Vízsodorta históriák - Csicsó

 

A MA7 támogatásával elkészült a Vízsodorta históriák értékmentő dokumentumfilmsorozat csicsói része.

A 4 részből álló film (ahogy a teljes filmsorozaté) alkotója Zalka Lóránt. A filmet 2021 október 28-29-30-án Kósa Lőrinc forgatta le. A filmforgatásról Puskás Mátyás rövid videókat, ifjú Bödők Károly és ifjú Deák István pedig fényképfelvételeket készített. Ifjú Deák István műsorfüzetet készített, amelyet az interneten nézhetnek meg.

Az itt látható műsorfüzetet pedig Nagy Amália. Ezt a műsorfüzetet korlátozott példányban kinyomtatta és a filmben részt vevők között kiosztotta. Androvics Adrianna nemcsak az adatgyűjtésnél és a film előkészítésénél jeleskedett, hanem mondhatni, a film forgatásakor mintegy gyártásvezető működött.

A film bemutatója augusztus 26-án volt, a falu sportpályáján.

A film csicsói segítői

Adatközlők, akik megosztották velünk emlékeiket:

 Barthalos Lajos, Bödők József, idős Bödők Károly, Bödők László, Bugyi Attila, Buzgó Józsefné Révész Hermina, Canavesi Ambrus atya, Décsi László, Fehérváry Sándor, Fél Lajosné Kolocsics Erzsébet, Habenicht Lőrincné Várady Erzsébet, Hostomský Milánné Nagy Eszter,Kiss Nándor, idős Kollár Géza, Kustyán Józsefné Révész Malvin, Lévai Attila, Nagy Géza, Olajos Antalné Várady Margit, idős Szabó János+, Szabó Jánosné Szász Magdaléna, Vida Sándorné Beke Eszter

 a szavaló diákok:

Bölcs Virág Panna, Bucsányi Diana, Komjáthy Dorka, Póda Kiara és felkészítő tanáruk Nagy Edit.

A filmforgatás csicsói résztvevői és segítői:

Androvics Adrianna, id. Androvics Mihály, ifjú Androvics Mihály, Androvics Zalán, Ádám Zsuzanna, Bédy Attila, Bognár Attila, Borgula Tamás, Bödők Áron Attila, id. Bödők János, Bödők Judit, ifjú Bödők Károly, Bödők Lili Napsugár, Bölcs Kata  Luca, Buglos Teréz, Buzgó Hermina, Buzgó József, Csicsó Község Önkormányzata, ifjú Deák István, Fehérváry Sarolta, id. Fél Dénes, ifjú Fél Dénes, Fojtik Simon, Gaál Jenő, Győri Andrea, Győri Katalin, id. Győri László, Győri Matild, Hostomský Károly, Hostomský Milan, Kiss Klaudia, Kolocsics Roland, Komjáty Boglárka, Komjáthy Dorka, Kóša Krisztián, Kovács Éva, Kovács Rita, Kurcsik János, Kustyán Malvin, Matus Bence, Nagy Árpád, Nagy Szerénke, Németh Éva, Németh Nóra, Petőcz Emma, Petőcz Teréz, Sárik Szilvia, Szabó Adrianna, Szabó Anna, Szabó Ilona, Szüllő Judit, Varjú Klára, Vasmera Csilla, Vida Eszter, Vida Nóra, Vida Sándor, Vörös László.

 

 

CSICSÓ

 

Zizegő nádasok, vizek és lápok földje,

Sem az ár, sem a gond nem tehette tönkre,

A szelíd gátőr a töltésen áll, s messze néz el,

Éppen szövetséget köt a fényes éggel.

 

Állnak még a régi falak, a templomok,

Az egyik keresztet tart, a másik csillagot,

Áll a kastély is. Romjaiból kelt életre,

És árasztja illatát mesés rózsakertje.

 

A Szakajtás felől a szél a béke titkát súgja,

S a csicsói ember, - kinek erre visz az útja -

Meghallja ezt, a szívébe rejti el,

Megható kép, hogy beéri ennyivel.

 

Szülőföld! Előtted nincsen ereje a szónak,

Mégis: belőled Isten igéi szólnak,

Csicsó! Lelkekből kifaragott ősi ének,

Mondj nekünk még, mondj szép meséket!

