Egy mini állatkert a falu szélén

 

Amikor telefonon bejelentkeztem Krajmer Andrea magánvállalkozónál, hogy szeretnék cikket írni az általa vezetett mini állatkertről, már tudtam, hogy egy nagyon szép órát fogok eltölteni egy szép környezetben.  Andrea készséggel fogadott és azonnal belekezdett a mesélésbe. Elmondta, hogy az állatpark megálmodója élettársa az azóta elhunyt Kovács Géza volt. Ő kezdett el foglalkozni 2006-tól az állatok tartásával. Később együtt vágtak bele a park bővítésébe, sőt Andrea a vállalkozását is erre építette fel. Évről évre újabb és egzotikusabb állatok jelentek meg a parkban. Ottjártamkor láthattam emut, lovat, szamarat, pávákat, libákat, törpe kecskéket, dámszarvast, borzot, papagájokat, pulykákat, kacsákat, tyúkokat, kakasokat, galambokat, disznókat, mosómedvéket, lámát, birkát, vadászgörényt és tengeri malacokat.  De tulajdonukban volt egy struccpár is, mely sajnos pár éve elpusztult.  A gyerekek legnagyobb örömére ezek az állatok szabadon lehetnek és annyira szelídek, hogy bárki megsimogathatja őket. Járnak is ide szép számban óvodások, kisgyermekes családok. De szívesen ellátogatnak ide Medvéről a mozgássérültek otthonából az ottlakók. Sőt hippoterápián, gyógylovagoltatáson is voltak már itt betegek.  Sok kis rászorulónak segített az állatok közelsége és simogatása. A park egész évben nyitva áll az odalátogatóknak. Jönnek is sokan faluról városból, hisz itt minden állatot testközelből lehet megcsodálni és simogatni. Telente a tavon fagyos időszakban még korcsolyázni is lehet.  Nyáron pedig a horgászatnak lehet hódolni.  A bejáratnál egy kis pihenősarok van kialakítva, ahol alkalom nyílik sütögetésre is.  Andrea végtelenül szereti az állatokat, látni is lehet rajtuk a törődést.  Mindegyiket a nevén nevezi, és mindegyikről tud mesélni valamilyen kedves élményt.  A jövőben szeretné bővíteni az állatállományt, hisz a közösen megálmodott park még nem teljes. A reklámra is gondolnia kell. Sajnos csak egy szépséghibája van ennek a majdnem tökéletes gondolatnak, hogy elképesztően rossz útviszonyok vezetnek az állatkerthez.  Az is előfordult már, hogy egy mozgássérült kislányt a falu végétől úgy toltak oda kocsival, mert az autóbusz nem tudott odajutni.  Talán kicsi ráfordítással meg lehetne oldani ezt a problémát is. Az út, mely odavezet, lehetne egyben egy újabb kerékpárút, mely összekötne bennünket Kolozsnémával.

2014 júniusa, Androvics Adrianna

 

 Képek az állatkertről  

 

A kis állatkertről másképp

Régóta szerettem volna barátaimnak megmutatni falunk kis állatkertjét. Búcsú vasárnapján elindultunk. Mivel már ismertem az útviszonyokat, úgy gondoltam, bár nincs tőlünk messze, autóval könnyebb lesz odajutni. És ami fő, nem rázódik szét a tolókocsim, ami bizony nem terepjáró. Mint kiderült, jobb lett volna, ha az autónk az lett volna! Szépen haladtunk az aszfaltút végéig. Aztán kezdődtek az akadályok.  A mély gödrökben állt az esővíz, valahogy kikerülgettük. Időnként ki kellett szállni, és az útszéli erős gyomokat, más híján lábbal, letarolni, hogy fel ne karcolják az autó festését. A pár száz métert sok-sok percig tettük meg.  Már láttuk a célt! De azt is láttuk, hogy előttünk egy hatalmas gödör van, szélén égig magasodó sárral. Ez nem tesz jót az alváznak. Minket barátnőmmel nem olyan fából faragtak, hogy épp a cél előtt adjuk fel. Barátnőm bement hát az állatkert tulajdonosának az udvarába, ahol kapott egy ásót. Barátnőm hozta az ásót, mellette lépkedett a tulajdonos. (az ásóé is) Majd nekiállt a sarat belelökdösni a gödörbe, úgy-ahogy elsimítani az utat. Mikor kész lett, megköszönte és visszaadta az ásót a végig mellette álló tulajdonosnak. Mentünk még tán húsz métert. Ott a tulajdonosnál befizettük a belépti díjat, és amikor láttam, hogy magunkra akar hagyni, megkértem vezesse körbe látogatóit és mutassa be nekik az állatokat. Én a tó partján maradtam. Mondhatnám, a látvány megérte! Barátnőmet, bátyját, de még az autista fiát is lenyűgözte a látvány, a sok kedves állat. De kérdem én, hányan küzdötték volna át magukat az úton, sőt még javítgatva is azt, és még fizetni is kellett érte. Aki akarja, vonja le a tanulságokat a történetemből. Csak annyit fűzök hozzá, sokaknak meg kellene változtatniuk a dolgokhoz való hozzáállásukat.

Nagy Amália