a taksonyi tájnyelv
jellegzetességei
az 1940-es évek táján
Hrotkó Géza összeállítása és gyűjtése
Szülőfalunk, Taksonyfalva nyelve gazdag volt, jellegzetes. Szép is, legalább nekünk szép. - A magyar nyelvben használt magánhangzók és mássalhangzók mind megvoltak benne, tiszta formában. A követekezőkben foglalnám össze röviden ezeket a jellegzetességeket:
Élt a tiszta, mély "a" hang. Minden olyan szóban, amely tartalmazott "a"-t, de nem volt benne hosszú "á", szépen mélyen kiejtettük az "a"-t: apa, kapa, karó, szërha, sopa stb. - Hosszan is ejtettük az "a"-t olyankor, ha azt követő mássalhangzó, l vagy r olvadt bele: âra = arra, meg van hâva = halva stb. Néha még két ll is beolvadt: hallgat: hâgat stb. - Ezt a "hosszú a"-t a szövegben ezzel az "â" betűvel érzékeltetem.
Ha a szóban vegyesen fordult elő "a" és "á", akkor a következő szabályszerűség érvényesült: A hosszú á előtt az "a" palócos, rövid á hang lett, ezt az "ã" betűvel jelölöm: ãpám, kãpányi, ãbálé stb. - A hosszú á után az "a" kiejtése tiszta "o" lett: be van kãpávo; e'mënt Gãlãntáro stb.
Mindkettő ugyancsak tisztán élt, s természetesen a rövid "ë" is nagyon tisztán. Számunkra teljesen egyértelmű volt, hogy mikor kell "e"-nek, mikor "ë"nek ejteni a megfelelő betűt. - Nagyjából, de nem minden esetben, akkor ejtettük az "e" betűt "ë"-nek, amikor a délalföldi nyelvjárások "ö"-nek. A röviden ejtett é hangot a szövegben "ë"-vel jelöltem. - Mi ejtettünk hosszú "e"-t is a hosszú "a" analógiájára, kieső r, ill. l pótlására. A hosszú "e"-t jobb híján "e' "-nek írtam: e're: erre; e'mënt: elment stb.
Időnként az e is, az é is i-nek, ill. í-nek hangzott: kenyér: kinyér, négy: nígy, néz: níz; késik: kísik; készül: kíszőll; széltében: széltibe; kezét: kezit; elején: elejinn; vékony: víkony stb.
Máskor ö-re változott ez e: kereszt: köröszt; megérdemel: megérdëmőll; bennünket: bennünköt; kell: köll, ill. kő stb.
időnként ú, ű lesz: gondol: gondúll; töröl: törűll; hol: hun; hogyan: hugyann stb.
minden esetben, kivétel nélkül l-nek, esetleg ll-nek ejtődött: gólya: góla; kályha: kálho; skatulya: skatula, melyik: mëllik stb.
orrhang volt, olyan, mint a "harang" szóban; ejtése közben a nyelv nem záródott a szájpadláshoz, sokszor még a szó végén sem. Pl.: leányka: lánko; én meg a Jóska: én mëg a Jóska stb.
nyilvánvalóan szlovák hatásra sokszor szimplává szegényedtek: cigaretta: cigareta, cigarettázik: cigaretázik; disszidál: diszidál; forró: foró; varrás: vãrás; bosszú: boszú; orra: ora; állít: álítt, állat: álot stb.
viszont igen gyakran lekopott: mert: mer; már: má; nélkül: nékű; kell: kő; sem: se stb.
Máskor viszont éppenséggel megkettőződött: pl. jelöl: jelőll; gondol: gondúll; ezt a helyzetét tovább ragozva is megőrizte olykor: jelölünk: jelőllünk; növel: növell, növelünk: növellünk; gondolunk: gondúllunk; általában: átollábo stb.
többnyire -nyi lett: menni: mënnyi; állni: ányi; ülni: űnyi stb. - Néhány i tőhangú szónál pedig -nya lett a rag: írni: írnya; inni: innya; ríni: rínya; bírni: bírnya; nyírni: nyírnya stb.
teljesen ismeretlen volt, minden esetben csak a -ba-be volt használatos: könyvben: könyvbe; kertben: kertbe; udvarban; udvarba stb. A -ban és a -ba rag egyaránt -bo lett olyan sza
vak végén, melyek tartalmaztak hosszú át, mint följebb említettem: fëbruárbo pl.
szomszédékhoz: szomszédékho; kerítéshez: keríttéshë; tűzhöz: tűzhö stb.
-rú, -rű, -tú, -tű, -bú, -bű formájában élt: asztalról: asztârú; utcáról: uccárú; kertből: kerbű; fától: fátú, széktől: széktű; stb.; rólam: rúlam; tőle: tűle stb. - Az "-öl", ill. "-ül" szótag egyéb helyzetekben is szívesen lett "-ű": pl. töröljük: törűjük, kerülje: kerűje stb.