 

Zalka Lóránt a bősi alapiskola igazgatóhelyettese, történelemtanár, a Vízsodorta históriák című történelmi rövidfilmek alkotója, Egy csónakban az Istennel című könyve után nemrég már megjelent a második is a sokat mondó Kilépni! címmel. Próza mellett versek is vannak benne. Vőfély, cserkészvezető, civilben háromgyerekes apuka, aki mindig kiáll a hite, a nézete és a tanítványai mellett.

 

2021. Csicsó, filmforgatásról készült képek

Vízsodorta históriák - műsorfüzet, nyomtatható

 

Vízsodorta históriák - műsorfüzet, fekete-fehér, nyomtatható

 

A film 1. része és 2. része

A 3. része és 4. része

2021. Csicsó, filmforgatásról készült videó 1. - Puskás Mátyás

 

2021. Csicsó, filmforgatásról készült videó 2. - Puskás Mátyás

 

2021. Csicsó, filmforgatásról készült videó 3. - Puskás Mátyás

CSICSÓ

1.rész HÁBORÚ, SZEGÉNYSÉG, DEPORTÁLÁSOK

 (Részlet Fényes Elek 1848-as írásából) „Csicsó falu. Fekszik az öreg Duna közelében, ott, hol Komárom Győr vármegyével a Csiliznek Dunába folyása által határoltatik minden hegy és halom nélküli rónaságon…”

(Bevezető) Ezt a részt azonban ne gyerekek nézzék meg… Vagy éppen ellenkezőleg! Ezt a részt éppenhogy iskolás gyerekeknek kell megnézniük. Csakhogy tudják, és tisztában legyenek vele: felmenőiknek korántsem volt könnyű az életük. Háborús borzalmak, félelem, mélyszegénység, és mindezek között egy csöppnyi öröm egy pár új cipő miatt. (1945-1948)

 Bácsi, elmesélné nekem azt, amikor magát és a családját kitelepítették, csak azért, mert magyarul szóltak egymáshoz? Néni, kérem, próbálja meg, fogjon hozzá, és meséljen nekem arról, amikor itt kellett hagyniuk Csicsót! – azt a szülőföldet, melyhez olyannyira ragaszkodtak… Kérem, mesélje el! (Bajusztörténet, Házépítés) Bajuszáért, annak csodálatáért betértek hozzá az emberek. János bácsi mondhatni világhíres bajusza büszkeséggel töltötte el az egész családot! Hasonló volt az öröm, mint amikor Malvin néniék felépítették kis házikójukat. A családi fészket… mégpedig két kezükkel, meg a házastársi összetartozás erejével. Mert szerették egymást, meg ezt a titkokkal teli földet.

Az egész részt záró versszak: +Szülőföld! Előtted nincsen ereje a szónak…

2.rész EGYHÁZAK, A KÁLNOKY CSALÁD ÉS A KASTÉLY Vers: +Állnak még a régi falak, a templomok…

(Bevezető a templom toronyórájához) Csicsó római katolikus templomát 1660-ban építtette a Zichy család. Nevét Szűz Mária Mennybevételéről kapta. A templom tornyában ősi óra mutatja az időt. Mindig a jelen időt, a most-ot – miközben halkan ketyeg a múltról. (Bevezető a reformátusok részéhez) Bár a 17.században itt is üldözték a reformátusokat, ma ennek már nyoma sincs. A két templom békésen áll egymás közelében, hirdetve a nagy igazságot: a katolikus meg a református Jézus egy és ugyanaz!

(Bevezető a Kálnoky családhoz meg a kastélyhoz) A falu határában álló kastélyt még 1657-ben építtette gróf Zichy István, később a Kálnoky család kapta örökbe. Kálnoky Alajos gróf úr és családja ma is a kastély lakják. Az azonban, hogy ők itt tudjanak élni, hosszú évtizedek megfeszített munkájának köszönhető. Mert a 2. világháború után a Kálnoky családnak menekülnie kellett, a csicsói kastély pedig akkor ebek harmincadjára jutott. (A Kálnoky család és a reformátusok) Azt kérdezik, milyen viszony alakult ki a katolikus grófi család és a helyi reformátusok közt? Sokan el sem hinnék! A Duna csak úgy sodorja felénk a segítő szándék és a bölcs tenni akarás apró történeteit.

