Olvassák végig!
Gyerekkorunkban nagyszüleink házában volt egy klubunk. Unokatestvéreinknek, szomszéd gyerekeknek. Sok-sok év után 2009-ben összehívtam még élő tagokat, unokatestvéreimmel szerveztünk egy találkozót a régi barátainknak. Nagyszüleink meghaltak, mikor kicsik voltunk. Inkább anyám és apám tartotta össze a családot. A ház üres volt, mi gyerekek uraltuk. A szülők csak távolról figyeltek minket. De mégsem volt semmi baj. Nem lehetett mindenki klubtag, csak aki megfelelően viselkedett. Nem ittunk alkoholt, nem dohányoztunk. Drogról nem is hallottunk. Csak a nyári szünetben működött a klub. Az idősebbek délelőtt brigádoztak. Kiállításokat rendeztünk, társasjátékoztunk, pingpongoztunk, kirándultunk. Mi ketten a húgommal - betegek, mozgássérültek - semmi hátrányban nem részesültünk. Ha kellett, természetes módon segítettek. Szép emléke van mindnyájunknak erről az időszakról. Több évig tartott.
Továbbgondolkodtam valamikori klubunkról. A ház és udvar ahol a klubunkat működtettük, mi gyerekek, a szüleink tulajdona volt. Sőt, szüleink a „hátukat tartották” értünk, meg kellett védeni bennünket a szomszédok nemtetszésétől. Pedig nem volt baj velünk. Nem zajongtunk, nem randalíroztunk, senkiben és semmiben nem tettünk kárt. Ma beengedné valaki a gyerekeket a házába, udvarába? Gyermekkorunkban sem tette mindenki, de még akadtak helyek, ahol ezt megtették. Ma még a kultúrházba sem lehet egyszerűen bejutni. Valljuk be, ma már nem árt a fokozott óvatosság. Az utcán sétálva láttuk, a kisleány kint várakozott barátnőjére az utcán. Nem mert bemenni, de nem is hívták be. Ilyenné alakítottuk világunkat.
Azóta sem volt se klub, se találkozó. Próbáltam, de nem támogattak a többiek. Pedig jól éreztük magunkat a találkozón, örültünk egymásnak.
2014 augusztusa
Itt a meghívó, képek róla és a Kék színű virág: Jó lenne megint találkozni!
|
Kedves Barátaim, Klubtársaim!
Több mint 40 éve alapítottunk egy klubot. Ideje lenne közösen visszaemlékezni azokra a szép és boldog nyarakra, amiket gyermekkorunkban ott töltöttünk. Szeretettel meghívlak hát Titeket 2009. július 11-re szombat délutánra, 16-17 órára a református iskolába.
Mindenki hozna, amit tud, harapnivalót, üdítőt. Régi szokásunk szerint most is mellőzzük az alkoholt! Értesítést kapnak: Törzstagok: Barthalos Lajos, Berecz Árpád, Bognár Gyula, Bognár Zoltán, Décsi László, Görözdi Zoltán, Nagy Amália, Nagy Árpád, Nagy Hajnalka, Nagy Katalin És: Nagy Erzsébet, Nagy István, Molnár Jenő. Emlékezzünk azokra, akik már nem lehetnek velünk: Décsi Zoltán, Nagy Etelka, Domonkos László és Szabó Zoltán.
Mindenkit sok szeretettel vár: Ami Unokatestvéreim, nővérem nevében is.
Tolcsvay Trió : Csak egy kék színű
virág
Refr.: Akinek lehetősége van rá, nézze és hallgassa meg az interneten: |
|
|