Egy másik világ
Egy másik világ küldött engem,
hogy milyen volt, már nem tudom,
de tört sejtése vissza-fénylik
színek nélküli fátyolon.
S ahogy a föld sok látomásán
régi hazám nyit néha rést:
onnan túlról majd vissza-sejtem
az örömet s a szenvedést.
Weöres Sándor
Nagy Amália Dr., születtem 1959-ben Csicsón
Ki vétkezett (pdf) Rólam a Carissimi-ből
Köszönöm a Carissimi-nek és Sztakó Zsoltnak, hogy méltónak találtak arra, hogy írjanak rólam.
Karácsonyi Carissimi, 2020 (pdf)
„Mikor ifjú voltál, fölövezted derekadat, és oda mentél, ahová akartál. Mikor megöregszel, mások öveznek fel, és oda visznek, ahova nem akarod” (Jn 21, 18).
Gyüre Lajos: Hiába
(Kálvinista Szemle, 2012.március)
Ilyen szép nagy gyerekkocsiban tologattak: nővérem és én
Utolsó kép édesapámról (+1978), húgommal (+1996) és nővéremmel
Erdélyi József REGGEL Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Kéklett az ég, sütött a nap; mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám; sárgarigó fütyölt a fán. Sárgarigó, huncut rigó, azt fütyölte, hogy élni jó; hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét. Jó lenni nagynak, kicsinek, mindennek és mindenkinek, sárgarigónak legkivált, nagy kertben élni nyáron át, fenyőre szállni rangosan, fütyölni szépen, hangosan, hirdetni vígan szerteszét, hogy élni jó, hogy élni szép, hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét. Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Kék lesz az ég, ragyog a nap; megyek magas fenyők alatt; kezemet fogja holt apám, s megszólal egy rigó a fán. Azt mondja majd az a rigó, hogy élni szép, hogy élni jó; de halni szebb és halni jobb, s én mosolygok és meghalok.
Diplomaátadás után, 1983
Harminc éves osztálytalálkozó a komáromi magyar gimnáziumban
25 év után kedves osztálytársnőimmel
A pozsonyi teraszom - "kertem"
Unokahúgaim és barátnői Budapestről, nálam Pozsonyban - a laphoz fényképeztek
Unokahúgaim és unokaöcsém kisgyermekkorukban
Emlékezés a régi szép időkre - volt kollégáimmal nálam Pozsonyban
Édesanyám hagyományőrző csicsói diáklányokkal
Édesanyám emlékére kattintson rá
Csak addig menj haza...
Csak addig menj haza, amíg haza várnak, Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak, Amíg könnyes szemmel várnak haza téged, Amíg nem kopognak üresen a léptek...
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz, Amíg neked suttognak a hazai szelek. Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak, Nem engednek tovább, vissza - visszatartnak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak - Vállára borulhatsz az édesanyádnak! Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD! Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged, Mikor üresen kopognak a léptek, Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak, Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted, Amíg nem kopognak üresen a léptek, Csak addig menj haza, amíg haza várnak, Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK ! Ismeretlen szerző
Unokaöcsémmel-"számítógépes" segítségemmel Bödők Donáttal
Fényes telehold van
Segíts jó barát.
Eltörött a tollam,
hogy írjak tovább.
Gyertyám csonkig égett
tüzem kialudt
az egekre kérlek
nyisd ki a kaput.
_________
Babits Mihály:
“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”