fák susogását és az erdők zúgását. Szekerével mikor a földön járt, tudott a levegőben is röpülni. Ismerte a csillagok járását-kelését. Magos hegyen állott a lakása, hogy közelebb legyen az éghez. Halála után szekerével a Földről az égbe került, ahová juhászbojtárok kísérték. Szekerének rúdja azért görbe, mert a gonoszok lehúzták. Szekerének csillagai időjóslók. Ha aprón ragyognak, akkor szép idő várható. De ha nagyra nőnek, rossz időt jeleznek. Eső, vihar, szélvihar lesz. Így szól a legenda.

Ipolyi Arnold a következőket jegyzi le: „Magyarországon tekervényesen folyván a Duna és ágakra osztva sok szigeteket tsinál. Nevezetes ezek közt a Tsalló-Köz, mely Pozsonynál kezdődik s Komáromig tart; hossza tíz – legnagyobb szélessége pedig három mérföld. Neveztetik Arany-kertnek, mind a benne termő szép gyümöltsökért, mind pedig a Dunába található aranyfövenyekért. Különösen szerette Mátyás király ezt a szigetet és örömest múlatott benne. Az öreg emberek most is beszélik, melly áldott föld volt ez tsak ezelőtt 60 esztendőkkel is, de a Dunának tsaknem minden esztendőben való ki-áradásai a mi időnkben ezt a Szigetet nagyon megvesztegették.” (A Komáromi Tudós Társaság folyóirata, a Péczeli József szerkesztésében megjelent Mindenes Gyűjtemény 1790-ben írja.)

És jutunk el Csallóköz legenda- és történelmi világából Csicsó település jellemzéséhez, helyrajzi leírásához. Csicsó a Komáromi járás egyik legnépesebb települése a legrégebbiek közé tartozik. A Duna menti síkság részét alkotó Csallóköz alsó részében, az ősfolyótól 1,5 km-re terül el. Abszolút földrajzi helyzetét az északi szélesség 47° 46’ 12” és a keleti hosszúság 17° 46’ 1” (Nagyjából a községházára mutat- 47,770° és 17,767° Google 2014) határozzák meg. Közigazgatási területe 29,5 km², tengerszint feletti magassága 113 m, lakosságának száma a 2011-es népszámlálás szerint 1292 fő.*

 

Csicsó … mondhatnánk semmi különös, ugyanolyan település, mint Csallóközben bármelyik körülöttünk. Mondhatnánk semmi különös, azonban ha a fellelhető feljegyzéseket böngészgetjük, érdekes és értékes történelmi adatokra találunk.

Itt terül el a vén Duna, amely tán még államhatár a szakállas, öreg Csallóközben. Csupa dudva, muhar, kokojszás (tőzegáfonyás, tőzegmohás*) nádasok, vén, ácsorgó tölgyek terebélyesednek. A nyárfákból, füzekből, kőrisekből, szilfákból tűzdelt erdők csendje gyönyörködteti a látogatót.

Ám, ha történetírók feljegyzéseit kutatjuk, olvasgatjuk, érdekes történetekre lelhetünk. Ezért lapozgattam Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai monográfiáját, Alapy Gyula A csallóközi halászat története, Ipolyi Arnold Csallóközi uti-képek, a Kalligram könyvkiadó által 1993-ban és 1994-ben Pozsonyban újra kiadott könyveit, Fényes Elek Magyarország geográfiai szótára 1851-ben kiadott feljegyzéseit, Vályi András: Magyar Országnak leírása, 1796-os lexikonát. (És sorolhatnánk tovább a műveket, melyek zömmel az interneten is olvashatók, vagy megrendelhetők.*)

Az első írásos emléket 1172-ből találhatjuk, ahol falunk SISOU név alatt szerepel, mint II.Géza jobbágyának, Konrádnak a tulajdona. Aztán sorban: 1225-ben Chichou, 1227-ben Sichou, 1268-ban Chychow, 1378-ban Alsou-Chychow, 1442-ben Chichou et alia, 1460-ban Also és Felső Chychou, majd 1773-tól Csicsó.