-vâ-nak, -vó-nak, -ve'-nek ejtettük: sóval: sóvâ; apjával: ãpjávó; testvérével: testvérjive'; de mássalhangzó-hasonulás esetén is: asztallal: asztallâ; lábbal: lábbó; kézzel: kézze' stb.
következetesen mindíg -ssa, -ssuk, -ssük, -ssátok, -ssák formában élt: látja: lásso; láthatjuk: láthossuk; nézhetjük: nízhessük stb. - S persze a többi ragozott alakban is: láthatja: láthossa stb.
az -n, -l, ill. a -t megkettőződött:lábon: lábonn; széken: székënn; kalapál: kãlãpáll, cserél: cseréll; kezel: keze'll; tanít: tanítt, - belőle pedig taníttó; után: utánn stb.
gyakrabban használtuk, mint általában a magyar nyelvben szokás; kedveskedés, tisztelet kifejezésére is: Pl. "Istenke". - Néha szlovákos képzőt is: "kicsinkó"
Ugyancsak kedveskedést fejezett ki, kisgyerekekkel szemben használtuk főleg az ilyen ragokat: "Ugyi, ideűllő mellém?" - "Ugye, ideülsz mellém" helyett; - E'szaladó a bódba? - Elszaladsz a boltba? helyett; Énekőllő nëkëm valamit? - Énekelsz nekem valamit helyett stb. -
minden esetben puszta "a" volt, talán "az embër" kivételével, ott viszont már így tagolódott a kifejezés: "a zembër". Egyébként magánhangzó előtt is mindíg puszta "a" volt a névelő, még hozzá általában a megelőző szó végéhez tapadt: Kimegyek az utcára pl.nálunk így hangzott: kimëgyëka uccáro. - Esik az eső: esika eső. Becsukom az utcaajtót: becsukoma uccajtót. - Magánhangzóra végződő szóhoz pedig sokszor -j- kötőhanggal kapcsolódik hozzá a következő szó névelője: Csukd be az ajtót: csugbeja ajtót! stb.
következetesen a harmadik személyű személyes névmással történt, egyesszámban is, többesben is: Maga is ott volt: ő is ott vót; Maguknak van macskájuk? Őnnëkik van mãcskájuk? Maguk is jőjjenek: ők is gyűjenek stb.
ahun-a! ott ni!
abajdos: egyenetlen felületű
abog: kapkodva, nem szépen beszél
acskó: zacskó
ajka: álla
áklétom: szabálytalan tákolmány
ãlãngyár: elhagyatott külsejű
álot: állat
ámolog: valamit igen lassan, esetleg ügyetlenül tesz
áncsorog: céltalanul álldogál, ácsorog
ápfog: zápfog
ãrázs: tilos legelő, főleg libáknak ("ãrázsbo vannaka libájid!")
araszt, arasztos: arasz, araszos
ármádia: igen nagy, főleg jelzőként ("nagy ármádia ember")
ártány: kasztrált hím malac, ill. disznó
ászló: zászló
atyus: apuka
azsag: hosszabb rúd, botnál vastagabb. Valami piszkálására való. Jelzőként: magas, vékony. "nagy azsag lány"
bab: lóbab
bajucc: bajusz
bajzomba: látatlanban
bãlgács: balkezes
bandisták: a fúvószenekar tagjai
bandzsâ: kancsal
bászli: gyámoltalan, ügyetlen
baúgat: hangutánzó szó; a kutya "dalolgat" így pl telehold idején
befogó: igavonó állat, ló vagy szarvasmarha
belecsibenkëdik: főleg kiscsibe vagy egyéb aprójószág a csőrével valamit tartósan megragad, s nem akarja elengedni. - Átvitt értelemben valamit erősen megragadó emberre, főleg gyerekre is mondtuk.
