Versek:

Mécs László: Parasztok

  Ezt a diófát itt nagyapám ültette ...  A föld a miénk

 Andróczky Lászlóné - Etelka: Adósunk Európa

 

Könyvajánlat:

Így emlékezünk az 1965-ös nagy árvízre – könyvajánló – képek

Így emlékezünk az 1965-ös nagy árvízre – a könyv (pdf, 8MB)

Csicsó öröksége – tárgyi és szellemi örökségünk, könyvbemutató – képek

 

Tücsök Tóni - szabadkézzel rajzolt mesekönyv

Kulcsár Sz. Zsuzsanna könyve Alsócsicsói Nagy Nándorról

Kulcsár Sz. Zsuzsanna - A NEMESÓCSAI KÚRIA GAZDÁJA, NAGY NÁNDOR

A főispán életét bemutató kötet hiánypótló a mi kis regionális történetírásunkban. Pontosan ezért üdvözlendő. Üdvözlendő a szerzőnek azon szándéka, hogy egy már-már elfelejtett kort mutat be, és ennek keretében egy tiszteletet érdemlő és követendő életpályát rajzol az olvasó elé.

Kúr Géza: Küzdelmeink

A könyv három református egyház, Kolozsnéma, Csicsó és Füss hitéletéről tudósít. Kolozsnéma eredetileg anyaegyház volt, amelyet a tizenkilencedik század természeti csapásai tettek filiává. Csicsó ma is eleven mater ecclesia. 
Füss a reformáció számára 1737 táján végérvényesen elveszett, de ránkhagyta a közeli Nemesócsára menekített anyakönyvét.

Alsócsallóközi kis egyházi építmények lexikona

Sok képpel.

Bödők Zsigmond: Magyarok égi képeskönyve

 

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok…

 Ha derűs, holdtalan éjjel felnézünk az égre, a világmindenséget látjuk ránk letekinteni, sok milliárd csillagszemével. A régmúlt idők egyszerű embere, aki együtt élt a természettel, jól ismerte a csillagos eget. Hiszen éjszaka a csillagok voltak a lámpása, órája, iránytűje, meteorológusa, sőt, mesekönyve is.

Derűs éjjel, hogyha sem a hold sem a földi lámpák fénye nem homályosítja el a csillagok ragyogását, talán az első látvány, ami szemünkbe tűnik: az egész égboltot átívelő, derengő fényű fátyol, amit Tejútnak nevezünk. Sok népi elnevezése van – Hadak útja a legismertebb. Csallóközben, Tündér Ilona birodalmában valamikor régen Tündérfátyolnak, tündérek járta Harmatos útnak hívták.  Ez a Galaxis – csillagrendszer a mi naprendszerünk otthona. Ha tovább vizsgálódunk - különösen nyáron - felfedezhetjük, hogy a Hattyú csillagképnél a Tejút két ágra szakad. Az év bármely időszakában könnyen megtalálhatjuk észak felé fordulva a legismertebb csillagképet, a Göncölszekeret, törött rúdja lefelé mutat. Tőle északabbra szerényebben, de formájában szintén jellegzetes mása, a Kis Göncölszekér mutatkozik, felfelé álló rúdja végén a Sarkcsillaggal. A késő őszi, téli esték magas egén, délen – délkeleten, a telet jelző Fiastyúkban gyönyörködhetünk, mely még augusztusi hajnalokon látható, de akkor keleten jön fel. Fényesen ragyog a csak alkony után és hajnalban látható Esthajnali csillag, a Vénusz. (Feljött már az esthajnali csillag…) A Mars vörös színével tűnik ki. Ezt a két bolygót - Földünkkel szomszédos pályán keringenek – biztosan már mindenki felfedezte magának. A Mars 15 évenként a legfényesebb, legnagyobb, ekkor kerül hozzánk a legközelebb, de természetesen az időnként felkapó álhírekkel ellentétben sem annyira közel, hogy akkorának lássuk, mint a Holdat. 

A csillagképekhez, csillagokhoz sok mese fűződik. Én most a Szíriusz csillagról és az Orion csillagképről, Sánta Katáról és a Kaszásról szeretnék leírni egy mesét. Szíriusz – Kata vagy Ebédhordó - az északi égbolt legfényesebb, ám pislogó – sántikáló – csillaga télen látható alacsonyan, a horizonthoz közel.   Felette az Orion csillagkép – a Kaszás, más népeknél Vadász – a Göncölszekér után talán a legismertebb, legjellegzetesebb csillagképünk. A Kaszás derekát három csillagból álló öv övezi, kaszája messze elnyúlik, a lábánál pár fényes csillag alkotta Fürjfészek van.