 3.rész LION-HOLTÁG Vers: +Zizegő nádasok, vizek és lápok földje… A Szakajtás felől a szél a béke titkát súgja… (Bevezető) „Lioni holtág… Lion-tó… Öböl… Szakajtás” Hallottuk sokféleképpen. Elnevezések egymásutániságában játszik a magyar nyelv. Úgy, mint a vízi madarak, a Lion csillogó felszíne felett. A nádas susog, mesét mond, énekel. Régvolt erdőkről, hajdanvolt csicsóiakról, na és persze egy idősödő bácsiról, aki irtó módon szerette a bort.

 4.rész AZ 1965-ÖS ÁRVÍZ

 (Bevezető) Csicsó ősi folyója mindig is a Duna volt. Ezt érezte, tudta minden helyi lakos, ezzel a tudattal feküdtek, ezzel ébredtek. A Nagy Folyó egészen a szívükig elért. De jöttek súlyos napok, nehéz órák. Az esőáztatta gát megingott, aztán elszakadt. 1965-öt írtak akkor a krónikások.

 (Zárszó) Valóban. A Duna meghatározója volt az emberek életének. És így van ez ma is. A folyó szalad, és közben ontja történeteit… Ám maga a Teremtő Isten mentsen meg bennünket, ha a gát, a töltés nem bírja tovább! Az Isten… meg hát az emberi összefogás. Mert ezek nélkül semmi sincs.

Zalka Lóránt szövege

A filmet 2022.augusztus 26. péntek este 19.30 órakor mutatták be a csicsói sportpályán, 4 kisfilmet és a werkfilmet.

 

Várady Pál (1918–1990) levele, melyet az 1965-ös nagy árvíz után írt barátjának.

Kedves barátom, Márton! A leveled olyan jó érzéssel olvastam, hogy ki sem lehet mondani. Ilyen borzalmas katasztrófa után oly jó érzés, hogy egy régi jó barát jóban-rosszban gondol, a legalább olyan jó barátjára.

Kedves Mártonkám, talán le sem lehet írni, hogy milyen borzalmak és körülmények közt vészeltük át az árvizet. Nem is számítottunk rá, hogy nálunk el fogja a Duna a gátat dobni. Abban az időben egész héten a mi szakaszunkon éjjel-nappal minden 50 m-en egy ember őrizte a gátat, és még a gátszakadás napján is normálisan dolgoztunk a határban. A szakadás előtt egy órával kontrolláltuk ott az egész szakaszt, és még 100%-kal jobb kilátás volt, mint 1954-ben, mikor is csak 8 cm-rel volt kisebb a Duna állása mint most. A töltés pedig 100%-kal erősebb, mert 20 m-rel szélesebb és 1 m-rel magasabb most, mint 1954-ben volt. Nem is akartuk elhinni, mikor a futár hozta a hírt, hogy Kulcsodnál, vagyis Kulcsod és Csicsó között szakított a Duna, vagyis nem csicsói szakaszon, hanem a kulcsodin, de ez most már mindegy. Ez már megtörtént, ezen már nem segíthetünk. Bizony, az eddigi szorgalmas munkánk eredménye egy szép napon semmivé vált.

Kedves barátom, Márton, nem panaszkodásképen írom, de mivel kérdezed, hát bizony nekem csak annyi maradt, ami rajtam volt. A meneküléskor a család, a legnagyobb lány, Margit a két kisebbel elment, az asszony pedig nem volt itthon, és az este ment utánuk. Öten három felé menekültünk. Én egy hetére találtam meg a családot Tardoskedden, ott voltunk két hétig.

Kedves Márton, gondolhatod, mikor hazajöttem, azt a látványt, ami nálunk volt, azt kimondani nem lehet. Az új negyed, ahol legalább 100 ház volt, az mind széjjelmosva, ki így, ki úgy összedőlve olyan komikus látvány, hogy talán még sajnálkozni sem volt kedve az embernek. Az enyém is, gondold el, a tetőt a szekrények tartották, mindenünk bent maradt, a szekrény tetején a televízió, a szobában a sezlon, rekamié, az ágynemű, az összes ruhánk. A spájzban minden, ami egy szövetkezetesnek van, az mind a víz, a romok alatt. Gondolhatod, hogy milyen lelki erő kellett ahhoz, hogy meg ne zavarodjon az ember, amit, azt lehet mondani, egy életen át szerzett, az egyszerűen a víz martalékává lett. De kedves Mártonkám, tovább nem panaszkodom. Még talán lesz bennem annyi lelkierő, hogy még egyszer megpróbálkozok egy új családi házat építeni. Csak nálunk nagyon nehezen megy, mert ahol volt, oda nem akarják engedélyezni. És telik az idő, és nem lakunk sehol, az anyóséknál kosztolunk, a feleségem nagynénjénél alszunk, de gondolhatod, se kint, se bent. De bízom még abban, hogy a legrövidebb időn belül lerendeződik a dolog, és új otthonba fogunk költözni.

