Borbélyok Csicsón – emlékeim

Húgomnak mindig szép hosszú haja volt (nagyszüleim kérésére növesztették a haját fiatalon elhunyt lányuk emlékére). Csak életének utolsó éveiben kellett levágatni, tönkretette a betegség. Nővérem fiatal lányként kezdte növeszteni a haját, és aztán sosem nyíratta. Nekem mindig rövid hajam volt. Kisgyermekkoromban a temető melletti házban volt a borbélyműhely (rég lebontották), oda vitt el apám vagy anyám. Ruck János volt a borbély. Ő nemcsak hajat vágott, borotvált, de fogat húzott és kisebb sebeket is ellátott. Nálam néhány évvel idősebb emberek mesélték: Az egyik gyereket házi készítésű íjából kilőtt nyilával – akkor nekünk csak ilyenek voltak, meg parittyák, csúzlik – eltalálta a játszótársa.  A gyerekek nagyon megijedtek, de senkihez nem mertek segítségért fordulni, csak Ruck borbélyhoz. Ő szedte ki a kisfiú homlokából a nyilat. Hihetetlenül hangzik, de bizony így volt. Mint írtam, többektől is hallottam. Engem azonban nem Ruck borbély nyírt – rá és erre a borbélyműhelyre már nem emlékszem, csak az épületről vannak halvány emlékeim. Én Vajda Géza bácsihoz jártam. A kultúrház helyén állt a későbbi műhely, ahova szüleimen kívül még kicsit idősebb nővérem is el szokott vinni, vagy már magam mentem el. Mikor ezt az épületet is lebontották¹, Csonka János bácsi egyik szobájában, a Jókai utcában – a Kishídnál – rendeztek be borbélyüzletet. Nyugdíjas korában otthon alakított ki „műhelyt”, ahol rokonokat, ismerősöket fogadott, ha megkérték. (A képen Vajda Géza bácsi (1921–2005) keresztfiát Vajda Józsefet nyírja 2000-ben.) Kérésre házhoz ment – idős, sőt teljesen magatehetetlen férfiakat borotvált, nekik hajat vágott. Nagynéném férje – „báttya” – sokáig önállóan borotválkozott. Ő borbélykéssel borotválkozott. A kést a kaszni fiókjára kifeszített bőrszíjon fente. Apánk zsilettel borotválkozott, de mindketten borotvaszappant használtak. Báttyához, amikor már nehezére esett a borotválkozás, elhívták Géza bácsit.

Nagyapáink, apáink borbélyai Lengyel István és Baráth Béla voltak. Lengyel bácsi borbélyműhelye a valamikori kutyaszorítóban volt, de még a temető mellett is dolgozott, akkor már egészen idős emberként. Baráth Béla a második világháborúban vesztette életét.

 1.Évekkel a ház lebontása után a református iskolában fodrászatot hoztak létre, de itt Géza bácsi már nem dolgozott.

Vajda Géza bácsi azonban nemcsak falunk borbélya volt, emellett méhészkedett, és hosszú évekig a református egyházközség hűséges, előrelátó és odaadó kurátora–gondnoka volt.

Nagy Amália, 2016. június 4.