belerendőll: beleigazgat
bërzebuk: kócoshajú
bërzedt: kócos, kuszált
bëzëg: bezzeg
bigyërgéll: kezével matat, "babrál" valamit
bodzafa: orgonafát is jelentett
bóházás: játék; pilinckézés
bók: igáslóval való vontatásnál a kisefát a vontatott tárggyal összekötő elem ("fogasbók"), illetőleg két ló vonóterhét kiegyenlítő "kettős kisefa"
bokákóll: öklendezik
borsó: bab
botóll: faágakat fölnyes ("botollófűrész")
bőrfa: rakottszekéren a vendégoldalt tartó kereszt irányú erős dorong
bricska: könnyű hintó; homokfutó
búg: lendületesen repül
buglándozik: (vidáman) ugrándozik
bugyërászik: kiscsibe, kiskacsa stb. a csőrével keresgél
bugyogó: (főleg női) nadrág
bugyvad: elázva megduzzad
bumbumbácsi: katicabogár
burgi: marharépa
buri, buri! libahívogató
bútyor: batyú
buzëráll: piszkál, nem hagy neki békét
büggyőll: kisgyerek sírásra görbíti a száját
büzlöget: kelletlenül turkál az ételben
calta: fonottkalács, "pusztakalács"
caplat: sáros talajon, esetleg cuppogó lábbelivel, halad
cigányere: akhilles-ina
cigarëta (így egy t-vel!) cigaretta
cikákóll: nem egészséges hangot adva kapkodja a levegőt, pl. lúd, ha gégéjébe kukorica kerül
cinám, ci-ci-ci! - macskahívogató
curhó: nem csinosan magasra nőtt: "nagy curhó lánko"
curukk! vagy curikk! - hátrálóparancs lónak
curukkóll vagy curikkóll: hátrál
csãlád: valakinek a gyereke. ("Hány családod van?")
csapva: színig (edényben, kosárban valami)
cseméh: darázs
csëndítnek: haldoklónak vagy meghaltnak húzzák a lélekharangot
csërdítt: ostorral durrant. - nyaka közé cserdítt: ostorral keményen megüti
csetër, csetrës: vízcseppek esőtől vagy harmattól, főleg növényeken; ilyen módon nedves
csibenkëdik: lásd "belecsibenkedik"
csíkász: kíméletlenül letépked; pl. "lecsíkássza" a fáról a gyümölcsöt
csikmák: metélttészta
csíp: főnévként: csép "csíphadaró" - csípőll: csépel, magot a növényből kiver, vagy kiveret cséppel vagy géppel. - Átvittebb értelemben: ver valakit, főleg, ha nem kézzel teszi
csipekëdik: szépíti magát
csirinkölődik: (akár fizikai értelemben is) lóg valakin, kapaszkodik valakire; főleg gyerek felnőttre
csizsma: csizma
csóvány: csalán
csömbőke: keményebb csomó valami pépes anyagban
csömcsög: hangutánzó és hangfestő szó. Valami nedves volta miatt cuppog.
csöndér: csendőr
csörmöle: kedveskedő kifejezés, főleg kisgyerekre: "te kis csörmöle!"
csrãmblák: ügyetlenül botladozó
csucsáll: gyanúsan csöndben van
csunyi, ne! - malachívogató
csupka: kocsánya, szára valaminek (cseresznye csupkája, tollcsupka)
csuszli: (kötött) érmelegítő
csűcse: sarka valaminek
csücsörög: folyékony vagy pépes anyag kinyomódik a nálánál sűrűbb anyag közül
csűnt: növésben elmaradt
csűvölög: él, de nem igen növekszik (főleg növény)
dëcërëg: fázósan vacog
dëdëlle: derelye
dërce, dërcés: apró szilárd részecske a pépszerű anyagban. Ilyen anyag
disznótök: takarmánytök
dolka: lencse alakú, zsemlénél kisebb, palacsintához hasonló módon sütött étel
döböny: bödön
dödörög: csöndesen, meghitten beszélget
döhenkëdik: súlyosan támaszkodik valamire; "tehénkedik"
döncölög, döndölög: imbolyogva megy
dönt: önt (kidönti a vizet)
dőre, dilinó: eszetlen, (majdnem) bolond
dőrűll: erősen huncutkodik
dőzs: zajos beszélgetés
dőzsőll: többedmagával hangosan beszél
dratyva: szurkosfonal
dúgicsáll: halkan énekelget, vagy egyéb hangot ad, pl. malac
dzsanga: csomóba kötözött csöveskukorica csuhémaradéka, miután a csöveket már letépték róla
dzsangó, dzsanyó: veréb
dzsavog: (feleslegesen) beszél
dzsinaj: erős zsibongás
dzsirmitöll: folyamatosan csacsog, beszélget (főleg kisgyerek)
dzsubáll: madár a csőrével keményen csipked
dzsugaj: lurkó
e'bãbráll: soká matat valamivel; elront valamit
e'gyúr: eltapos, elgázol (ember a bogarat, autó a gyalogost)
e'gyügűll: álmosságtól, italtól figyelmetlenné, nehézfejűvé válik
éhtyúk: éhes tyúk ("lesi, minda éhtyúk a taknyot")
ëhun-ë! itt ni!
elemezne: igen rosszul, nyomorúságosan, rendetlenül, rosszul öltözött
epër: szamóca
eriggy, többesben: ertëk! - menj, eredj, menjetek!
e'sója mãgát: pl. néhány lépés után már nem annyira fáj az ember lába
falalla; falalatt: az udvar felől az eresz kb. egy méternyivel kinyúlt a faltól. Alatta volt a falalla.