Kedves Márton, írtad, hogy mivel segíthetnél? Én nem kívánok semmit, csak azt, hogy látogass meg bennünket, és elbeszélgetünk. És ha a tetőt teszem, 1-2 napra eljönnél segíteni egy szombat és vasárnap, ha lehet. Kedves Márton, ha a levelemet megkapod, írjál családodról, és hogy hogyan futott el ez a 10-12 esztendő, amióta nem láttuk egymást. Csak kérlek, ha lehet, látogass meg bennünket, és akkor a baráti kapcsolat még szorosabbra forr össze. Mind megvagyunk, egészségesek vagyunk, a nagy lány elment a víz után Csehországba gyárba dolgozni, a két kisebb meg idehaza van, a 10 éves Palika és a 6 éves Erzsike. Most már többet nem írok, majd legközelebb. Jó egészséget, erőt kívánok mindnyájatoknak, a feleségednek, a családodnak. Maradok baráti szeretettel. Pali

 

Vízsodorta históriák a faluban...

 

Községünket már régóta ostromolta a MA7 médiacsalád két újságírója, Zalka Lóránt és Kósa Lőrinc, hogy nálunk is leforgathassák a Vízsodorta históriákat, melyeket a csallóközi víz sodor tova. Témából volt bőven: világháború, bombázás, fogolytábor, nincstelenség, Beneš-dekrétumok, vagyonelkobzás, deportálás, kitelepítés, reszlovakizáció, szegénység, szövetkezetesítés, nagycsaládok, újrakezdés, árvíz, kubikolás, templomavatás és még sorolhatnám. Ezek mind a huszadik század szívszorító emlékei, melyekre még emlékeznek az idős emberek. Az adatközlők sorsát, küzdelmeit szerették volna megörökíteni, hogy az ő élni akarásuk, kitartásuk, hűségük például szolgáljon a mai kor ifjúságának, a felvidéki magyarságnak. Környékünkön, Medvén, Kulcsodon, Kolozsnémán, Nyáradon, Bősön is leforgatták mára filmjeiket. Ide is lázasan készülődtek, mert tudták, hogy a csicsóiaknak is van bőven mesélnivalójuk. Nem beszélve arról, hogy 1965-ben itt szakította át a gátat a Duna.

Tavaly már jártak a faluban és előkészületként hangfelvételeket készítettek. A covidjárvány sajnos közbeszólt, abba kellett hagyniuk a kutatást. A kamerafelvételek el sem kezdődtek. Idén is csak az utolsó pillanatban gondoltak a forgatásra. Október végén, az őszi szünet előtt egy kis csoport jött össze a volt református iskola egyik termében, hogy meghallgassa Lévai tiszteletes kérését. Ő ecsetelte, miért fontos nekünk, hogy ezt megcsináljuk. Rendelkezésünkre bocsájtotta az iskola helyiségeit és a templomot. Kezünkbe nyomott egy ideiglenes forgatókönyvet. Elolvastam. Majd arra gondoltam, ez eddig rendben van. Hogy van egy terv. De kik lesznek a szereplők? És milyen ruhába öltöznek? Honnét szedjük össze hozzá a korabeli kellékeket? Melyik helyszínen fogjuk ezeket a történeteket eljátszani? Megannyi kérdés merült fel bennem. Szerencsémre még a találkozó előtt szóltam egy-két embernek erről a lehetőségről. Ők nagyon szívesen vállalták a szereplést. Otthon pedig kinyitottam a ruhatár-készletemet. Akadt bőven régi holmi. Nemcsak katonai mundérok, sapkák, szoknyák, blúzok és parasztingek kerültek elő, de egy régi bőrönd is. A gyerekek részére gyermekruhákat kaptunk a helyi alapiskolától és a kultúrháztól. A többi szereplő is hozott magával valami régimódi holmit. Kósa Lőrinc, aki a forgatásért volt felelős, vázlatosan elmondta, hogy mit vár el tőlünk. A lényeg az volt, hogy három napig tart a forgatás, sok helyen, sok emberrel, több témában. El sem tudtam képzelni, hogyan fog ez megvalósulni. 