Tehát a mese: Kata, az aratók, kaszások ebédhordó lánya, egyik nap elkésett az ebéddel. Az éhes kaszás várta-várta, de Kata csak nem érkezett meg. Mérgében eldobta a kaszáját. Kata sietett, ahogy csak bírt, nagy igyekezetében nem nézett a lába elé, és belelépett a kaszába. Megsérült a lába, azóta sem gyógyult be, így most már csak sántikálva viszi az ebédet a kaszás után. Szegény, fájós lábával szeretne felülni a Göncölszekérre, de nem éri utol.

Ezt a mesét és a csillagos éghez kötődő magyar népi elnevezéseket, történeteket, érdekességeket elsőként - a fiatalon elhunyt Bödők Zsigmond (1957-2010), apja után csicsói származású asztrofizikus írta meg élvezetes és mindenki számára érthető stílusban, először a Harmatlegelő című könyvében, majd a nagy formátumú Magyarok égi képeskönyvében. Sánta Kata és a Kaszás történetét a Csilizközben gyűjtötte, de nekünk anyánk már gyermekkorunkban elmesélte, más csillagokhoz fűződő történettel együtt, amiket ő az édesanyjától hallott. Így biztosan mondhatom, hogy régen a csicsóiak is ismerték. Göncöl táltosról, és hogy miért tört el szekerének a rúdja, olvashatunk a Csicsói Hírmondó 2. évfolyam 1. számában Nagy Géza Csallóköz című írásában is.

Ráadásként leírom, édesanyám hogyan mesélt Göncölről: ebben a mesében nem táltos volt, csak egyszerű paraszt - vitte a szénát, vagy szalmát a szekerén, nem vette észre, és ráhajtott egy nagy kőre. Felborult a szekér, eltörött a rúdja, a széna meg kiszóródott az útra – a Tejútra.

Nagy Amália

Bödők Zsigmond emlékére

 

Nagy Géza verses füzete:


 

Egyéb:

Csicsó - falunkról

 

Takács Zoltán emlékére

Csicsói református parókia - parókia portál

A taksonyi tájnyelv jellegzetességei - Hrotkó Géza gyűjtése

Baráti találkozó

Életút-pályázataink

Kiállítás a Komáromi Klapka György Múzeumban

Kiállítás Budapesten - Ember az embertelenségben

 

A képről jutott eszembe: Falusi inkubátor:


 

Bereczné Gál Ilus néni (1920-2000) sokszor mesélte nekünk: 1920-ban hét hónapra született, súlya nem érte el a másfél kilogrammot sem. Bebugyolálva, cipőskatulyában a sparhelt rédlijének lehajtott ajtajára tették. Úgy melengették. Így lett nekünk kedves Ilus nénink. Emlékeznek? Ő volt a mi szívvel-lélekkel főző szakács nénink az iskolában. A felejthetetlen spanyolmadarak és kapormártások készítője.

 

 

 

 

 

 

Beszélgettünk mamával Fél Karcsi bácsiról, testvéreiről, szüleiről, nagyapjáról.

A Fél Károlyok nemzetségéről. Ük, déd és nagyapáról, apáról és fiáról.

 Az ükapa, Karcsi bácsi nagyapja varkocsba fonta a haját a füle mellett. Valahogy így: http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?pid=6080

Ilyen varkocsa volt még Szabó Károlynak, Szabó Malvin néni nagyapjának,

Domonkos Irén, Malvin dédapjának. Ez anyám gyerekkorában volt, az 1920-1930-as években.

Más férfinak már nem volt varkocsa Csicsón.

 

Végh Dániel (1916-2001, esperes-református lelkész) nagytiszteletű úr nagyon szeretett Csicsón. Sokat sétálgatott, beszélgetett. Még fiatalemberként szolgált az egyházközségünkben 1945 és 1949 között. Amíg tudott, öreg korában is gyakran ellátogatott falunkba. Ez a történet valószínűleg 1946-ban esett meg. A tiszteletes úr sétálgatott az Alsó faluban. Szép, faragott sétabotja volt. Fehérváry Sanyi bácsi (1919-2004, asztalos) faragta neki. Fehérváry Imréék (akkor még az Alsó utcában laktak) előtt találkozott a kis Lacikával (Szoker, 1939-2005) és kisbaba öccsével, Lalival. Milyen helyes kisbaba! Szólította meg Lacikát a tiszteletes úr. Elvihetem magammal?  Odaadom érte a botomat. Elviheted! Egyezett bele Lacika. Elcserélnéd a kistestvéredet a botért? Kérdezte az édesanyja. Ne aggódj anyja! Úgyis visszahozza! Nem tudja megszoptatni!