féhaj: félszer
fékető: főkötő
fëktóll: határozott mozdulatokkal gesztikulál
fesűll: elenged a varrás, szétnyílik a ruha
firhang: ablakfüggöny
fodbalgatya: klottnadrág
fogla: a kasza nyeléből kiálló, közel derékszögben meghajló fogantyú
fogós: nem elég száraz valami, nyirkos
fosnya: palló, vastag deszka
főbugárzik: nagyobb állat jókedvűen fickándozni kezd
fődek: határ. - Mégegyszer is többesszámba lehetett tenni: "fődekëkënn körösztű"
főháborodik a gyomra: hányingere van
főpucúll: fáról az alsóbb ágakat levagdossa
föveny: homok
fuccsozás: ugrálós gyermekjáték, "sántikálás"
fundáll, kifundáll: ügyesen kitervel valamit
fuszekli: zokni
fűha! csodálkozás, meglepetés, esetleg elismerés kifejezése
galiba: probléma, baj
galibáz: útban van
gamadzsga: kenyérgalacsin
ganaj: trágya, trágyadomb
ganca: régies étel; olyanféle halmazállapotú, mint a császármorzsa
gebeszkëdik: nyújtózkodik, nyújtózkodva kapaszkodik
gëbulás: nem egészséges, beteges
gëgyéll: ajnároz, kivételezően kedvez valakinek
gëlëszta: giliszta
gërény: görény
gíbërëdik: gémberedik
gíbërnyúz: igen sovány
gibbedt; gibbedék: nem egészséges, "dögűnyivaló"
girindő: az eke "gerince". Erre szerelték fel az ekefejet meg a csoroszlyát
glocka: rosszul megsült vagy megfőtt ételdarab
góliátparittya: szijból vagy erős madzagból készült hajítóeszköz, parittya
gornyadt: beteges testtartású
göcsörtös: csomós, egyenetlen (pl. bot)
görhöny: kukoricalisztből sütött lepény
granatírmars: krumplistészta
gubics: gubacs
gudzsera: göndör
gundzsa: szájzuggyulladás; kis madár sárga csőretöve
gyãmátóll: rendetlenül belegyömöszöl
gyãrãtvány: nem igen sikerült valami, pl. sütemény
gyerëk: fiú
gyija! indítószó lónak
gyívátalan: formátlan, aránytalan
gyüge: állapotszerűen ügyetlen, enyhén gyengeelméjű
gyükér: gyökér
hãbány: halvány
hadécóll: kezével vagy valamilyen tárggyal ismétlődő nagy gesztusokat tesz
hajma: hagyma
haluska: galuska
hãmbár: gabona ömlesztett tárolására deszkából készült nagyobb méretű "szuszák", hombár
hamzsóll: gyorsan eszik; habzsol
hangyalok: hangyák
hankalék: gémeskútnak a vödröt tartó, hosszú vékony rúdja
haralepedő: zsákvászonból készült, batyúhordó lepedő
haraszín: úrnapi sátor
harmic: harminc
hárít, hárogat: gereblyéz
hárodék: összegereblyézett anyag
hëgyëtt: fölötte, rajta
hentërëg: holmi gazdátlanul hányódik
hentërgő: mezőgazdaságban használatos henger
hërdáll: valamit igen nagyjából csinál, pl. kapálást
herebódázik: megszédülve lépeget
hess liba! - libakergető
hess! - tyúkkergető
hetre: komolytalan viselkedésű. - Igei alakja: hetrékëdik
híll, hínya: hív, hívni
himper: málna
hirgál: kézzel vagy valamilyen szerszámmal maga felé huzigál valamit
hirinna: hinta
hó! hóha! megállító vezényszó igavonó marhának
hófrál: elcsavarog
hójde, hájk! igásmarha balra, ill. jobbra kanyarodásának vezényszavai
hozzád! ló balrakanyarodásának vezényszava
hő! hőha! megállító vezényszó lónak
höjk! höjkmeg! hátrálási vezényszó igavonó marhának
hölle: rostáláskor az értékes anyag tetejére feljövő értéktelen, könnyű rész
hömbölödik: puhán elesik, esetleg gurul
höpörtyegës: egyenetlen felületű
hőrint: hangosan és mérgesen kiált
hőröget: hangosan és mérgesen kiabál
hötyög: felelőtlenül elkotyog valamit
hujësz! kb. ennek felel meg: Nosza!