Aztán csütörtök reggel beindultunk. Már a ruhák felöltésekor mindenkinek szélesre húzódott a szája. Mindenkin jól állt a fehér ing, a kalap, a csizma és a kendő. Szabó Adrikáék házában kezdtünk, ott ideiglenesen Lion Viktor hajdani „szalámiboltja” is helyet kapott. Aztán vonultunk tovább a kaszárnya elé, ahová id. Győri László egy igazi veterán teherkocsival érkezett, hogy a faluból elvigye az idősebb embereket, mert „félő volt, hogy a Duna gátat szakít”. Sokszor mosolyogtunk egymáson, mert amatőrként próbáltunk helytállni. De voltak olyan jelenetek, amelyek eljátszásakor könny is megjelent a szemekben. Akkor ért bennünket a legnagyobb döbbenet, amikor felöltöttük magunkra szüleink ruháit. Mintha ők néztek volna vissza ránk. Mintha ők játszották volna el saját múltjukat.

Másnap reggel Fél Dénesékhez mentünk. Az udvaron „a csicsói gazdák visszakapták az evakuáláskor elszállított, az árvíz elől elmenekített állataikat”. Dicséret illeti az állatok gazdáit, mert kedvenceik remekül tűrték az idegenek jelenlétét, és azt, hogy többször kellett újra felvenni a jeleneteket. Délutánra egy régi pincsi (kis)motort is sikerült beszereznünk Kolocsics Rolandtól. Az egyik jelenethez meg egy régies motívumú kovácsoltvas kapu kellett. Megtaláltuk Petőczék háza előtt. Teri és Emma pedig olyan kedvesek voltak, hogy még az esti forgatáshoz is adományoztak nekünk egy fellépőruhát. A napot a tájházban fejeztük be gyerekekkel, fiatalokkal, idősekkel és Bödők Judittal, aki hegedűt hozott magával. Olyan szépen húzta, a „Száz forintnak ötven a fele” nótát énekeltük. Nagyon meghitt volt a hangulat a házban. Petróleumlámpa világította be a tisztaszobát. Mintha visszatértünk volna a múltba. Lángost ettünk és bort kortyolgattunk hozzá. Merthogy lakodalmat jelenítettünk meg. Lion Viktor lakodalmi estjét. Meg egy szegény sorsú asszony öt gyermekével elköltött estebédjét.

Az utolsó napon, szombaton reggel a kastélyparkban kezdtük a forgatást. Két történetet is lejátszottunk. Majd következtek a vizes jelenetek. Délután már a megszépült református templomunkra tekintettünk fel örömmel. Az esti program a szövetkezet kovácsműhelyében fejeződött be sok-sok zsíroskenyérrel és finom csicsói pálinkafőzettel fűszerezve. Nem akarok most minden részletet megosztani Önökkel. Nem is volna ildomos. Szerintem aki kíváncsi arra, hogy mi történt a faluban ez alatt a három nap alatt, milyen történeteket meséltek el nekünk idősebb polgáraink, hogy ezeket a történeteket hogyan játszottuk el, annak csak azt tudom tanácsolni, hogy ha majd sor kerül a film vetítésére, akkor jöjjön el és nézze meg a kész filmet. Rövid összefoglalókat már megtekinthetnek a YouTube csatornán.

Végezetül csak annyit szeretnék még leírni, hogy én kétszer mondtam nemet a szerkesztőknek erre a tervezetre. De nem bántam meg, hogy végül hallgattam a hívó szóra, és minden tudásom beleadásával hozzájárultam ahhoz, hogy elkészüljön a Vízsodorta históriák című csicsói film. Mindeközben csodálatos gyerekeket, férfiakat és nőket, időseket és fiatalokat ismertem meg közelebbről. Ők mind-mind sokat adtak ahhoz, hogy a film létrejöjjön. A hangulatot pedig, amely a három nap alatt végig velünk volt, nem lehet leírni. Azt csak átélni lehetett. Most azt sem szeretném felsorolni, hogy kik szerepeltek a filmben és kik segítették a munkánkat, bármilyen adománnyal, még a legapróbbal is. Ennek is majd eljön az ideje. Mind nagyon várjuk a film elkészültét. A jelenlegi járványhelyzet most nem engedi meg a tömeges összejövetelt. Várhatóan tavasszal kapunk jobb híreket a filmvetítésről.

 

Androvics Adrianna, 2021. december 2.