„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nem csak a naptárnak van piros betűs napja.”

Ezek a Márai Sándor által is áhított piros betűs ünnepek hiányoznak egyre jobban rohanó, a klasszikus értékrendet és hagyományokat felrúgó világunkból. Amikor nemrég vidéken jártam, egy érdekes könyv került a kezembe a csicsói Nagy család történetéről. Mint kiderült, 1990 óta ötévente találkoznak, hogy együtt legyenek, megbeszéljék ügyes-bajos dolgaikat.

Családi összetart(oz)ás
A találkozók létrejöttéről, megszervezéséről, a közös nyelv kereséséről Kopócs Tibor festőművész komáromi műtermében beszélgetünk, ahol a Nagy család több tagja is tiszteletét tette. Nem kell sokat kérdezni, egymástól veszik át a szót, sorjáznak az élmények. Abban mindannyian megegyeznek, hogy az ötlet Vendégh Ferenctől származik. Tervéről – még a rendszerváltás táján – először a legszűkebb rokonságot értesítette, s miután az örömmel fogadta a hírt, következhettek a Komárom környékén élő rokonok, unokatestvérek, majd a legnagyobb munka: felkutatni a családfa alapján a messze szakadt hozzátartozókat. Ahogy megtudom tőle, egyedüli gyerek volt – talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy elég fiatalon elkezdett érdeklődni az ősei iránt.
A rendszerváltás utáni évben, 1990-ben valósult meg a nagy álom. Csicsón, az ősök szülőfalujában összejött a Nagy család, s a végeredmény a szervezők minden előzetes várakozását felülmúlta: csaknem száznegyvenen jelentek meg. A szervezőket főleg az lepte meg, hogy legjobban a távol élő, többnyire már magyarul sem beszélő rokonok lelkesedtek az ötletért.
De ismerkedjünk meg röviden a família történetével, amely tulajdonképpen a csicsói nagypapával kezdődik. Nagy Lajos egyedüli gyerek volt, s 1896-ban feleségül vette Gál Zsuzsannát. Tizennégy gyermekük született, közülük tizenegy alapított családot. Az ő leszármazottaik alkotják ma azt a „nagycsaládot”, amelyik ötévente találkozik Csicsón. A második világháború utáni kitelepítések során a família több tagja kényszerült elhagyni a szülőföldjét. Egyesek Magyarországon kötöttek ki, mások Csehországban, de az eltelt évtizedek során a családból elkerültek Ausztriába, Olaszországba, sőt még Angliába is. (A találkozókon sokszor egymás megértése okozza a legnagyobb gondot, hisz sokan már nem beszélnek magyarul.) Szóba kerül egy Magyarbélen élő unokahúg is, akinek a férje bolgár, s a gyerekek már szlovák anyanyelvűek, egy másik unokahúg meg például Trencsénben lakik. Ő eddig még egyszer sem jött el a csicsói összejövetelre.

Az ősök tisztelete
A családi legendárium érdekes ősöket is számon tart. A bővebb családban van például Hunyadi vezetéknevű is – az egyik őse állítólag Hunyadi Mátyás fekete seregének volt a pénztárosa, de megszökött, s a rabolt pénzből birtokot vásárolt Turnov fölött. Utódai ma is ott élnek. A Klement Gottwald-leszármazott egy, az Osztrák–
Magyar Monarchia szellemiségét ápoló egyletnek lelkes tagja. A magyar apa és német anya gyermekeként született Nagy Lajos – aki Csehországban lett katonatiszt – viszont magyar neve ellenére egy szót sem tud magyarul. Két művészember is van a famíliában, Kopócs Tibor és Nagy Géza, utóbbi fafaragással foglalkozik.
Az első találkozó sikere anynyira megrendítette, de egyúttal meg is ijesztette a létszám miatt a rendezőket, hogy utóbb már szervezőstábot (Kopócs Tibor, Vendégh Ferenc, Szűcs Aladár, ifj. Szendi László és Nagy Géza) állítottak fel, amely évekig készül a következő öszszejövetelre. A legutóbbira, a 2005-ösre kétszázhetvenen jöttek el. A vendéglátást csak úgy tudták megoldani, hogy előzőleg Nagy Gézáéknál disznót és birkát öltek, s az egykori kis vendéglő helyett már a helyi művelődési házban is csak nehezen fértek el. A 2005-ös öszszejövetelre könyvet is kiadtak. Az emlékkönyvben az évek során felkutatott családfa is benne van, kétszázötvenöt fővel. Közülük kétszázhúszan még ma is élnek, többen már a hatodik-hetedik generációt képviselik. Mivel a kötetbe a szűkös határidő miatt több hiba is becsúszott, egy újabb kiadását tervezik, immár pontosított adatokkal és családi fotókkal megspékelve, műbőr kötésben.
Kopócs Tibor jövőre lesz hetvenéves. Lelkesen említi, hogy már a Kopócsokat is sikerült felkutatnia. Maga a név örmény eredetű, s viselői főleg Tarpa környékén élnek; de nemrég kapott egy internetes levelet Kaliforniából egy bizonyos Louis Kopócstól, aki boldogan újságolta angolul, hogy a lánya is fest. A Kopócsok világtalálkozóját azonban egyelőre nem tervezik.
A csicsói találkozások, ahogy Kopócs Tibor mintegy zárszóként említi, valahol a közép-európai együvé tartozást is erősítik. A Nagy család példája is mutatja, hogy idővel még egy ilyen eredendően színtiszta magyar családon belül is elkerülhetetlen a keveredés. Nincsenek örök határok, de a közös gondolkodás feloldhatja az akaratlanul is meglévő ellentéteket.

Juhász Dósa János