hummi: holmi
humpruvákodik: csavarog
hun: hol
hunyó: az ipi-apacs játék egyik szereplője
hurumáll: valaminek a felületét nem keményen súrolja
huvad: felválik, feltáskásodik, pl. a vakolat
húzentrógli: nadrágtartó
hüccs (disznó)! disznó kergetése
igënyës: egyenes
istrihőll: késztet
ízík: takarmányból, főleg kukoricaszárból meghagyott, lerágott rész
ízíkőll: sok maradékot hagyva eszik
kacabajka: hosszú újjú női blúz
kacadónia: vérehulló fecskefű
kácso: kacsa
kahittóll: erősebben köhög
kajmacs: görbe orr
kajmó: görbe, horgas végű bot vagy rúd. Kaszanyélen a rendet terelő kiegészítő tartozék
kalangya: boglya
kãlász: termésforma. Kukoricacső: törökbúzakãlász; babhüvely: borsókãlász stb.
kámpicsorodik: kiül az arcára az elkeseredés
kandracs: szertelenkedő gyerek
kapacska: ló vontatta talajlazító szerszám
karaj: a cukorrépa levágott leveles "feje". A kenyérkaréj is "karaj"
karapóll: rövid zápor vagy a locsolókanna vize enyhén benedvesíti a földet; kis zápor esik
káré: kétkerekű, többnyire ember vontatta "jármű"
kárhozkodik: hangosan mérgelődik másokkal
karika: a konyhai tűzhely "platnyi"-jának leszedhető része
karimzsáll: karmolász valamit
karistóll: nem kímélve használ
kászolódik: vontatottan készülődik
kecmerëg: nehézkesen feláll
këkk: rátarti
kelevény: bomló halottból szivárgó lé
kéntelenkëdik v. kíntelenkëdik: maga se tudja, mit csináljon
kërrëg: egyenetlen, hangos zajjal működik
keszkenyő: kendő
keszőce: hígra főzött szilvaíz
këtény: kötény
kibãbráll: rosszindulatúan "kitól" valakivel
kibli vagy kübli: vödör
kicsinkó: apróság
kicsipekëdik, kicsípi mãgát: kicsinosítja magát
kidönt: folyadékot, szemcsés anyagot kiönt
kilis: kelés
kimënyűll: kificamodik
kímény: kémény
kinyér, kinyerke: kenyér
kinyövi: kitépi, pl. lent vagy kendert gyökerestől
kisefa: fából készült eszköz, melynek két végére a lószerszám istrángját hurkolták, közepén
vonóhorog volt.
kisöregkés: kis méretű konyhakés
kisűtthús: bécsi szelet
kíszőll: készülődik
kíszöllő: harangszó a temetés előtt fél órával
klattyog: zajt adva lötyög (pl. kerék a kopott tengelyen)
kocar: kisméretű könnyű korbács
kocogat: bekopog
kocsikas: vesszőből font betét a szekérben. - Az útifüvet is nevezték kocsikasnak
kódúskáso: abáléból disznóvérrel, rizzsel vagy árpakásával főzőtt étel
kohó: a takaréktűzhely sütője
kókós: kisgyereket ijesztgettek vele, fekete emberszerű lény
kolobicska: roller
kolontyáll: zajosan és folyamatosan kalapál
kómárkodik: kisgyerek igen bennfenntesen tevékenykedik valahol
kommogat: lassan eszeget
komp: kukoricacső torzsája
kóró: kukoricaszár
kórótörcs: kukoricaszár földben maradó, ill. kiszántott, gyökeres része
kórságos: rosszindulatóan csintalan
kotyogtat: megráz (pl. kulacsot), hogy hallja: van-e benne folyadék
kölönc: kolonc
köröszt: kereszt
körösztös: kepékbe rakott kévés gabona
körösztű-kúcsú: keresztül-kasul
köszörűködik: békülékenyen, kicsit hízelkedve áll vagy csatlakozik valakihez, valakikhez
kőttés: csíramálé
kövécs: kavics
krafli: leveles hájas sütemény
krázli: stampedli
krëszál: valami zajt adva súrol valamit
kroszlog: lötyögő lábbelijét a földön zajosan húzva megy
kúcsoskãlács: hüvelykújjnyi vékonyra, hengeresre sodort kelt tésztából lukacsosra font, hintő nélküli kalács
kuksóll, kukorodik: guggol
kullant: biceg
kuncsorog: nélkülözik
kúszmalék: rendezetlen, szétszórt szálas anyag
kutács: piszkavas
kútsújtó: gémeskút hosszú billenő fája, róla lógott a "hankalék"
kútyász: keresgél, kajtat
kutyorodik: guggol
kutyú, ne! kutyát hívó szöveg
lábicskázás: háradéknak kisgereblyével az ember lábához kéveformára való rendezése
lábokásájo: lábikrája
laha: nem kemény, laza, pl. a rosszul befejesedett káposzta
lajbi: zakó
lámpi: lámpa
lánko: kisleány
lappog: lassan, nagyokat lépve ballag
látránkodik: másokat idegesítő, bántó módon van jelen valahol
lehurumáll: lesodor valamit
