Egy másik világ

Egy másik világ küldött engem,

hogy milyen volt, már nem tudom,

de tört sejtése vissza-fénylik

színek  nélküli fátyolon.

 

S ahogy a föld sok látomásán

régi hazám nyit néha rést:

onnan túlról majd vissza-sejtem

az örömet s a szenvedést.

Weöres Sándor

Nagy Amália Dr., születtem 1959-ben Csicsón

Ki vétkezett (pdf) Carissimi -ből

Köszönöm a Carissimi-nek és Sztakó Zsoltnak, hogy méltónak találtak arra, hogy írjanak rólam.

„Mikor ifjú voltál, fölövezted derekadat, és oda mentél, ahová akartál. Mikor megöregszel, mások öveznek fel, és oda visznek, ahova nem akarod” (Jn 21, 18).

 

    Gyüre Lajos: Hiába
    (Kálvinista Szemle, 2012.március)
  

Ilyen szép nagy gyerekkocsiban tologattak: nővérem és én

Utolsó kép édesapámról (+1978), húgommal (+1996) és nővéremmel

Erdélyi József
 REGGEL
 Egy szép reggelre gondolok,
 és mosolygok és meghalok.
 Kéklett az ég, sütött a nap;
 mentem sötét fenyők alatt.
 Kezemet fogta jó apám;
 sárgarigó fütyölt a fán.
 Sárgarigó, huncut rigó,
 azt fütyölte, hogy élni jó;
 hogy élni jó, hogy élni szép,
 ha fogják az ember kezét.
 Jó lenni nagynak, kicsinek,
 mindennek és mindenkinek,
 sárgarigónak legkivált,
 nagy kertben élni nyáron át,
 fenyőre szállni rangosan,
 fütyölni szépen, hangosan,
 hirdetni vígan szerteszét,
 hogy élni jó, hogy élni szép,
 hogy élni jó, hogy élni szép,
 ha fogják az ember kezét.
 Egy szép reggelre gondolok,
 és mosolygok és meghalok.
 Kék lesz az ég, ragyog a nap;
 megyek magas fenyők alatt;
 kezemet fogja holt apám,
 s megszólal egy rigó a fán.
 Azt mondja majd az a rigó,
 hogy élni szép, hogy élni jó;
 de halni szebb és halni jobb,
 s én mosolygok és meghalok.
A verset elmondja Szabó Gyula (kattintson)

Diplomaátadás után, 1983

Harminc éves osztálytalálkozó a komáromi magyar gimnáziumban

25 év után kedves osztálytársnőimmel

A pozsonyi teraszom - "kertem"

            

Unokahúgaim és barátnői Budapestről, nálam Pozsonyban - a laphoz fényképeztek

Unokahúgaim és unokaöcsém kisgyermekkorukban

Emlékezés a régi szép időkre - volt kollégáimmal nálam Pozsonyban

 Édesanyám hagyományőrző csicsói diáklányokkal

Csak addig menj haza...
 Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
 Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
 Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
 Amíg nem kopognak üresen a léptek...
 Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
 Amíg neked suttognak a hazai szelek.
 Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
 Nem engednek tovább, vissza - visszatartnak!
 
 Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
 Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
 Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
 S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
 Mikor üresen kopognak a léptek,
 Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
 Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
 Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
 Amíg nem kopognak üresen a léptek,
 Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
 Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !
 Ismeretlen szerző

Unokaöcsémmel-"számítógépes" segítségemmel Bödők Donáttal

Fényes telehold van
Segíts jó barát.
Eltörött a tollam,
hogy írjak tovább.

Gyertyám csonkig égett
tüzem kialudt
az egekre kérlek

nyisd ki a kaput.

_________

Babits Mihály:

“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”

 Lelkem zenéje Vivaldi: Largo (1MB-4perc)