Olvassák végig!

Gyerekkorunkban nagyszüleink házában volt egy klubunk. Unokatestvéreinknek, szomszéd gyerekeknek. Sok-sok év után 2009-ben összehívtam még élő tagokat, unokatestvéreimmel szerveztünk egy találkozót a régi barátainknak. Nagyszüleink meghaltak, mikor kicsik voltunk. Inkább anyám és apám tartotta össze a családot. A ház üres volt, mi gyerekek uraltuk. A szülők csak távolról figyeltek minket. De mégsem volt semmi baj. Nem lehetett mindenki klubtag, csak aki megfelelően viselkedett. Nem ittunk alkoholt, nem dohányoztunk. Drogról nem is hallottunk. Csak a nyári szünetben működött a klub. Az idősebbek délelőtt brigádoztak. Kiállításokat rendeztünk, társasjátékoztunk, pingpongoztunk, kirándultunk. Mi ketten a húgommal - betegek, mozgássérültek - semmi hátrányban nem részesültünk. Ha kellett, természetes módon segítettek. Szép emléke van mindnyájunknak erről az időszakról. Több évig tartott.

Továbbgondolkodtam valamikori klubunkról. A ház és udvar ahol a klubunkat működtettük, mi gyerekek, a szüleink tulajdona volt. Sőt, szüleink a „hátukat tartották” értünk, meg kellett védeni bennünket a szomszédok nemtetszésétől. Pedig nem volt baj velünk. Nem zajongtunk, nem randalíroztunk, senkiben és semmiben nem tettünk kárt. Ma beengedné valaki a gyerekeket a házába, udvarába? Gyermekkorunkban sem tette mindenki, de még akadtak helyek, ahol ezt megtették. Ma még a kultúrházba sem lehet egyszerűen bejutni. Valljuk be, ma már nem árt a fokozott óvatosság. Az utcán sétálva láttuk, a kisleány kint várakozott barátnőjére az utcán. Nem mert bemenni, de nem is hívták be. Ilyenné alakítottuk világunkat. 2014.augusztus

 

Itt a meghívó, képek róla és a Kék színű virág:  Jó lenne megint találkozni!

Azóta sem volt se klub, se találkozó. Próbáltam, de nem támogattak a többiek. Pedig jól éreztük magunkat a találkozón, örültünk egymásnak. 2014.augusztus

Kedves Barátaim, Klubtársaim!

 

Több mint 40 éve alapítottunk egy klubot. Ideje lenne közösen visszaemlékezni azokra a szép és boldog nyarakra, amiket gyermekkorunkban ott töltöttünk.

Szeretettel meghívlak hát Titeket július 11-re

szombat délutánra, 16-17 órára a református iskolába.

 Mindenki hozna, amit tud, harapnivalót, üdítőt. Régi szokásunk szerint most is mellőzzük az alkoholt!

Értesítést kapnak:

Törzstagok:

Barthalos Lajos, Berecz Árpád, Bognár Gyula, Bognár Zoltán, Décsi László, Görözdi Zoltán, Nagy Amália, Nagy Árpád, Nagy Hajnalka, Nagy Katalin

És:

Nagy Erzsébet, Nagy István, Molnár Jenő.

Emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek velünk:

Décsi Zoltán, Nagy Etelka, Domonkos László és Szabó Zoltán.

 Mindenkit sok szeretettel vár: Ami

Unokatestvéreim, nővérem nevében is.

Képek a találkozóról

 

Tolcsvay Trió : Csak egy kék színű virág

Soha semmire nincs id
őnk
Olyan gyorsan jár a Nap
Én is nagyon ritkán látom
A barátaimat
Kinn az utcán mennyi ember
Szinte alig férnek el
Egyszer találkoznunk kéne már
Hát holnap ti is gyertek el.
 

 Refr.:
Csak egy kék szín
ű virág
Ennyi a jelünk
Aki jön, mind barát
És boldog lesz velünk
Csak egy kék szín
ű virág
Mit kezedben hozol
Csak egy kék szín
ű virág
És hozzánk tartozol.

Minket nem érdekel hajszín
És az emberek kora
Nálunk egy dolog a fontos
A barátok szava
Nefelejcs vagy búzavirág          
Minden földön könnyen megterem   
Hozzátok a virágokat
De mindegyik kék legyen.
refr.

Kinn a város széli réten
Fényes nagy tüzet rakunk
Beszélgetünk err
ől-arról
Vagy csak jókat hallgatunk
Dombok alatt száll az ének
Fejünk felett az est leszáll
Mosolyunkat tovább viszi
Mind-mind, aki arra jár.
refr.

Akinek lehetősége van rá, nézze és hallgassa meg az interneten:

http://www.youtube.com/watch?v=uIn1x5mlQYk