lekukorodik: leguggol
lendëk: bükköny
lenyúz: lehorzsol ("elestem és jó lenyúztama térgyëm")
levesës: sok leve van
leveszekëdik: vigyázatlansága miatt leesik valahonnan
lilililili! buri-buri-buri! libahívogató
lóhere: lucerna
lotykál: edényt mozgatva, a folyadékot mozgásban tartja benne
löcsőll: ki- vagy meglocsol valamit
löcsös: erősen nedves
lőtye, lötyme: híg sár
lötyöget: folyadékot edényből vigyázatlanul kilocsol
lucërna: lóhere
lúdkosár: fűzfavesszőből font (nagyobb) kosár
lükedëzik: billeg
lüked, lükeszt: kb. ez: dülled, dülleszt
lükücskőll: székkel együtt billeg, hintázik
lüttyő; lüttyőpali: ügyetlen, gyarló, kicsit gyüge
lüttyög: kacsázva megy
mácsonya: szúrós gyomnövény, acat
maflatajcs: igen mafla
maga dögibe: külső behatás, erőszak nélkül (pusztul el)
mákáll: összeken, összemaszatol
mámo: ma
másikféle: a leves után fogyasztott második fogás
masina: cséplőgép, varrógép, vetőgép
masinázás: cséplés
mártás: főzelék
mátoha: lassú mozgású, lusta mozgású
mázso: nagyobb mérleg; mint súlyegység: métermázsa
meg van csikkadva: elismerésre méltóan ügyes, életrevaló
megcsórésodik: csapadék válik ki a folyadékból, pl a tej összemegy
megereszkëdik: a levegő páratartalmától csekély fokban megnedvesedik
meggëdózik: nagyon kíván valamit (maj' meggëdózik érte")
meghuggyozza mãgát: erősebb fokban lesz nedves a levegő páratartalmától, vagy az anyag belső nedvességtartalmától
megposvad: gyümölcs vagy egyéb termény megrothad
megszëmt: észrevesz
megveszekëdik: tönkremegy, elpusztul
mëncsës: mécses
ménkű: mennykő, villám. -Mi a ménkű! csodálkozás kifejezése
mereszkëdik: nyújtózkodva próbál valamit elérni
mërnyog: macska erősen nyávog
mëtër: méter; esetleg métermázsa
mező: fűszál
mind: mint
mónártyúk: kis ostorral hajtott forgócsiga
mosdi: fejőputtony, sajtár
murvalék: viszonylag apró, főleg szerves anyag nagyobb mennyisége
muska: zsizsik
múszolódik: ráérősen turkál, keresgél valami zizegő anyagban, pl. szálastakarmányban
náfrádi úr, náfrádi kisasszony: úrhatnám fiú vagy leány
ne ë! nesze!
nekigyühödik: igen határozottan nekiáll valaminek
nem mísz ki?! nem mísz, kutya?! kutya kergetése
nem takarodsz?! szintén kutyakergető
nind'a! nézz oda! nézd a!
nízze meg a zembër! méltatlankodás kifejezése
nohámi! hogyne, persze!
nohát! elismerő csodálkozás kifejezése
nyãdzsgáll: pl. ételt összefogdos vagy nyálaz
nyãlábóll: átölel
nyámolog, nyammog: kibírhatatlanul lassan csinál valamit, pl. így eszik
nyarvog, vagy nyervog: gyerek indokolatlanul követelőzik, nyafog
nyaszvad: megaszalódik
nyavicskóll: főleg kölyökkutya panaszos hangokat ad
nye'vegyükere: pl. "nye'vegyükerirű beszéll" = pl. alkoholos állapot miatt akad a szava
nyeszet: nagyon szeretne menni valahová, nagyon szeretne valamit csinálni
nyíg: malac, esetleg gyerek éles, panaszos hangot ad
nyihelődik: testét, főleg a vállait mozgatva akar megszűntetni magán pl. viszketést
nyit, nyitszëg: szegecs
nyív, nyíves: földigiliszta, gyümölcskukac; kukacos
nyőll: növekszik
nyúgodjon: meghaltat emlegetve, annak neve elé kerülő kifejezés (pl. "nyúgodjon Géza szokta mondannyi")
olasz: kelkáposzta
óma: alma
ossa: újra meg újra mondja ("folyton azt ossa…")
ördögfing: egy rettenetesen rossz szagú gyomnövény
öregfejsze: nagyfejsze
öregkés: nagykés
öregszëmű óvasó: nagyobbszemű rózsafűzér
öregújj: nagyújj, hüvelykújj
összefűll: pl. cérna összehurkolódik, összekuszálódik, összegubancolódik
pacskó: cigarettacsikk
pacsmag: kicsit elismerő, kicsit kedveskedő megjelelölése életrevalő apróságnak
pákulláncs: kullancs
palacinka: palacsinta
palacka: pincebogár
páláll: úgy mozgat vagy rak valamit, hogy abból könnyű részecskék szállnak szanaszéjjel
pamacs: ecset
pampuska: kelt tésztából szárazon, platnyin sütött kis párna alakú bőjtös ételféle
pamuk: pamut, fonal
pãrázs: (jelzőként): laza, száraz
pãrázsóll: beránt (levest pl.)