Konrád, II.Géza jobbágya 1172-től a Pannonhalmi Apátságra hagyományozza Csicsót. Ezt követően, 1468-ban már a komáromi várbirtoké. A győri várkapitány Ugrovics Vid 1547-től birtokolja. 1562-től Paxy János a komáromi várkapitány tulajdona. (Lehet, hogy a második világháború után Magyarországra települt Paksy Rudolf kései utóda a Paxyaknak? A csicsói Paksy család hamvai a református temetőben porladnak.  Paksy János feleségének (1873–1931) síremlékét ma is jó állapotban találjuk. Fia, a fent említett Paksy Rudof jegyző volt Csicsón. Utódaik nincsenek.*)

Később Iller János győri várkapitány bírja. Ezt követően a 17.században már a Zichyeké, akik a Csallóközben, Csicsón telepedtek le. (1630 táján Csicsót Komáromtól Zichy Pál vette bérbe, aki letette a kastély alapjait. 1657-ben aztán Zichy István megvásárolta a birtokot.*) A 18.század közepétől az alsócsicsói Nagy és Pálffy nemesi családoknak volt itt még birtoka. A Pálffy családról tudnunk kell, hogy Anjou leszármazottak. A 19.században az utolsó Zichy, Terézia halála után férje, a megyeri születésű gróf Waldstein János lett az örökös. Róla tudjuk, hogy a „legnagyobb magyar” Széchenyi István testi-lelki jó barátja volt. Halála után második felesége gróf Kálnoky Adél, a francia Sabran-Pontevès herceghez ment feleségül. Mivel Kálnoky Adél egyetlen fia kiskorában meghalt, így utána unokaöccse gróf Kálnoky Sándor lett a település kegyura. 2000-ben Kálnoky Alojz, Kálnoky Sándor fiatalabbik fia, az egykori Zichy kastéllyal együtt visszanyerte a család birtokait is. Bár már Kálnoky Alojz sem tartja magát kegyúrnak, mégis kegyúrhoz méltóan először a római katolikus templomot újíttatta fel, majd utána a kastélyt.*

„Nagy Géza verses füzete: Csicsói füzetek

Zárszó:

Búcsúzóul köszöntelek téged Csicsó

ezeréves tája, fejet hajtok minden porladó

gally, levél sírhalma fölött és múltunk,

napjaink és jövők embere előtt.”

 

Nagy Géza, Csicsó, 2013.11.29.  (*Nagy Amália)

 

Régészeti leletek

Hiteles írásos feljegyzések településekről legtöbb esetben papok, püspökök, mint pl. Ipolyi Arnold püspök, néprajzkutató vagy Ebenhöch Ferenc győri kanonok, vagy már az előző írásaimban felsorolt történetírók tollából erednek. Azonban esetenként értékesek lehetnek a település jegyzetelői által fennmaradt feljegyzések és visszaemlékezések, melyekre hitelesen lehet támaszkodni.

Hogy településünk már az első írásos feljegyzés előtt lakott volt, arról Ebenhöch Ferenc győri kanonok régészeti kutatásai is tanúskodnak. Csicsó és Komáromfüss határában kőkorszaki szerszámokat talált, úgymint kőkalapácsot és kőbaltát. Egy Csicsón talált kőkalapács a tulajdonomban van. Az Odollói dűlőben mezőgazdasági munka  végzése közben, a fogasolás alkalmával a fogas fogára rászorult egy tökéletes, kónuszosan (kúposan) átfúrt kőkalapács. Miután a munkás (Tábor Károly 1935–2007) a fogast takarítva levette, találós kérdésként megkérdezte tőlem, hogy lehetett ilyen tökéletesen kifúrni ezt a követ, és mi volt ez egyáltalán? Felismertem, és tartottam szerencsémnek, hogy a komáromi Duna Menti Múzeum régészeivel bizonyíthattam az értékes tárgy valódiságát. És hogy településeink az előző korokban is lakottak voltak, sok esetben határi dűlőnevekből is következtethetünk. Így például a szomszéd Füss határában található Kűcsű domb  is erről árulkodik.

Nagy Géza, Csicsó

fel a tetejére       vissza főoldalra