 

 

 

 

 

 

Ennek a történetnek, amit itt leírok, magam voltam szem és fültanúja az 1960-as évek végén. Még nem voltam tíz éves, de megragadt bennem az emléke.

Apámról Nagy Imréről szól és „cukros” Nagy Józsiról. A „cukros” Nagy család élénk fantáziával volt megáldva. Vagy megverve? A szülők fiatalon meghaltak, a (fél)testvérek, Icuka és Józsi öngyilkosok lettek. Mindnyájan a csicsói temetőben vannak eltemetve. Ahogy apám is, már rég. Nyugodjanak békében.

Józsi fiatal fiú volt, árva, a földműves szövetkezetben dolgozott azokban az években.

 Apám csoportvezető volt és tavasszal ő mérte ki a tagoknak a háztáji földeket, itt tagföldnek nevezték, és a szövetkezeti földeket. A cukorrépát, marharépát egyelésre, kapálásra, és a kukoricát*. Ölmérővel mért, „öreg  A”-nak is hívták, mert így nézett ki. Nagyjából 1,90 máter (pontosabban 1,896 méter =1m89cm6mm, a szántóföld vagy más mezőgazdaságilag hasznosítható területek meghatározására szolgáló nem hivatalos, népi mértékegység) a fesztávolsága. A kimért földeket a szélén karókkal jelölte. A karókat az asztalosműhelyben készítették. Tintaceruzával írta rá a neveket. Télen a karókat beszedték, a következő évben megint felhasználták.

Egy délután megjelent nálunk Józsi. Ketten voltunk otthon apámmal. Imre bácsi, szólította meg apámat. Kérésem lenne. Az én karómra azt írja, hogy J23. Jól van Józsi, ha ez a kívánságod, úgy lesz.

Ehhez kell tudni, mi az a J23. Abban az időben mindenki tudta: J23, Kloss kapitány fedőneve volt a Kockázat c. filmsorozatból. Mikor elment, apámmal egymásra néztünk és nagyon meg voltunk hatódva. Apám rászolgált a bizalomra. Józsi, amíg a szövetkezetben dolgozott, J23 fedőnév alatt hősként kapálta a kukoricát, egyelte a répát.

  • A kimérés eleinte névsor szerint történt. Mivel néhányan elégedetlenek voltak, később sorszámot húztak a tagok, és eszerint mérték ki a földeket. A cukor- és marharépa egyelése, kapálása, kukoricakapálás családi tevékenység volt. A gyerekeket is bevonták a munkákba. A cukorrépa után cukrot kaptak a tagok. Ősszel pedig törték a kukoricát, lovas kocsival, esetleg traktorral hazaszállították. Örömteli esemény volt, amikor apánk elvitt minket a JRD belső majorjába (az iskola helyén volt), a lóistállóhoz, hogy onnan kocsival menjünk a határba a kukoricáért. Apánk vagy maga hajtotta a lovakat, vagy legtöbbször Lad bácsi, aki kocsis volt, nekünk a legkedvesebb. Ismert és népszerű kocsis volt, főleg a gyerekek körében, Mészáros Kálmán bácsi. Ő sokat járt lovas kocsijával a falu utcáin. Ilyenkor a gyerekek, ha megengedte, de néha akkor is, ha nem, felkapaszkodtak a kocsijára. Élmény volt, amikor a lovait fürdette a házuk előtti Tóban. Otthon aztán összegyűlt a család, szomszédok, és fosztották a kukoricát, késő éjjelig is, amíg nem végeztek. A gyerekek füleltek, hallgatták a felnőttek, öregek meséit, katonatörténeteit.

Később ezeket a munkákat fokozatosan géppel végzett munka váltotta fel.

 

Rövid történet

Csicsó északi határa valamikor lápos, mocsaras vidék volt. Itt hömpölygött a Millér vagy Mire patak, vagyis Mély ér. A patak rászolgált nevére. Nagy esőzések idején ez a határrész tengerré vált. Ezen a területen van többek között Odolló, Böllő, Böllőköz, Bérittye (Bő rétje), Némőke, Farkasfőd (Farkasföld). A nádasokban nádi farkasok, toportyánok, újabb néven aranysakálok lakoztak. Népiesen toportyánférgek – fírgek, sőt csicsóiasan topolcsányok.  Ezt a régi történetet nagyszüleim, szüleim mesélték: A Farkasfődön megtámadták a toportyánfírgek az ökrös szekeret. Kifogtak egy ökröt. Azzal visszamaradtak a farkasok. Egyszer csak   haza jött az ökör. A ökör erős állat, agyonrugdalta a toportyánokat. És okos, egyedül is hazatalált.