parittya: gumicsúzli
pëcëk: szijcsatt
pëccedt: megduzzadt, némileg megdagadt
pëckölődik: hirtelen mozdulattal dobja magát, pl. sajtkukac
pemet: azsag, végére erősített megnedvesíthető ronggyal, a befűtött kemence kitörlésére való
përcuvat: pépes anyagban, pl. malterban nagyobbacska szilárd anyagdarab
piha! utálkozás kifejezése
pihák: "cigányút". "pihákjábo mënt valami, azér köhög"
píka: szilárdra száradt orrváladék
pilisz, pilisznyës: penész, penészes
piliszféreg: levéltetű
pimpimpáré: gyermekláncfű, pitypang
pipanc: élősködő növény, aranka
piske, pi-pi-pi! - csibe, ill. tyúkhívogató
pistyog, vagy pittyog: kiscsibe "másként csipog"
pitlikőll: kisgyereknek be nem áll a szája
pityihákodik: szöszmötölve készülődik, "lassan van"
pizsorog: sok egyed szabálytalanul mozog ("kint pizsorognak a hangyalok, eső lëssz")
platnyi: a konyhai tűzhely öntöttvas sík felülete
pocik: egér
pócik: "csikóspolhert" magasabb, sütő fölötti része
polozsnya: tyúk-lúd-kacsa tojófészkébe "kedvcsinálónak" helyezett rossz vagy hamis tojás
pondrohó: pajor
ponvágli: lóvasút
posvadt: megromlott, megrothadt gyümölcs vagy egyéb termény
prandla: gusztustalanul csúnya, nedves szennyezéssel összekent
prëszling: répaszelet; a cukorgyártás mellékterméke
prëzburs: disznósajt
pruszlik: mellény
pruzgér: véraláfutás
prüccsösnadrág: csizmanadrág
pufáll: zajjal ver
pukanci: pattogatott kukorica
purhás: korhadófélben lévő, vagy már korhadt, főleg fa
puruttya: igen csúnya
rãgáncskodik: rákapaszkodik valamire vagy valakire
rapancos: egyenetlen felületű, nem síma
regget: őrizget valamit
rékas: mosogatnivaló edény
rentyűll: valakit a háta mögött rosszindulatúan szid
rëtëráll: iszkol
ribilió: rendetlenség, káosz
rípóll: tönkretevő módon, kíméletlenül bánik valamivel
ropka: rokka
röhencs: okkal-ok nélkül vihogó
ruckáll: úgy visel valamit, hogy nem vigyáz rá
rútság: genny
sësztërëg: sistereg
sicc macska! - macskakergető
sínlőfejsze: oldalra görbe nyelű ácsszerszám, gerenda kifaragásához
sintőll, sintöllő: ekéz, tolókapáz; ekekapa, tolókapa
sipka: sapka
sipog: csipog
sirbakóll: álldogáll, várakozik
siska: farsangi fánk
slampët: rendetlen öltözetű, ápolatlan
smãtlák, smãtlákapola: botladozva, ügyetlenül lépegető
smátráll: tapogat
smíróll: elken
smolka: kenyérsütés végén félretett, megszárított tészta, a következő sütés előtt beáztatták, s vel "oltották" be a tésztát. Kovász.
sopa: kazal alá beépített takarmánytároló
sróf: csavar
srot: dara; srotolló: daráló
strózsák: szalmazsák
strumpandli: harisnyagumi
stukáll: döfköd (pl. a kéménylyukat "kistukájo")
stulni: lópatkóba csavarható, belőle kiálló kapaszkodó
subra, subráll: főzfavesszőből többnyire nyolc ágra font korbács, aprószentek napján ezzel ver- ték jelképesen a fiúk a lányokat, asszonyokat. ("Kilisës, bóhás në légy! Egésséggel, üd- vösséggel, több jóvâ, kevesebb bűnne' több Aprószentëk nãpját is megérhessed erőbe, egésségbe! Ammën!")
súkhalamarci: lassúcska
súkhállódik: céltalanul, vagy úgy látszóan járkál ide-oda
sukkant: gyorsan bedob vagy bedug valamit valahová, többnyire elrejtő szándékkal
sulbák: nagy (kerek) feje van; főleg fiúgyerekre mondják
suny: bújócskázáskor a hunyó teszi. Egyébként az, akinek "vaj van a fején" és ezért sumákol
sunnyog: osonva megy
supíll: aggódva gondol valamire ("azonn supítam…")
suplãták: enyhén elmarasztaló jelző; pontos értelmét nem tudom már
surumpláll: csoszogva megy
sústya: kukoricacsuhé
suszterbugár: bodobács, "betegbogár"
susztog: zizegő zajt kelt vagy ád
sűrőkóró: csalamádé
svengóll: iramodik, gyorsan távozik
szëcskő: szöcske
szëdër: az eperfa termése
szëdődik: indulni készül, elindul
szekerkó: kicsi, kézzel húzott, többnyire négykerekű kocsi
szërha: háztető, eresz
színye: szine valaminek
szlopáll: (nem szépen) iszik
szökte'll, szökik: ritka csöppekben esik
szúláng: gyomnövény, (folyondár)
szúr: bök (pl. a tarló)
szuszák: deszkából készült, ládaszerű, nyitható tetővel ellátott tároló, gabona vagy liszt számára
szürenkëdik: odaszürenkëdik: "törleszkedve" odaáll, odacsatlakozik valakihez vagy valakik- hez
takargat: őrizget valamit
tángáll: támogat, segít
tápészkodik: bámészkodva álldogál
tapicskóll: tenyérrel, kanállal, lapáttal stb. ütögetve a felületet elsímítja
tásko: megfőzött grízesrétesdarabok (táskaleves)
téj, téfő: tej, tejfel
tejesbúza: tejeskukorica
tellëget: széles mozdulatokkal integet
tëmplombugár: mezei poloska
térgye'll; térbekőll: térdel
térgye: térde
tető: tetű
tézsla: jármot a vontatmánnyal összekötő, erős láncban végződő rúd
tipickőll, tircikőll: toporzékol
tisztabúza: búza
tisztíttás: kukoricafosztás
torha: slejm
totolászik: matat
totyka: kis tégely, pl. borovaecseteléshez
tökkápuszta: tökfőzelék
törcs: valaminek a gyökeres része, tuskója, csutkája: kórótörcs; ómatörcs=lerágott almacsutka
tőrkőll: igen nagyjából összeöltöget
tőrök: állat fogására kiakasztott hurok; tőr
törökbúza: kukorica
tötyöget: nem erősen ütöget
tráncporáll: indulni, menni késztet
trancsíroz, trancsíróll: feldarabol
trappat, trappóll: kocog, üget
tretyűll: szétterül, szétfolyik
trüsszent, trüsszög: tüsszent, tüsszög
tu! (kutyának): itt ni
tukacs: tömpe (orr pl.)
tüled! - jobbratartás vezényszava lónak
tüzesgép: cséplőgépet hajtó gőzgép. "Húzatós", ha állatokkal vontatták; "mãgánjáró", ha önjáró volt
tyukfi: csibe
uprekóll: inal, iszkol
úriszúláng: a szúláng nevű gyom nagyobb virágú fajtaváltozata
úritök: sütőtök
ustor: ostor
vadzgalódik: izeg-mozog, szinte vonaglik, helyét így keresi
vájlok: agyagtégla, vályog
vájóll: kenyértésztát vagy egyéb tésztát sütés előtt gömbölyítő mozdulatokkal megforgatja
vaksibidla: vaksi
válló: vályu
vánkus: párna
vásóll: fogat savanyú gyümölcs vagy étel "elvásítja", "belevásik" a fog
vella, vasvella: villa, vasvilla
vesztit érzi: indokolatlanul és szertelenül jókedve van
vicsorog: vigyorog
vidravas: csapda, csapóvas
vizestetős: a láb ilyen erősebb fázás után, mikor vörös, duzzadt, viszketősen fáj
vonyogó: hegyes, horgas szerszám; szalmát, takarmányt húztak ki vele a kazal oldalából
vörhönyegës: vöröses
zajgat: kerget
zatyúll: folyadékot összeráz, zagyvál
zobkás: rosszul megfőzött, félig nyers
zubrikóll: csunyán iszik, szájából visszaengedi a folyadékot az edénybe
zuháll: (kézzel) alaposan elpáhol
zsëcskó: zacskó
zsidóbukti: lábosban födő alatt párolt, majd a víz elpárogása után ugyanott megsütütt kelt tésztából lekvárral készült étel
zsöndör: göndör
zsügörödik: zsugorodik
Kérem a Kedves Falubelit, aki elolvassa ezt a kis dolgozatot, hogy észrevételeit, kiegészítéseit, kiigazításait "në röste'je leírnya" és a jószándékú összeállítónak, Hrotkó Gézának a következő címre eljuttatni: H-9021 Győr, Káptalan-domb 3. Remélem, hogy így idővel teljesebbé válik ez a kis munka.